József Attila költészetének motívumrendszere

A világ bizonytalansága

"jéglapba fagyva tejfehérvirág, elvált levelén lebeg a világ

emberi kapcsolatok ellehetetlenülése

"nem is lesz hervadó liliom";"egy cirógatás gazdátlan lebeg"

lírai én létének veszélyeztetettsége

"Barátommal egy ágyban lakom";"lukas nadrágom kézzel takarom"

lírai én világformáló,lázadó szerepei

"kélnek csengő szabad habok";"világizzása hőmérsékletem";"háborúkkal hívott hajnalok"

víz

forradalom

"úsznak némán az éjjel árjám"

csattogó vizek

nehézség

"Minden nedves,minden nehéz"

"Nedvesség motoz a homályban, a földre ledőlt fa lombján és nehezíti az út porát

csönd

elmélkedés

Al topik

Al topik

lét,állandóság,elmúlás

"Ki mint vízesés önnön robajától,elválsz tőlem és halkan futsz tova"

"A pillanatok zörögve elvonulnak"

Csillagok gyúlnak és lehullnak,de te megálltál szememben

szeretet

"ó mennyire szeretlek téged"

hogy szeretlek, te édes mostoha"

Elidegenülés

"Az ember végül homokos,szomorú, vizes síkra ér,szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél."

fa motívuma

halálraítéltség,személyes lét véglegessége

Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén

rozsdalevelű fa

létezés és elmúlás

elmúlás

"Mintha a létből ballagna haza"