József Attila költészetének motívumrendszere
Téli éjszaka
elmúlás
"Mintha a létből ballagna haza"
rozsdalevelű fa
létezés és elmúlás
Reménytelenül
fa motívuma
halálraítéltség,személyes lét véglegessége
Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén
Elidegenülés
"Az ember végül homokos,szomorú, vizes síkra ér,szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél."
Óda
szeretet
hogy szeretlek, te édes mostoha"
"ó mennyire szeretlek téged"
lét,állandóság,elmúlás
Csillagok gyúlnak és lehullnak,de te megálltál szememben
"A pillanatok zörögve elvonulnak"
"Ki mint vízesés önnön robajától,elválsz tőlem és halkan futsz tova"
Külvárosi éj
csönd
Al topik
elmélkedés
víz
nehézség
"Nedvesség motoz a homályban, a földre ledőlt fa lombján és nehezíti az út porát
"Minden nedves,minden nehéz"
forradalom
csattogó vizek
"úsznak némán az éjjel árjám"
Medáliák ciklus
lírai én világformáló,lázadó szerepei
"kélnek csengő szabad habok";"világizzása hőmérsékletem";"háborúkkal hívott hajnalok"
lírai én létének veszélyeztetettsége
"Barátommal egy ágyban lakom";"lukas nadrágom kézzel takarom"
emberi kapcsolatok ellehetetlenülése
"nem is lesz hervadó liliom";"egy cirógatás gazdátlan lebeg"
A világ bizonytalansága
"jéglapba fagyva tejfehérvirág, elvált levelén lebeg a világ