Vásárolok, tehát vagyok (Michael Prisching)

VIII. HATOS PÁL: MIT ÉR A KULTURÁLIS DIPLOMÁCIA, HA MAGYAR?

A kulturális diplomácia gyökerei a világirodalom 19. századi geneziséhez nyúlnak vissza, amely Goethéhez kapcsolódik.

A világirodalom szóösszetétel (Weltliteratur) Goethe költő naplójában először 1827-ben bukkant fel.

Goethe nem hitt abban, hogy később a jövőben egyformán gondolkoznának, azt viszont esélyesnek látta, hogy a világirodalom hatására "a benne részt vevő nemzetek „észre vegyék és megértsék egymást, s ha nem is szerethetik, legalább tanulják meg egymást elviselni”.

1927. évi XIII. törvénycikk: „magas műveltséget szolgáló ösztöndíjakról” és a „külföldi magyar intézetek” felállításáról rendelkezett

Kornis Gyula (1921) Kultúrpolitikánk irányelvei című értekezés: a kultúrában rejlik „az állam etikai jelentősége”.

Mégis a Trianon utáni magyar világot keresztül-kasul átható „vereség kultúrája” volt az, amely legerősebben motiválta a háború utáni dinamikus kultúrpolitikát és annak legfontosabb zászlóvivőjét, Klebelsberg Kunó grófot.

Az a meggyőződés, hogy a történeti Magyarországot, a Nyugat nem vette észre, nem ismerte és nem értette meg, és a háborús vereséget kiszolgáltatott módon szankcionáló igazságtalan és megalázó békeszerződés a művelt magyar nemzetről a nyugati közvéleményben élő végzetes tévképzeteknek köszönhető.

Később 1848 hagyománya s a forradalmi Petőfi a „szabadság költőjeként” része lett a romantikus világirodalmi kánonnak, a 20. század elején gyorsan „elvesztett presztízs”:

1, a nemzetiségek elnyomásáról szóló román és szláv diskurzusoknak nem voltak erős alternatívái, s

2, különösen kevés angol és francia munka azonosult a millenniumi magyar történeti büszkeséggel, az „államfenntartó kormányzati képességgel”, az „angolokéval egyidős fejlett alkotmánnyal” stb.

Az 1920-as években létrejött Collegium Hungaricumok elsősorban nem propagandaeszközök lettek. Klebelsberg intencióit követve a külföldi magyar intézetek inkább az európai műveltség megszerzésének központjaivá váltak a hozzájuk kapcsolódó bőkezű és meritokratikus ösztöndíjrendszer révén.

Klebersberg szerint:

[m]ég nagy nemzetek kulturális életének is megártott az, ha egyes időszakokban túltengő sovinizmusból vagy saját szellemi életük túlbecsülése következtében elzárkóztak a külfölddel szemben, a kis nemzetekre pedig egyenesen végzetes, ha izolálódnak a nagy kultúrnépekkel szemben, [azt gondolván], hogy elzárkózottan valami egészen speciálisan nemzetit tudnak kiforrni”

Klebelsberg a háború után a magyar történeti osztályok többek által felemlegetett krónikus külpolitikai tájékozatlanságát műveltségi kérdésnek tekintette

A keserű kritikus, a végletesen elfogult Szabó Dezsõ ugyanakkor Klebersberg alkotásaiban "a német tájékozódás túlsúlyában csupán német kultúrformák erőszakos térnyerését, a „germán hódítást” látta, eközben „a magyar nép gyermekei hontalan, kósza bitangok a magyarság fővárosában"

Azaz, a háború után Európa országaiban szétszóratott magyarságon nem segíthet a klebelsbergi kulturfölény és kulturdiplomácia

Szabó Dezső gondolatai rávilágítanak a magyar kulturális diplomáciai törekvések eredményességének strukturális és történeti gátjaira.

1, Egyrészt a nemzetközi tájékozódás igényének sajátos természete:

első helyen nem a mindenkori nemzeti identitás kulturális exportját, expanzióját szolgálta

&

nem hasonlíthatott az önbizalommal telített nagy nyugati népek szellemi kolonizációs törekvéseire

Klebelsberg szerint a magyar nemzetközi kulturális tájékozódás nem tudta összekapcsolni saját nemzeti ambícióit valamilyen univerzalisztikus eszmével, mint tették ezt az angolok a szabad vállalkozás és a magántulajdon képviseletével, a franciák a forradalom és az egyenlőség

AZAZ nem tudott megragadni egy sajátos eszmét vagy gondolatiságot és ahhoz kapcsolódva felismerhetővé válnia.

Kelet és Nyugat, Szent István és Koppány öröksége között vergődve, függetlenség és európaiság a 20. században végig éles dichotómiát jelentett.

AZAZ, a magyarság sosem tudott egyértelműen egy dolog felé tartozni.

Szekfű Gyula: „a magyarság legjobbjainak örök gondja volt a legkülönbözőbb korokban, hogyan illeszkedjék bele a magyar a nyugati kultúrába [...] »Kelet népe« mindannyiszor keserű lemondás vagy súlyos válságok árán fizette meg Nyugathoz tartozandóságát.

A magyar történeti osztályok krónikus külpolitikai tájékozatlansága egyszerre volt történeti és műveltségi kérdés.

Történeti, mert önálló magyar külpolitika nem létezhetett a modern nacionalizmusok születésének korában, és műveltségi, mert a 19. század második felében a latinos érterlmiségi műveltséget egy olyan irodalomcentrikus kultúra váltotta fel, amely majdnem kizárólagosan magyar nyelvű volt.

a nemzeti érzés nálunk legeredményesebben az irodalmi nyelv művelésében bontakozott ki... a magyar nemzeti jelképrendszer nagyobb része csak a magyar nyelvi műveltségen keresztül közelíthető meg, és a nemzeti azonosságtudat nyelv nélkül nem biztosítható.

Kisfaludy Sándor: „Nyelvünk nélkül egyenként ingadozó, gyökeret nem verhető gyenge nádszálak vagyunk, melyeket a politikának legkisebb szelei kitekerhetnek; a nyelv a lelke a nemzetnek. Szükséges tehát főképpen nyelvünket a lehető tökéletességre hoznunk”

T. S. Eliot: egyetlen kultúrát sem lehet igazán mélyen megismerni nyelvi kódrendszerének ismerete nélkül.

nem tudott az 1920-as évektől a magyarságtudomány kilenc évtizedes története alatt sok nagyszerű eredménye ellenére igazából nemzetközivé válni, mint például a germanisztika, szlavisztika, romanisztika vagy akár a finnugrisztika.

1970-es évek második felétől az 1990-es évek első feléig:

ennek a „fénykornak” a nemzetközi kontextusa, hogy a világpolitikai történések egyik fontos része volt Kelet- és Közép-Európa akadémiai megismerése, s a közép-európai országok atlanti, majd uniós integrációjával, valamint a balkáni térség pacifikációjával lehanyatlott az a fajta érdekeltség

Kulturális diplomáciai doktrínák az ezredforduló óta

Az 1998-tól kezdődő bő fél évtizeden keresztül a kulturális politika látványosan felfutó költségvetési támogatásban részesült, s politikai érdekérvényesítő képessége is megnőtt, mivel 2006-ig külön minisztérium képviselte a kormányban.

2003-ban az UNESCO elfogadta a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt. A kulturális örökség fogalma:

1, a kulturális kínálat exponenciális növekedése – egyúttal fragmentálódása – és

2, a szórakoztatóipar magát kulturális iparként definiáló spektrumán helyezkedett el.

A kulturális politika céljai:

1, az európai uniós integráció sikerességének bel- és külföldi propagálása
2, „országkép-modernizáció”
3, új típusú szomszédságpolitikák alátámasztása
4, alkalmatos konfliktuskezelő eszköz a 2001. szeptember 11. utáni, a globális terrorizmus fenyegetettségében élő világ újra értelmezésében

a 2008-tól kezdődő és azóta sem lankadó gazdasági válság óta világszerte egyre összetettebb kontextusban lehet csak koherens kulturális diplomáciát folytatni.

A globális piacon a nem angol nyelvű kulturális produkció tartósan nem kommercializálható, az angolra fordított termékek eleve nagyobb ráfordítást és invesztíciót igényelnek. Sajnos azonban a kommercializálódást és a globalizációt ellensúlyozandó oktatás- és kulturális politikák hatékonysága nemcsak a folyamatos forráskivonás miatt csökken egyre, hanem azért is, mert a vizuális kommunikáció hatalmas mértékben szorítja háttérbe a verbális kultúrákat:

a felnövekvõ generációk nyelvi műveltsége egyre inkább alárendelődik a vizuális élmények mindent elsöprő dominanciájának.

Rubik Ernő: a homo fabert megelőzték produktumai, s a technológiai tökéletesedés egyfajta öncéllá vált: „Úgy érzem, hogy a számítógép egy jóval többet tudó szerszám, mint amire használják. Itt a technika tulajdonképpen előreszaladt, előrébb, mint a tartalom: az eszközünk többet tud, mint amennyire használjuk

AZAZ, nem használjuk ki az eszközök adta lehetőségeket, mivel nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy kialakítsunk vagy feltaláljunk új módozatokat

Régi-új dilemmák.
Kulturális diplomácia a „hét szűk esztendőben”

Keresztury Dezső szerint évszázadokon keresztül Németország volt a legfontosabb nyugati kapunk s az alig kikerülhető szűrőközeg, amelyen át tőlünk és rólunk hír juthatott a távolabbi Európába. Ez ma is így van, Németország, a német sajtó és a német közvélemény az, amely leginkább alakítóan hat a Magyarországról szóló külföldi diskurzusokra. Nemcsak a politikában, de a kultúrában is. Német olvasók és kritikusok értékelték fel a kortárs magyar irodalmat.

Például Kertész Imre életműve német kiadók közvetítésével jutott el a világirodalomba.

Éppen ezért a német igények és elvárások, a német szituáció elfogulatlan értelmezése és megértése, a németországi magyar kulturális jelenlét fenntartása az előttünk álló idők egyik fontos aktuális feladata marad.

A Collegium Hungaricumoknak a magyar témák „direktmarketingje” helyett a platformszerű működés megvalósítása a cél > olyan helyszínekké kell válniuk, amelyek szerves összetevői környezetüknek.

Akkor teljesíti hivatását a magyar intézet, ha az adott ország vagy város diszkussziós terét alakítani képes intézményként funkcionál, amelyekhez ... a networking magyar minőségét adja mint hozzáadott-értéket.

a kontinentális Európa nagyvárosaiban (Párizs, Róma, Brüsszel, Bécs) működő magyar intézetek/központok hatalmas, rendkívül jó helyen lévő épületek, a főváros magas presztízsű negyedében Collegium Hungaricumként funkcionálnak.

az elmúlt évtizedekben megnövekedett munka- és felsőoktatási mobilitás (migrációs mozgalmak?) nyomán keletkezett, helyenként több tízezres magyar diaszpóra esetében saját eszközeivel (nyelvoktatás, közösségi programok koordinációja stb.) generálja/támogassa a közösségszervező erőfeszítéseket.

Az egyik legégetőbb feladat, hogy a nagyvilág szétszórt magyar közösségeiről alkotott képünket az új realitásokhoz igazítsuk.

Az 1945–1948-as magyar emigrációs közösségek tagjai közül már nagyon kevesen élnek, s egyre vékonyodik az 1956-os magyar emigráns közösségek aktív rétege is.

Ugyanakkor a nyelvváltás következtében már nem magyar anyanyelvű vagy a magyart származásnyelvként töredékesen beszélõ, de magyar identitásuk megőrzése iránt érdeklődést mutató másod-, harmadgenerációs fiatalok számára is ki kell dolgozni gyakornoki programokat ( ReConnect Hungary).

Tapasztalatok szerint: az önkéntes hétvégi magyar iskolák száma növekszik, és nő az igény tanulás és közösségi aktivitások összekapcsolására.

[Egyes] országokban működő kulturális intézetek (Varsó, Talinn, Prága, Szófia, Pozsony, Bukarest) ma is fontos szerepet tölthet be. [A] mai magyar kultúrdiplomácia nem csupán egyfajta „kulturális országkirakat“ vagy a magyar kulturális teljesítmény közvetítésének kerete ... hanem a magyar nemzet- és országkép folyamatos pozícionálása a folyamatosan változó nemzetközi kulturális-kommunikációs-tudományos [térben]

Pillanatfelvétel a jelenről és a közvetlen jövő feladatairól

A 2002-ben elődintézményei integrációjával létrejött és mai feladatkörét 2007-ben elnyerő Balassi Intézet a jogutódja a klebelsbergi kultúrpolitika által 95 éve (1927-ben) létrehozott külföldi magyar intézetek, a Collegium Hungaricumok rendszerének

Jelenleg 24 intézetet foglal magában 22 országban

Ezekben az intézményekben tudományos tevékenység is folyik. A Balassi Intézet ezenkívül koordinálja
2, a Magyar Ösztöndíj Bizottságot
3, a határon túli hallgatók magyarországi tanulmányait segítő Márton Áron Szakkollégiumot; részt vesz a magyar felsőoktatás nemzetköziesítését előmozdító Campus Hungary programban.

Alapvető magyar érdek Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa stabilitása, a határokon túl élő magyarság politikai és kulturális érdekképviselete

Ázsia és ezen belül Kína növekvő világpolitikai erejét felismerve, Magyarország is megfelelő szinten, a jelenlegi oktatási és kulturális szakdiploma szintről feljebb lépve, önálló intézettel képviselje kultúráját a világ legdinamikusabban fejlõdő gazdaságú és legnépesebb államában. A Pekingi Magyar Kulturális Intézet megnyitására a 2011. júniusában került sor

Az új intézetek profilja a következő elvárásokat foglalja magába:
1, Folyamatosan törekedniük kell a magyar kultúra és a (nem napi) politikai folyamatok bemutatására és értelmezésére, ám minden esetben a befogadó ország közéletének kontextusában.
2, Kapcsolatokat kell kiépíteniük és fenntartaniuk a magyar kormányzat és társadalom legjelentősebb célország béli kulturális és társadalmi partnereivel, akiket folyamatosan megszólítva „őriznek meg” a két ország közötti viszony mélyítése számára.
3, Támogatniuk kell a magyar külpolitikai célkitűzéseket.
4, Kiegyensúlyozottan törekszenek a magyar kulturális örökség és a kortárs kultúra megjelenítésére és egyben kontextualizációjára.

Az ilyen intézetek természetes társadalmi partnereinek 4 fő köre:
1, az adott ország magyar közösségei
2, a befogadó ország művelt középosztályának tagjai
3, a külpolitikai kormányzat társadalmi hátországának véleményformálói
4, a kulturális szféra és a felsőoktatás és kutatás érdekelt-érdeklődő intézményeinek képviselői

A helyi magyar közösség felé a magyar identitáselemek megőrzését, tudatosítását és generációk közötti átadását szolgáló tevékenységével fordul, amelynek elsődleges eleme a magyar kultúra inklúzív és sokszínű bemutatása. Fontos, hogy az Intézet a magyar kultúra és politika relevanciáját a befogadó közeg gondolkodása számára értelmezhető és elfogadható módon közvetítse.

Beszélni a Szaffkó Péter tapasztalatairól a Lectures on Chinese Culture kurzusról!

+keresni youtube-on Stipendium Hungarikum, Campus Hungary és egyéb dolgok iránt

III. Philipp Staab és Oliver Nachtwey

A piacok és a munkaerő feletti kontroll a digitális kapitalizmusban

Az írás olyan gondolatokat igyekszik megcáfolni, amely szerint:

A magántulajdonon alapuló felhalmozást szisztematikusan ellehetetleníti, hogy a vállalatok fokozatosan elveszítik a termékeik sokszorosítása feletti kontrollt, így elesnek ármegállapító képességüktől és az ebből származó bevételeiktől, mindez pedig végső soron a kapitalista bérmunka megszűnéséhez vezet.

A digitalizáció kulcsszereplői (Amazon) monopolhelyzetre törekednek

1, a digitális javak nullához közelítő határköltségét kihasználva, valamint

2, társadalmi-technológiai ökoszisztémák kiépítésével

Kiépítették azt a rendszert, ahol kényelmesebb megrendelni még a wc papírt is.

A digitális gazdaság meghatározó szereplői által alkalmazott szervezeti struktúrákat a kapitalista munka terjedésének a bizonyítéka

a szociológiai megközelítések a kapitalizmust

a termelés feltételei,
a munkaerő felhasználása,
a piaci integráció és
a szervezeti politikák konkrét formái felől elemzik.

A digitalizáció: metatrend: túlmutat a gazdasági szektorokat és ágazatokat hagyományosan elválasztó határokon (McAfee 2016).

A technológiai innováció olyan új szakaszába léptünk, melyet elsősorban három tényező határoz meg:

(1) az adattárolás, adatfeldolgozás és lehívás forradalmasítása (big data),
(2) a digitális eszközök gyors terjedése és egymással való összekapcsolódása mind a gyártók, mind a fogyasztók körében (IoT)
(3) az intelligens algoritmusok fejlődése (AI)

A digitalizáció a termelés minden területét és a munkaerőpiac minden szegmensét képes átalakítani.

A digitalizáció komoly hatással van:

az üzleti stratégiaalkotásra,
a munka köri leírásokra,
a szervezeti szabályokra,
a termelési láncokra,
a foglalkoztatási formákra, valamint
a munkaviszonyokra.

Jeremy Rifkin és Paul Mason szerint a digitalizáció a kapitalizmus sírásója:

az internet of things felemelkedésével a digitális termékek esetében megfigyelhető nullához közelítő határköltség (vagyis az, hogy szinte semmilyen költséggel nem jár egy már létező termékből egy újabbat előállítani – például lemásolni egy digitális fájlt) a gazdaság egészére nézve általános jelenség lesz.

mivel a termékek a jövő gazdaságában szinte ingyen készülnek majd, a vállalatoknak egyre nehezebb lesz profitot termelniük.

Ehhez hozzátartozik:

a megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) és a kollaboratív hálózati termelés (peer production)

Mason által poszt kapitalizmusnak nevezett gazdaságban „az információs technológiának köszönhetően lehetővé válik a munka felszámolása.

Ahhoz, hogy Rifkin és Mason elméletének megcáfolásaként, szükséges rámutatni arra, hogy:

1, egyrészt a digitális vállalatok a digitális áruk sajátos tulajdonságai ellenére képesek ellenőrizni a piacaikat,

2, másrészt, hogy ezt az emberi munka kizsákmányolásával érik el.

Ennek az írásnak ezért az a célja, hogy szemléltesse a kapcsolatot a piacok és a munka feletti kontroll között

Az Amazon példáját alapul véve bemutatják, hogy a digitalizáció kulcsszereplői hogyan hoznak létre monopóliumokat

a jelen digitális óriásvállalatai – elsősorban az Amazon, a Google, a Microsoft, az Apple és a Facebook – egyre inkább hasonló termékportfóliót kínálnak

A Netflix piaci részesedése is alább zuhant, mivel az HBO GO, az Amazon Prime és a Disney+ szolgáltatások egyre több feliratkozót választanak le maguknak.

Ezeknek a kapcsolatok bemutatására a klasszikus szociológia munka és monopoltőkeelméleteit ismertetik (Sweezy és Baran; Braverman)

a monopóliumok, az ármegállapítás és a munkaerő feletti kontroll kapcsolatára fókuszálva

A klasszikus monopoltőkeelmélet egyik megállapítása:

a monopóliumok úgy tesznek szert többletbevételre, miközben képesek magasan tartani az árakat és csökkenteni a költségeket.

A vállalatszociológia munkafolyamatról szóló vitájában Braverman arra mutatott rá, hogy a költségcsökkentés elsősorban a munkaerő feletti fokozott ellenőrzés révén valósul meg.

napjainkban a munka hatékonysága feletti verseny egyre inkább kulcsszerepet kap a kapitalista újratermelés szempontjából.

a vezető digitális vállalatok gyakorlatai határozzák meg a fejlődési irányt a gazdaság többi szereplője számára. A legnagyobb digitális vállalatok – mint az Amazon, a Google, a Microsoft, az Apple vagy a Facebook – a termelés és az elosztás létező módjait digitális megoldásokkal egészítik ki

megkerülik az új piacok megnyitásának jól ismert formáját, ami a hagyományosan meglévő termékek kismértékű fejlesztésére koncentrál, ehelyett arra törekszenek, hogy radikálisan megkérdőjelezzék azt a logikát, amely mentén a már létező piacok működnek.

Dyer-Witheford: Ezek a felforgató technológiák és üzleti stratégiák a gazdaság hagyományos ágazatait „digitális örvénybe” rántják

Ezek a rendszer szintű változások kihatnak:

a munkaerőpiac,
a vállalatok és a szervezetek intézményi rendjére,
a munkafolyamatokra, valamint
a munka mint áru jelentőségére.

A legismertebb és legbefolyásosabb digitális vállalatok központi irodái a Szilícium völgyben vagy az Egyesült Államok nyugati partjának más városaiban vannak. Ezek
a vállalatok biztosítják többek között az internet működéséhez szükséges infrastruktúrát

ezek a kulcsszereplők nem csak az internetes gazdaság, de sok más szektor munkafeltételeit határozzák meg és alakítják át.

Fuchs szerint az internetes és technológiai vállalkozások globális perifériáit is a digitális kapitalizmus részét alkotják:

az iPhoneokat összeszerelő Foxconn cég alkalmazottai ugyanúgy a digitális kapitalizmus szerves részét képezik, mint azok, akik bányákban dolgoznak szerte a világon.

A vezető digitális vállalatok gazdasági tranzakcióik során kétféle fizetőeszközt használnak: pénzt és információt. A Google és a Facebook felhasználói fiókjai ugyan ingyenesek, de a felhasználók a személyes adataikkal „fizetnek” értük, ezek az adatok pedig a cégek alaptőkéjét képezik.

KITÉRÉS: A blockchain technológia berkeiben használt web3 fontossága, NEM pedig a szemantikus ai és algoritmusok technológiáján alapuló web3.

DESO,
users owning their data and selling it
due to decentralization, one can not be banned off the platform

felhasználói adatokat gyűjtenek, amelyek segítségével folyamatosan optimalizálják a szolgáltatásaikat és a termelési folyamataikat szervező algoritmusokat

a folyamatos visszacsatolás növeli a felhasználói élvezeti értéket

Mason és Rifkin szerint mivel ezek a vállalatok jelentős mennyiségű digitális áruval kereskednek, hosszú távon nehezen tudják fenntartani profitábilis működésüket. A digitális árukat a zéró határköltség logikája jellemzi:

a piaci versenyhelyzetben az árak a termelési költségekhez közelítenek, ami viszont a digitális javak esetében sokszor a nullával egyenlő

a zéró marginális költség logikája a digitális iparágakból kiindulva az egész gazdaságra kiterjed.

a termelési eszközök egyre inkább decentralizálódnak az olyan új technológiáknak köszönhetően, mint a 3D nyomtatás, a dolgok internete (internet of things) vagy a „maker movement”

Ezt a folyamatot tovább erősíti a hálózati termelés és a megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy)

mindezen folyamatok eredményeként az árutermelés egyre távolabbra kerül majd a hagyományos vállalati keretektől, ezzel voltaképpen szükségtelenné téve a vállalatokat magukat.

nem lesznek képesek megállítani a nyílt forráskódok és hálózati termelési módok terjedését

VS. (ez írás szerzőpárosa szerint) a vezető digitális vállalatok összességében sikeresen teremtettek monopóliumokat egyes területeken, ezáltal biztosítva a piacok és az árak feletti kontrollt. Ezt a felhasználók megtartása érdekében kiépített kiterjedt és zárt társadalmitechnikai ökoszisztémák létrehozásával érték el.

ZÁRT TÁRSADALMI-TECHNOLÓGIAI ÖKOSZISZTÉMÁK KIÉPÍTÉSE

A posztkapitalizmus elméleteiben a digitalizáció gyakran mint a gazdasági életet decentralizáló erő jelenik meg, ami egyben demokratizálja is a gazdaságot

a számítógépőrülteknek és a technológiáért rajongó közösségeknek köszönhetően a termeléssel kapcsolatos tudás széles körben hozzáférhető lesz.

Az okos appok és felhasználóbarát szolgáltatásokkal [pedig] több választási és bevonódási lehetőség áll rendelkezésre.

Ez azonban nem így van, hiszen a MONOPOLKAPITALIZMUS működik.

Ezek a tendenciák rendszerszintű Máté-effektusokból fakadnak (az előnyösebb helyzetben lévők további kiváltságokhoz jutnak, míg a hátránnyal indulók további nehézségekbe ütköznek)

a nagy cégek strukturális előnyöket élveznek a kicsikkel szemben.

1, a digitális javak kifejlesztése rendkívül drága, ám új egységek létrehozása (pl. egy szoftver lemásolása) kifejezetten olcsó.

a nullához közelítő határkölt ségnek köszönhetően a vállalatok olcsón értékesíthetnek rengeteg terméket, sőt akár ingyen is adhatják őket, például hosszú távú fogyasztói hűségért cserébe.

minél nagyobb egy cég, annál gyorsabban és olcsóbban képes új termékeket előállítani

2, a keresleti oldalon bizonyos hálózati hatások válnak meghatározóvá: sok digitális termék annál értéke sebbé válik, minél több ember használja őket.

Amint a felhasználók száma eléri a kritikus tömeget, a termék egyre több ember számára válik vonzóvá.

Példa: A Google Play alkalmazásboltban, ha egy új alkalmazást szeretnénk letölteni, akkor mindig azt fogjuk fontolóra venni, amelyet a legtöbbször töltöttek le, és ahhoz mérten nézzük az értékeléseket

A ipari monopolkapitalizmus hagyományos nagyvállalatai „természetes monopóliumok”voltak.

Anyagi előfeltételeiket tekintve
: magas állandó költségek és viszonylag alacsony változó költségek jellemzők.

A telekommunikációs iparág, az energia és vízszolgáltatók, valamint a vasúti társaságok nagyszabású, rendkívül drága infrastrukturális hálózatokra támaszkodtak, ám az általuk kínált termékek és szolgáltatások már viszonylag olcsók voltak.

a Google többé-kevésbé monopolhelyzetet élvez a keresőmotorok piacán. Azonban a tény, hogy ezt a pozíciót nemrégiben még a Yahoo foglalta el, azt bizonyítja, hogy a digitális monopóliumok illékonyak.

Egy jó ötlet és némi kockázati tőke elég volt egy-egy piac forradalmasításához és a korábbi meghatározó szereplő térdre kényszerítéséhez. Rifkin és Mason ilyen és ehhez hasonló esetekre gondolnak, amikor amellett érvelnek, hogy a jövőben lehetetlen lesz monopóliumokat kialakítani a digitális kapitalizmusban.

AZAZ, manapság, ha van is egy jó új ötlete valakinek, mire bevezetné és közben finomítaná, gyorsan tudomást tudna szerezni egy monopol cég arról és a saját szolgáltatás portfóliójának részeként beépítené pl. amiként az Instagram a 24 órás sztoryk ötletét a Snapchat-től vette át.

Több lépésből áll:

1, felvásárolják a versenytársaikat, hogy ekképpen növeljék részesedésüket a piacon
2, kibővítik termékportfóliójukat olyan cégek beolvasztásával, amelyek első ránézésre nem tűnnek relevánsnak az adott nagyvállalat alaptevékenysége szempontjából

Az Amazon sikerrel alakult át digitális könyvesboltból általános kereskedővé, ezzel egy időben pedig olyan területekbe fektetett, mint a robotika, az online szolgáltatások és a hardverfejlesztés.

Ha a Wikipédia oldalát felkeressük, akkor láthatjuk, hogy 1998 óta több mint 100 cég felvásárlát haladta meg.
Filmgyártás: IMDB, Amazon Prime studios, Lord of the Rings sorozat
AI szövegfelismerés, Amazon Alexa
Zappos (céges kultúra)
Audible, audió könyvek
Goodreads, könyv értékelők

Valamint jelentős részvénytulajnodosai további 22 cégnél, mint például a Rivian nevű elektromos autógyártással foglalkozó vállalatnak, amely versenytársa lehet a Teslának.

hosszú időn keresztül feláldozta a profittermelést az üzleti növekedésért cserébe

Utánanézni az AWS Amazon Web Services-nek!

AZ AMAZON-ÖKOSZISZTÉMA RÖVID TÖRTÉNETE

az Amazon: egy kiskereskedő vagy egy technológiai cég? Az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos kitartóan állította, hogy az utóbbi. Hajthatatlan volt azzal a tervével, hogy egy digitális szolgáltatásokat nyújtó vállalatot építsen, és ne csak egy újabb kiskereskedelmi vállalkozást. Már alapítása évében, 1994-ben is ez határozta meg a cég stratégiáját, holott akkoriban még kénytelenek voltak „analóg” javakat árulni.

Az első digitális könyvolvasót 1999-ben dobták piacra (ez volt a NuvoMedia által bemutatott Rocket ekönyvolvasó, a Kindle-t 2007-ben kezdték el forgalmazni).

2014-ben az Amazon által gyártott Kindle tette ki az amerikai ekönyvolvasók eladásainak kétharmadát

Az Amazon stratégiája nem más, mint hogy a digitalizáció eszközeivel alakítson át meglévő piacokat és hozzon létre újakat.

1-es szint: A könyvpiac, a cég kiindulópontja.

A cég folyamatos terjeszkedéssel egyre több és többféle árut tett elérhetővé.. ma már gyakorlatilag nincs olyan termék, ami ne lenne elérhető az Amazon honlapjáról.

A korábbi könyvpiac mára egy hatalmas – és potenciálisan korlátlan – digitális nagyáruházzá vált.

2-es szint:

domináns piaci pozícióját felhasználva átlagon felüli leárazásokat és egyéb engedményeket csikar ki a kiadókból. Sőt, mivel az Amazon olyan eladási felületté vált, amely nélkül egyik kiadó sem lenne képes túlélni, a cég elérte, hogy ő határozza meg a beszállítói árakat.

A végső cél a szerzők, illetve a forgalmazó (az Amazon) között közvetítőként működő kiadók kiiktatása a teljes folyamatból.

Az intelligens szerkesztői szoftverek és a Kindle segítségével akarnák ezt

a szerzők számára lehetőséget nyújt a saját ekönyveik kiadására, amivel eladásonként több bevételre tehetnek szert, mint akkor, ha egy hagyományos kiadón keresztül jelentetik meg művüket

az egyéni kiadású könyvek rendszerébe új, rugalmasabb, teljesítmény alapú kifizetéseket vezettek be, aminek értelmében már nem a letöltések száma alapján díjazzák a szerzőket, hanem annak megfelelően, hogy a fogyasztók hány oldalt olvastak el a könyveikből

Az Amazon ezen a téren hasonló stratégiát folytat, mint amit az Apple alakított ki a zene piacán az iPod és az iTunes Store segítségével.

PIACOK: DIGITÁLIS INNOVÁCIÓ, ANALÓG ROMBOLÁS ÉS KONVERGENCIA

Bár minden internetes nagyvállalat más és más szektorban végzi az alaptevékenységét (a hirdetési vagy a szoftverpiacon, a szórakoztató elektronika piacán vagy a kiskereskedelemben), kínálati struktúrájuk mégis egyre inkább konvergál. Folyamatosan figyelik egymás technikáit és tanulnak egymástól,

Az internetes óriáscégeknél az általuk kínált termékek és szolgáltatások egyre feltűnőbb hasonlósága miatt a profitokért folytatott harc főként az innováció terén zajlik.

Ígéretes startupokat vásárolnak fel, vagy rengeteg pénzt költenek kutatásra és fejlesztésre – a Google innovációs laborja (moonshot factory)

Schumpeter gazdasági elmélete: elutasította, hogy a piacokért folytatott versenyben az ár számít a leghatásosabb fegyvernek, ezzel szemben azt állította, hogy a modern piacokon az „új javak és új technológiák” által hajtott verseny a legfontosabb tényező.

egyre több figyelem összpontosul a rövid távon nem nyereséges, ám hosszabb távon forradalmi potenciált rejtő innovációkra, ezért elvileg egyre nagyobb a kereslet
a Schumpeter által is leírt merész, távlatokban gondolkozó vállalkozókra

Például: Elon Musk és a Mars emberiség koncepciója

A profit termelésének másik oldala:

2, a racionalizáció és a munkások feletti fokozott felügyelet gyakorlata mellett továbbra is képesek csökkenteni a termelés költségeit

TECHNOLÓGIA ÉS A MUNKA KONTROLLJA AZ AMAZONNÁL

Az Amazon élen jár az automatizációs technológiák fejlesztésében és alkalmazásában.

Jeff Bezos 2013-ban a média előtt tesztelt egy házhoz szállító drónt.. a vállalat bejegyezte saját kiszállító drónja szabadalmát, amit az Amazon Prime Air programhoz terveztek.. Ezen kívül is sok jel mutat olyan tervek létezésére, amelyek a szállítmányozás automatizációját célozzák. Az Amazon csak egy példa a sok közül, melyek önvezető autók és kamionok segítségével forradalmasítanák az áruszállítást és fuvarozást.

a raktározás és logisztika példáján keresztül betekintést nyerhetünk a radikális automatizáció folyamataiba.

2012-ben Jeff Bezos felvásárolta a robotikával foglalkozó Kiva Systems nevű céget (s 2015-ben átnevezték Amazon Roboticsnak), ami anyagmozgatással foglalkozó automatizált rendszerekre specializálódik. A raktárakban a postai rendelések összeállítása:

1, a„begyűjtők” a raktár polcain megkeresik a megrendelt termékeket,
2, a „csomagolók” pedig előkészítik azokat a szállításhoz.

A Kiva technológiai rendszere, képes szinte teljes mértékben helyettesíteni a begyűjtőként dolgozó embereket.

az áruk rögzített polcok helyett robotszerű mozgó tárolási egységeken vannak elhelyezve.

Ezek a robotok a padlón elhelyezett vonalkódok és szenzorok segítségével tájékozódnak, és így az ütközéseket is képesek elkerülni.

A járművek a saját energiaellátásukat is képesek menedzselni – egyszerűen csatlakoznak egy töltőállomásra, amikor lemerülőben vannak.

az automatizációban rejlő lehetőségekkel kapcsolatos szivárogtatások mindig arra irányulnak, hogy nyomást helyezzenek a dolgozói bérekre, onnantól fogva ugyanis
a munkások kénytelenek a gépekkel versenyezni, még akkor is, amikor ezeket a technológiákat még el sem kezdték ténylegesen használni.

Az Amazon komoly erőfeszítéseket tett egy átfogó és hatékony digitális felügyeleti rendszer kiépítésére, aminek az a célja, hogy minél több értéket sajtoljon ki az emberi munkaerőből

A dolgozók által használt vonalkódleolvasók:

1, a munkaidő mérésére szolgáló eszközként mőködnek,
2, regisztrálják a beérkező árukat is
3, megmutatja a legrövidebb utat a begyűjtendő árukhoz.

A szakszervezeti képviselők elmondásai szerint pedig a leolvasók mikrofonnal és kamerával is el vannak látva, ami a dolgozók megfigyelésére és felügyeletére szolgál.

4, a dolgozók aktivitását is monitorozni tudja – például azt, hogy hol vannak pontosan, hány termék ment át a kezükön egy adott időszak során, vagy hogy hogyan aránylik a teljesítményük a többi dolgozóéhoz.

A munkások teljesítményét értékelő megbeszélések során a menedzsment a digitális felügyeleti rendszerből kinyert „objektív” számokra tud hivatkozni, ami lehetővé teszi az egyéni munkavállalók teljesítményének pontos felmérését. A szolgáltatóiparban található munkák iparosodása során tulajdonképpen eltűnik az alapvető különbség a termékek és az emberi munkaerő menedzselése között.

A digitális technológiában rejlő lehetőségek az Amazonnál:

Minél kevesebb autonóm tevékenységet végeznek a begyűjtők és csomagolók, annál könnyebb őket helyettesíteni.

kifejezetten kevés idő szükséges egy-egy új alkalmazott betanításához (szakszervezeti képviselők elmondása szerint 3-5 óra alatt tanítják be az új begyűjtőket és csomagolókat

A karácsony előtti hetekben és más sűrű időszakokban előfordul, hogy az Amazon több ideiglenes munkaerőt alkalmaz

2013-ban a német közszolgálati tévé műsorra tűzött egy felkavaró dokumentumfilmet az Amazonnál dolgozó ideiglenes munkások élet és lakókörülményeiről. A dokumentumfilm részletesen taglalta a kizsákmányolást és a kontrollt

Amazon Web Services

Mechanical Turk

crowdsourcing platform, ahol vállalkozások vagy egyéni megrendelők végeztetnek el különféle feladatokat másokkal.

Például ha egy cég azt szeretné, hogy valaki mókás címekkel lássa el az év végi céges buliról készült fotókat, akkor a szolgáltatás segítségével felbérelhet valakit, aki ezt fix áron megcsinálja.

2014-ben körülbelül félmillió, jórészt amerikai és indiai ember használta

Amazon Home Services

Az Egyesült Államokban az Amazon elindított egy digitális platformot a nem digitális feladatokat végző munkások számára. A megrendelők a következő emberek szolgáltatásait vehették igénybe:

-takarítók,
-ezermesterek,
-kertészek és egyéb munkások.

az Amazon esete megcáfolni látszik

1, a digitális gazdaság önmagáról alkotott schumpeteri narratíváját,
2, a posztkapitalizmus elméleteit.

EGYFELŐL a vállalatok fejlődésének sebessége és dinamikája legalább annyira függ

1, az emberi munkaerő kizsákmányolásától, mint

2, a vállalkozói kezdeményezésektől és innovációtól.

MÁSFELŐL a munka feletti kontroll egyre erősebb szorítása megkérdőjelezi a posztkapitalizmus elméleteinek azon feltevéseit, miszerint a kapitalista munka eltűnőben van a digitalizációs folyamatoknak köszönhetően

Az Amazon legalább két tanulságai, hogy miként alakul át a munka a digitális kapitalizmusban

1, a munka felett gyakorolt felügyelet, azaz digitális taylorizmus

Az Amazon raktáraiban a digitális taylorizmus új formája alakult ki

Taylorizmus kezdeténél:

A gyártósor mellett dolgozó munkások nem tudták autonóm módon megszabni többé a munkavégzésük sebességét

&

a munka folyamatok pedig abban is megakadályozták a dolgozókat, hogy a saját belátásuk szerint strukturálják a munkatevékenységet.

A fordizmus idején egy-egy szervezet üzeme nem csak a felügyelet terepe volt, hanem bizonyos mértékű védelmet is nyújtott a piac kockázataival szemben.

A munkavállalók általában élvezték a társadalombiztosítási rendszerek, a kollektív munkaszerződések és a munkajogi standardok garantált előnyeit.
Sok cég „megvédte” dolgozóit a keresletben beálló ciklikus változások ellenére, például azzal, hogy nem jelentett be leépítéseket.

az 1990es évek óta egyre több cég igyekszik egyre rugalmasabbá tenni a munkaerő-szervezést

A volatilis piacokból fakadó kockázatokat ezáltal a munkavállalókra tolják

A digitális kapitalizmusban a cégnél megmaradt munkavállalói mag változó számú „szabad” munkással egészül ki, akik nem élvezik a szervezeti tagságból
eredő részvételi lehetőségeket

a cégek határai egyre nehezebben megrajzolhatók, mivel egyre több állandó dolgozóra nincs szükség többé.

A perifériára szorult munkások csupán részlegesen és rövid ideig integrálódnak a gyárak termelői tevékenységébe, míg a tartós tagságból a legtöbben végérvényesen ki vannak rekesztve.

Nélkülözhetetlen, magasan képzett munkavállalók

vs.

a gyakran sokkal nagyobb számú periferikus dolgozók, akik egyszerű, a taylorizmushoz részben hasonlóan szervezett feladatokat végeznek.

Azok az emberek, akik kénytelenek áruba bocsánati
a munkaerejüket, és nem kerülnek hosszú távú munkaviszonyba egy vállalattal, két szempontból is kiszolgáltatottá válnak:

1, teljes mértékben ki vannak téve a kereslet (feladatok, megbízások) és kínálat (elérhető munkaerő) változásainak, ám semmi ráhatásuk nincs a saját munkaerejük árának meghatározására, mivel azt elsősorban a munkás tartaléksereg mérete és összetétele befolyásolja.

Mivel a tartaléksereg napjainkban folyamatosan növekszik, és mozgásának egyre kevésbé szabnak gátat a földrajzi távolságok, a munkaerő ára csökken.

A 20. században egyre több tevékenység automatizálódik: egyes gépek működésével kapcsolatos egyre komplexebb tudás szükséges

Ez lehetővé tette, hogy dolgozókból a gépek kezelői legyenek a gépek kiegészítői helyett.

a fehérgalléros munkák területén megfigyelhető szervezeti módszerek is elterjedtek a nagyiparban. Elterjedt a projekt és csapatmunka, ami az ipar bizonyos területein a taylorizmus visszaszorulásával járt.

Az Amazonéhoz hasonló szolgáltatói üzemekben az emberek átfogó szabályozása újra fontos szerepet kap a munkafolyamatban. A gyártósor helyét manapság applikációk és algoritmusok vették át.

A munkafolyamat bürokratikus szabályozása a feladatok strandardizációján alapul. Az efféle stratégiák a közvetlen, személyes kapcsolatokon keresztül történnek a meghatározott szabályok betartásának ellenőrzése.

A postai és csomagküldő szolgálatok esetében például egyre elterjedtebb a GPS követő készülékek használata, amelyek lehetővé teszik a menedzsment számára, hogy pontos adatokat kapjanak a futárok és szállítómunkások aktuális helyéről

Az Amazon szolgáltatóüzemeiben a dolgozók teljesítményét értékelő algoritmusok feleslegessé tették a személyes értékeléseket, mivel a munkások robotikus feladatainak értékeléséhez már nincs szükség emberekre.

2, Újfajta munkaerő létre hozása, ami a digitális technológiának ki van szolgáltatva

A Google az elmúlt években megvette például az okos hőszabályzókat és füstérzékelőket fejlesztő Nest nevű startupot.

A Nest bekebelezése például arra szolgált, hogy a Google megvesse a lábát az „összekapcsolt háztartások” rendszerének feltörekvő piacán

annyira összetettek, amennyire személyre szabottak, és amelyek a felhalmozott adatok elveszítésének fenyegetésével tudatosan igyekeznek gátolni azt, hogy felhasználóik szolgáltatót váltsanak

Például az Apple és az iMessage, iWatch stb.
Microsoft OneDrive
Google Drive

ebben a helyzetben a munkafolyamatok racionalizációja által lehetővé tett árcsökkentés válik kulcsfontosságúvá a cégek versenystratégiája szempontjából.

Az Amazonról szóló esettanulmány: az árak csökkentése nagyban igényli a munka digitális felügyeletének fokozását.

A digitalizáció nagy hatással van a kapitalizmusra.

Digitális transzformáció

Azaz, a mai legnagyobb cégek nem fizikai termékek eladásából gazdagszik meg, hanem (digitális) szolgáltatásokkal

Facebook
Amazon
UBER

a magántulajdonon alapuló felhalmozás elé egyre több akadály hárul, mivel az embereknek egyre több lehetőségük van nem kapitalista módon előállítani az általuk igényelt javakat

A kiszolgáltatott munkaerő

A digitalizáció a hibrid foglalkoztatás új lehetőségeit teszi elérhetővé. Sok dolgozó egyre inkább csak a vállalatok perifériáján tengődik, ahonnan igény esetén crowdsourcing módszerek segítségével integrálják őket az aktív munkaerőbe, ez pedig a munkáltatók részéről egyre kevesebb energiát és költséget igényel.

XI. Shifman, Limor: Az internetes mémek definiálása

Mémek a digitális kultúrában (Memes in Digital Culture) c.: az internetes mémek interpretációs lehetőségeivel foglalkozik

Richard Dawkins eredeti definíciója: a mém „a kulturális közlés [transmission] vagy az utánzás [imitation] alapegysége”.

Példái széles skálán mozogtak:

a fogalmaktól (Isten)
a szövegeken át (gyerekmondókák vagy viccek) egészen
a szabályosan ismétlődő cselekvésekig (keresztény rítusok).

Különböző viták alakultak ki a mémek természetéről, amely 3 álláspontra oszlik

1, a mentalista (fogalomvezérelt)

(Dawkins, Daniel Dennett és Aaron Lynch) képviselték

a mémelmélet alapvető jellegzetessége a mémek és a mémeket hordozó struktúrák [meme vehicles] megkülönböztetése

a mémek olyan információs egységek, melyek az elmében léteznek. Nem olyan egyszerű fogalmakról van szó, mint a „vörös”, a „kerek” vagy a „hideg”, hanem összetett rendszerekről, mint például az „ábécé”, a „sakk”

A terjedéshez, a mémek hordozókra települnek, melyek lehetnek:
képek,
szövegek,
termékek vagy éppen
rítusok.

Az észlelhető hordozók a fenotípusok (a gének látható megnyilvánulásai).

Más szavakkal, a mémek ideakomplexumokból állnak, a hordozók pedig ezeknek az érzékelhető megnyilvánulásai.

2, a behaviorista (viselkedésvezérelt)

a mémek termékek, nem pedig fogalmak.

a mémet és hordozóját nem lehet szétválasztani, mivel a mém önálló léttel nem bír, kizárólag az eseményekben, szokásokban, szövegekben létrejövő megnyilvánulásaiban létezik, vagyis csak kódolt formában lehet megtapasztalni

A memetikának ez az ága közel áll a „terjedéskutatásként” [diffusion studies] is ismert tudományos szakterülethez. Sok tanulmány ezen a népszerű irányzaton belül az „innovációk” elterjedésével foglalkozik

Ez az iskola kifejezetten statikus, jól körülírható, egyértelmű dolgokként tekint a terjedő elemekre.

3, az inkluzív (befogadó)

minden olyan információ, amely utánzással másolható, mémnek nevezendő.

Ilyenek:

a fogalmak,
a viselkedésformák, melyeket a tudati struktúrák hoznak létre, és azoknak különféle verzióit, melyek a könyvekben, receptekben, térképeken és a zenében megjelennek

Mivel Shifman szerint ez az inkluzív megközelítés nem eléggé analitikus, mivel nagyon sok különböző dolgot gyűjt egyetlen fogalom ernyője alá.

Újfajta megközelítés: 2 meglehetősen egyszerű elvre épül:

a) a terjedő egységek több különböző memetikus dimenzióval/ aspektussal is rendelkeznek, amelyet az emberek utánozni tudnak

b) a mémek olyan tartalmi egységekből álló csoportoknak, amelyek közös jellemzőkkel rendelkeznek.

az alábbi módon definiálja Shifman az internetes mémeket:

A digitális tartalmak olyan csoportja, amelyek:

1, tartalmilag, formailag és/vagy álláspontjukat tekintve közös jellegzetességekkel bírnak

2, létrehozójuk tisztában van más hasonló tartalmak létezésével

3, nagyszámú felhasználó az interneten terjeszti, utánozza és/vagy módosítja őket

Hagyjátok békén Britney-t [Leave Britney Alone]

Chris Crocker nevű meleg színész-blogger feltöltött egy videót a YouTube-ra, amelyben azokra a kemény kritikákra reagált, melyek Britney Spears popsztár MTV Music Video Awards-on mutatott gyenge teljesítményét illették. Crocker a videó nagy részében sírva és kiabálva arra kérte nézőit, hogy Hagyjá[to]k békén Britney-t:

A videó hamarosan válaszvideók áradatát generálta:

1, egyrészt utánzásra épülő videókat (melyekben színészek és hétköznapi felhasználók játszották el Crockert),

2, másrészt remix-típusú videókat (melyekben az eredeti felvételt új zenével, vizuális elemekkel vagy hangalámondással vágták újra).

Az emberek sok különböző okból oszthatnak meg videókat másokkal, de amikor a saját verziójukat hozzák létre, elkerülhetetlenül felfedik saját értelmezéseiket.

Az utánzó az eredetiben található mely memetikus dimenziókat adaptálja vagy utasítja el?

1, A tartalom, nevezetesen az általa közvetített gondolatok és ideológiák.

A szöveg többek között tényeket közöl Britney Spears életéről (például a két gyerekről), illetve rendre utasítja a bukott celebeket kritizáló embereket.

Általánosabb értelemben ebben és más videóiban Crocker azt az üzenetet próbálja átadni, hogy a melegség és a nőies gesztusok teljesen elfogadható jelenségek.

2, A forma vagy textuális szerkezet

egy fehér textilből készült háttér előtt beszélő fej látható, a felvétel vágatlan, közeliben felvett. Jellegzetességei közé tartoznak még bizonyos ismétlődő kifejezések, a megemelt hangmagasság, a könnyek, a zilált haj és az izgága kézmozdulatok

3, Az álláspont

részvételi struktúra alkategória:

a videó arra hívja fel a néző figyelmét, hogy itt egy meleg, fokozottan nőies személy nyíltan fejezi ki önmagát a nyilvános térben.

regiszter alkategória:

az a hangvétel vagy modalitás, amellyel a diszkurzív jellegű történést a résztvevők maguk illesztik keretbe

Az emberek többek között vicces, ironikus, gúnyos, megjátszott vagy komoly regiszterben tudják előadni a közlendőjüket.

Jakobson kommunikációs funkcióinak tekintetében:

1, a referenciális (Crocker tényeket közöl Britney életéről);

2, a konatív (a nézőket felszólítja magatartásuk megváltoztatására);

3, az emotív, mert a videó központi tartalma a feladó és érzelmi állapota.

4, a fatikus: a gyakori videoposztokon keresztül Crocker saját kommunikációs stratégiáját akarja fenntartani

Ezek közül a dimenziók közül melyeket utánozták a felhasználók a válaszvideóikban, és melyeket módosították?

Melyek voltak a sikeres dimenziók a mémkiválasztódás versenyében?

Majdnem lehetetlen nyomon követni és elemezni ennek a mémnek az összes verzióját, ezért összesen húsz, nagy nézőszámmal rendelkező válaszvideóból készített Shifman egy mintát.

a válaszvideók készítői legpontosabban a videó (2) formai jellegzetességeit utánozták. A fehér textil előtt egy beállításban felvett beszélő motívuma szinte mindegyik derivátumban megjelent.

A húszból tizenhat esetben férfi volt a beszélő, legtöbbször Crocker megjelenéséhez hasonló feminin kiegészítőkkel (pl. paróka vagy szemceruza).

Crocker mondatainak stilisztikai jellemzői is visszaköszöntek a mintában, mint például a szöveg kulcskifejezései: „hagyjátok X-et békén” vagy „ő is emberi lény”.

(1) a tartalom és (3) az álláspont dimenzióiban radikális változtatások történtek.

A paródia egyik legfontosabb jellemzője, hogy kritikusan helyezkedik szembe az utánzott eredeti szövegével.

a paródia az eredeti mém ideológiai és kommunikációs aspektusait is célba veszi.

A mintában szereplő videók közül sok Crocker azon üzenetén gúnyolódik, hogy van legitimitása az eltúlzottan feminin homoszexuális önkifejezésnek.

Más válaszvideókban popsztárok és celebek kifigurázásával találkozhatunk. A Hagyjátok békén Justin Biebert [Leave Justin Bieber Alone] stb. a beszélők avval gúnyolják ki Crocker celebek sajnálatára felszólító üzenetét, hogy nyilvánosan szidalmazzák őket.

Ezek a videók alapjaiban változtatják meg az eredeti videó álláspontját, különösen a regiszter (a kommunikáció hangneme és stílusa) tekintetében. A felhasználók által készített válaszvideók elhagyják Crocker túlzottan emocionális előadásmódját, és helyette cinikus vagy ironikus hangot vesznek fel.

a Paprika spray-s zsarut [Pepper-Spraying Cop]

2011. november 18-án a University of California davisi campusának diákjai az Occupy Wall Street mozgalom tiltakozásaihoz kapcsolódva gyűltek össze. Amikor rendőri felszólításra sem voltak hajlandók elhagyni a területet, két rendőrtiszt úgy reagált, hogy egy sor mozdulatlanul ülő diák arcába közvetlen közelről paprikaspray-t fújt. Röviddel az incidens után az esetről készült videókat feltöltötték a YouTube-ra, ami felzúdulást eredményezett az amerikai rendőrtisztek aránytalanul erőszakos fellépésével kapcsolatban. Az egyik fotó, amelyen John Spike rendőrtiszt látható, amint a diákokat paprikaspray-vel fújja

bár a legtöbb verzió egy nagyon hasonló photoshoppolt (2) formára épül

(1) tartalmukat tekintve mégis nagyon eltérőek.

Az egyik a politikai kontextusokat helyezte előtérbe:

ezeken Pike olyan ikonikus amerikai szimbólumok lefújása közben van ábrázolva, mint:

a Delaware államon áthaladó George Washington, a Rushmore hegybe faragott korábbi elnökök,

maga az Alkotmány vagy éppen

a föld más pontjairól ismert szabadságharcosok (mint például a Tiananmen tériek)

a rendőrtiszt brutálisan megsértette a tiltakozók által képviselt alapértékeket, az igazságot és a szabadságot

mémek regisztere alapvetően cinikus

a pop-kultúra felé fordul képek második csoportja:

Spike olyan ikonikus szereplőket fúj le, mint Snoopy, Marilyn Monroe, illetve egy csomó más internetes mémekhez kötődő sztárt, mint a Billentyűs macska [Keybord Cat].

a pop-kultúrával foglalkozó regiszterek hangneme legtöbbször szórakoztató és humoros.

Noam Gal azt vizsgálta, hogy milyen szerepet játszanak a kollektív internetes identitásformálásban a memetikus eljárások.

a Jobb lesz [It gets better] című interaktív YouTube-kampányt vizsgálta, mely azzal a céllal jött létre, hogy ellenpontozza azt a nagyfokú médianyilvánosságot, melyet az Egyesült Államokban a homofób zaklatás miatt meleg tinédzserek körében terjedő öngyilkossági hullám váltott ki.

Gal mémként értelmezte ezt a videófolyamot, mivel a szerzők új válaszvideókat hoztak létre az eredeti videó bizonyos aspektusainak megőrzésével vagy megváltoztatásával.

Gal kétszáz kampányvideó kvantitatív és kvalitatív elemzését végezte el.

A tartalmat illetően a kampányvideók a meleg tinédzserek problémáit és az ezekre rendelkezésre álló, magánszférával kapcsolatos megoldásokat egyaránt taglalták.

Az álláspontot illetően megállapította, hogy a szereplők többsége fiatal, fehér, jó felépítésű amerikai férfi volt

A formát illetően egyetlen stílus, a kamerával szemben ülő beszélő dominálja a vizsgált mintát.

Shifman a kulturális tartalmakat 3 dimenzióra bontja, amelyek alapján az emberek utánozni tudják őket

1, A tartalom

a szöveg tartalmát és az általa felidézett gondolatokat és ideológiákat képviseli

2, A forma

az üzenet fizikális megjelenése, amit érzékszerveinkkel foghatunk fel

vizuális és auditív aspektusokat foglalja magába, illetve a komplexebb műfaji mintázatokat, amelyek megszervezik azokat (mint például az ajakszinkron vagy az animáció

3, Az álláspont

az álláspont, ami a mém metakommunikációs aspektusa, és a beszélőnek a szöveghez, a nyelvi kódokhoz, a befogadóhoz és egyéb potenciális beszélőkhöz képesti álláspontját fejezi ki

a szöveg újrateremtésekor a felhasználók eldönthetik, hogy utánoznak-e egy számukra vonzó megközelítést, vagy egy teljesen másfajta diszkurzív módszert használnak.

3 további alcsoportja

1, a részvételi struktúrák, amelyek körülírják, hogy ki jogosult részt venni a diskurzusban, és hogyan

2, a regiszter [keying] kategóriába sorolt tulajdonságok – a kommunikáció stílusa és hangvétele – alkotják

3, a kommunikációs funkciók

Roman Jakobson az emberi kommunikáció hat alapvető funkcióját különítette el:

1, referenciális funkció: a kontextusra vagy a „külvilágra” utal;

2, emotív funkció: a feladóra, illetve érzelmeire irányul;

3, konatív funkció: a címzettre és a lehetséges cselekvési alternatívákra referál (pl. felszólítások);

4, fatikus funkció: célja a kommunikáció létrehozása, fenntartása és befejezése;

5, metanyelvi funkció: azt ellenőrzi, hogy a felek ugyanazt a kódot használják-e (pl. definíció);

6, poétikai funkció: az üzenet megalkotásának esztétikájával vagy művészi szépségével foglalkozik

IX. Füzi Izabella: A magyar vizuális tömegkultúra kezdeteinek a nyomában: a vurstlitól a moziig.

A 20. század elejére jellemző társadalmi modernitás és esztétikai modernizmus fejleményeit

a tömegkultúra és a hétköznapi élet tapasztalatainak feltárásával lehet megvilágítani.

A nemzetközi szakirodalmak: a modern léttapasztalat és a nagyvárosi körülmények között megváltozott érzékelési-észlelési tapasztalatok viszonyát írják le.

Ősszövegek: Benjamin Baudelaire- és Párizs-tanulmányai, valamint Simmel írása a metropoliszról

a mozgás
a tér
a közlekedés, a forgalom
a sebesség
a népi szórakoztatási formák
a vizuális látványosságok (a figyelem filmhez hasonló újfajta csatornázásának a módjai)
a technikai invenciók

olyan tanulmányoknak vált tárgyaivá váltak, amelyek a 19. század második felétől jelentkező

(a) technológiai modernizmust

összekapcsolták

(b) a populáris és művészeti vizuális formák változásával.

a tömegkultúra ad teret és lehetőséget egy új politikai entitás, a tömeg színre lépésének és kibontakozásának, melynek megjelenése

1, a klasszikus liberalizmus válságára (és a modernitás vegyes kétértelmű jelenségeire) adott válaszként és/vagy
2, az esztétikai modernizmusként értelmezhető

Carl E. Schorske: Bécsi századvég:

az osztrák liberalizmus rövid felívelése és bukása azzal magyarázható, hogy a polgárság és a liberalizmus megkésett politikai hatalomra kerülése és kudarca kiváltotta az antiliberális tömegmozgalmak jelentkezését, miközben az általuk felvetett problémákra nem volt sem ideológiai válasza, sem gyakorlati megoldása.

Elemzésében bemutatja az eszmék vándorlását a társadalmi, politikai és kulturális színterek között

Anne Friedberg: a film és a modern tudat szoros összefonódása a „mobilizált és virtuális” tekintet bevezetése és a vizuális mező fragmentálása által

Miriam Hansen kérdőjelezte meg a klasszikus elbeszélő (tömeg)film és a magas modernizmus szembeállítását, és

bevezette a „vernacular modernism” fogalmát a film és a hozzá hasonló tömegkulturális jelenségek modernizmusának/modernitásának jelölésére:

a modernista esztétika tanulmányozásának magában kell foglalnia azokat a kulturális gyakorlatokat, amelyek közvetítették a modernitás tapasztalatát, mint amilyen:

a divat,
a design,
a reklám,
az építészet és a városi környezet, valamint
a fotográfia,
a rádió és
a mozi tömegesen gyártott és fogyasztott jelenségei.

»vernakuláris« modernizmus: a vernacular egyesíti a köznapi, mindennapi használatot a diskurzus, a nyelvhasználat [idiom], a nyelvjárás [dialect] konnotációival, a terjesztéssel [circulation], a keveredéssel és a fordíthatósággal.

A klasszikus Hollywood-i film Hansen szerint a tömegmediatizált modernizmus szerves része.

azért válhatott világszerte sikeressé, mivel „kulcsszerepet játszott a modernitás és a modernizáció versengő kulturális diskurzusainak közvetítésében, és egy meghatározott történeti tapasztalatot artikulált, sokszorosított és globalizált”

AZAZ, Visszaköszöntek aktuális kérdések és gondolatok, amelyeket akkoriban foglalkoztatták az embereket

A modernitás társadalmi gyakorlatainak egyik gyakorlata a Hollywood-i filmek nézése

Siegfried Kracauer a tömegkultúra fogalmát átértelmezi:

az amerikai burleszkfilm a fordizmus fegyelmének anarchista lerombolása. A korai film és mozi tanulmányozása nem korlátozható:

1, a művészeti formák történeti származástanára vagy

2, a technikai találmányok mediális feltételeire.

A mozi kulturális és társadalmi gyakorlat, amely része annak a diskurzusnak, amely

1, a 19. század végén és 20. század elején bekövetkezett társadalmi-politikai változásokat valamint

2, az individuális tapasztalat szerkezeti változásait

a modernitás összefüggésrendszerében vizsgálja.

Előfeltevés: a mozi és a modernitás egy tőről fakad, mivel a mozi szintetizálja (mesterségesen létrehoz; különböző elemekből összegez)

1, a korszak meghatározó kérdéseit,
2, mindennapi élményeit és
3, technikai változásait.
4, reprezentációs logikáit.

A korai mozi filmtörténete összefonódott:

a korabeli szórakoztatási formák,
varieték,
vidámparkok,
világkiállítások,
technikai újítások

társadalomtörténetével.

Leo Charney és Vanessa R. Schwartz: Cinema and the Invention of Modern Life: 6 meghatározó tényezőt emeltek ki a modernitásnak a mozival összekapcsolódó kultúr- és társadalomtörténetéből:

1, a metropoliszok urbánus kultúrájának megjelenése, mely a szórakoztatás és a szabadidős tevékenység új formáit hozza létre;

2, a testnek előtérbe kerülése (a látás, a figyelem és az izgatás helye);

3, a tömegnyilvánosság vagy közönség szerepének a felismerése, melyben az egyéni válaszok a közösségnek rendelődnek alá;

4, az impresszionizmustól a fotográfián át a filmhez vezető azon törekvés, hogy elszigetelt pillanatokat rögzítsenek, határozzanak és jelenítsenek meg;

5, a valóság és megjelenítései között lévő határvonal fokozatos elmosódása;

6, a kereskedelmi kultúra és a fogyasztói késztetések áradata, melyek gerjesztik az időtöltés új formáit, és ugyanakkor igazodnak is azokhoz.

Füzi Izabella tanulmányának célja, hogy felvázolja azokat a századfordulós fejleményeket, melyek a magyar vizuális tömegkultúra kezdeteit kijelölik és meghatározzák.

A tömegkultúra a nagyvárosok megváltozott életteréhez igazodó, a nyilvánosság szerkezetének gyökeres átalakulására létrejött válasz.

Gyáni Gábor: a századfordulós lakáskultúrát és nyilvános térhasználatot vizsgáló történeti antropológiai kutatásai

Kolta Magdolna: a technikai képek és médiumok magyarországi megjelenését vizsgálja és listázza azok korabeli előfordulásait, recepcióját

Lányi András az irodalmi tömegkultúra kialakulását, vagyis az olcsó sorozatok, regények, filléres füzetek réteg- és osztályspecifikus tömeges előállítását

Lányi András a vertikális és horizontális tagolódás 3 kategóriáját különíti el:

1, az alsóbb városi néprétegek ponyvairodalma,
2, a kispolgárság „úri-konvencionális-provinciális lektűrtípusa”
3, a falusi közönségnek szánt szórakoztató irodalom.

Lányi következtetése: „amíg ilyen szembeszökőek a szemlélet- és színvonalbeli különbségek az egyes rétegek jellegzetes olvasmányai közt, nem is beszélhetünk teljes értelemben vett modern irodalmi tömegkultúráról” --> nem feltétlenül helytálló, mivel a tömegkulturális jelenségeket maradéktalanul homogénnek állítja be.

Ezt a perspektívát fordítja meg Raymond Williams, aki szerint: „Valójában nincsenek is tömegek, pusztán csak különböző módjai annak, ahogyan az embereket tömegnek tekintik”

Lányi szerint a ’30-as évek folyamán egységesült az irodalmi tömegkultúra, mégpedig (1) az urbanizált alacsonyabb rétegeknek szánt tömegirodalom homogenizálódásával.

1896 magán viseli a korszakküszöb klasszikus jegyeit:

egyrészt a gazdasági fellendülés és a nemzeti politikai hatalom viszonylagos megszilárdulásának ünnepléseként az államhatalom szimbolikus reprezentációját hajtja végre

1, különösen az ezredévi kiállítás által (állami megrendelések, hivatalos művészet, tömegfelvonulások),

2, másrészt olyan új törekvések jelennek meg az építészetben (pl. Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma) és a festészetben (1896 a nagybányai művésztelep megalakulásának éve), melyek muzealizálják a történelmi ruhába bújtatott millenniumi középületek, emlékművek, az akadémiai sablonok művészetét.

A millenniumi ünnepségek eseményeit előkészítő bizottság 1894-ben a „látványosságok” és a „maradandó alkotások” egymást kizáró oppozíciójaként állít be.

Ezzel azonban önmaguknak mondtak ellent, mivel nemcsak a Városligetben megrendezett kiállítás, hanem az egész főváros, sőt az egész ország az ünnep helyszíneként kiállítási térré változott

Az ezredéves kiállítás reprezentációs logikája egyszerre irányult

1, a nemzeti múlt megképezésére és

2, a jelen szellemi és anyagi termékeinek minél teljesebb igényű számbavételére és bemutatására.

A totális reprezentáció igénye magában foglalta

1, a nemzetiségek felsorakoztatását,

2, a különböző tájegységek megyék szerint csoportosított paraszti kultúrájának bemutatását

de olyan modern termékekét is, mint:

1, az országban működő összes sajtótermék, vagy

2, a jelen gazdasági és kulturális állapotát rögzítő iparcsarnok, hadfelszerelési csarnok, művészetek, művelődés csarnoka – akárcsak az akkoriban megjelenő, a társadalmi élet számos aspektusát feldolgozó, összefoglaló monográfiák.

*monográfia*: önálló dolgozat, szakmai írásmű, amely egy tudományos kérdést minden szempontból, kimerítően, egységbe foglalva tárgyal.

A kiállítás által a korabeli látogatók saját társadalmi berendezkedésük reprezentációjának nézőivé válhattak.

A vizuális metaforák már a kortársak beszámolóiban is megjelentek: Lyka Károly „nagy országos farsangként” írja le az ezredéves ünnepségeket

A folyóiratok, napilapok hasábjain megjelenő, az ezredév eseményeiről szóló korabeli tudósítások egyfajta ekphraszisz-jellegű vállalkozást hajtanak végre: látványosságok és az ünnepségek vizuális összefüggéseinek verbális fordításai.

A patetikus, fennkölt (a Pesti Napló beszámolója: Az Országgyűlés hódolata a király előtt)

vagy éppenséggel szatirikus beszámolók (pl. az eső áztatta pusztaszeri emlékavatáson az urak díszmagyarban karddal és esernyővel) a tudósítás valóságbenyomását erősítő nyomok rögzítésével vagy a színpadszerűség, teatralitás leleplezésén keresztül ragadták meg az események dramaturgiai és vizuális sokszínűségét.

Kőváry László beszámolója szerint a kiállításra a fővárosba 4 millióra idegen és 80.000 vidéki szegény érkezett, akik nemcsakhogy olcsóbban utazhattak, hanem szállást és étkezést is biztosítottak számukra.

Ignotus szatirikus beszámolója, a Millenniumi szép napok. Tinka levele Linkához, A Hétben jelent meg, melyben egy vidéki „úrhölgy” barátnőjéhez címzett levelének stílusát imitálja. A szöveg kétszeresen is ironikus:

1, egyrészt kifigurázza a vidéki tájékozatlanságot, a fiatal lány naivitását a fővárosiak szemszögéből,

2, másrészt a millenniumi környezetet, az ünneplő és minden színterén (a vonaton, a lóvasúton, a szállodákban, a földalattin) túlzsúfolt fővárost pedig provinciális, banderiális felvonulásként mutatja be. Az ünneplés fő haszonélvezői a turizmus gazdasági szereplői,

mint a „levélben” emlegetett (fiktív) „Árpád, a honalapító, kéjutazási és ünnepélyrendező vállalat”, mely „jutányos” szállást és belépő jegyeket ad el, valójában pedig a vidékiek tájékozatlanságát használja ki.

A 19. század második felében rendezett világkiállítások (Előzményeik az ipari kiállítások) koruk meghatározó látványosságai voltak. Olyan „képzeteket, képeket és gyakorlatokat” állítottak ki, melyek „idealizálták a nemzeten vagy birodalmon belüli csoportok egymáshoz való viszonyát”

a nemzetiségek képviselői az ezredévi kiállításon nemcsak látogatókként, hanem kiállított látványosságként is megjelentek, közönségként és a reprezentáció tárgyaiként is a kiállítás részeivé válhattak.

A kiállítás gyarmatosító vizuális logikáját a legélesebben a Vasárnapi Újság 1896. augusztus 30-i számában közölt, Négerek az Állatkertben című cikkében ragadhatjuk meg. Az Aranypartról importált afrikaiak nem az állatkertet látogatják, hanem élő kiállítási darabok, akik ott „tanyáznak”, és akiket „50 krajcárnyi belépti díjért” mutogatnak.

A cikk mozgósítja a szokásos sztereotípiákat, miközben távolságot teremtve egzotizálja is az idegeneket.

viszonylagos mezítelenségük módot ad arra, hogy testüket a bámulat, az esztétikai szemlélődés tárgyává tegye.

a cikk írója megdicséri a telep szervezőit, mivel: „Sehol rossz szag ennyi vad ember közt! Ez igazán bámulatos. Nem éreznek semmiben hiányt; jó húsban vannak, elégedettek: s csodák csodája, nem koldulnak!”

A millennium többszörös tétjei közül a legfontosabbak:

1. az egységes nemzet képének megteremtése egy olyan soknemzetiségű államban, ahol a magukat magyarnak vallók kisebbségben voltak.

2. az európaiság bizonyítása, a nyugati irány erősítése, az állandó megkésettségérzés kompenzálása.

3. a nemzet vertikális – társadalmi osztályokat átfogó – egységesítése a társadalmi elégedetlenkedés különböző szintjeit tömörítő, megszervező munkásmozgalmak kezdeményezéseivel egy időben (a millennium évében több tüntetést szerveznek az általános szavazati jogért);

4. a magyarság specifikus nemzeti jellegének keresése és előtérbe állítása, aminek egyik hordozója vagy „tiszta” formájában való őrzője az a nép, aki a hatalomnak mind a lokális, mind a centrális formáiból ki van zárva (néprajzi kutatások, kiállítások, az iparművészet mint a népművészeti hagyományok folytatója).

A millenium ünnepe túlságosan is terhelt volt azon kontextusok által, melyben folyamatosan megjelenítették ahhoz, hogy felszabadult ünnepléssé válhasson

A modernizmus bölcsőhelye a nagyváros

Budapest városrendezési és -építési koncepcióiban megnyilvánuló térhasználat rámutathat arra, hogy mennyiben válik a nagyváros „kulturális önábrázolássá”, a uralkodó hatalom „szellemi magatartásának ikonográfiájává”

Magyarországon a szecessziós építészetet a születőben levő magyar stílus letéteményeseként ünnepelték − legalábbis a progresszív körök.

Tábori Kornél 1910-ben megjelent Pesti élet. Képes riportkönyv című könyve

a nagyváros bemutatásában a fotográfia médiumát használja, nemcsak mint a rövid leírások, anekdotikus történetek illusztrációját, hanem

magának a szociográfiai jellegű vizsgálatnak a munkamódszereként is

*szociográfia*: társadalmi egységek életkörülményeinek leírása

Tábori rendkívüli éleslátással ragadja meg a fotográfiai médium modernitását az újságírói szakmánál a hírverseny szempontjából

riportkönyvével a nagyvárost legfontosabb modern színterén, az utca látható világa és viszonyai felől mutatja be.

A korabeli társadalmi viszonyokat tehát a városfotó vagy az utcakép mintájára, a vizualitás összefüggéseiben tárja fel.

Tábori beszámolójában a nagyvárosi utca gyorsan változó színtér

Tábori az utcán élők (hordárok, utcaseprők, postások, cipő pucolók, utcai árusok, bohócok, rikkancsok, bevándorlók) és az utcai eseményekben résztvevők (politikusok, rendőrök, katonák, koldusok, szórakozók) jellegzetes alakjait egyszerre írja le

1, a megjelenésük és
2, a térbeli lokalizálásuk kódjai alapján, sőt
3, jellegzetes időbeli mintázatokat is megállapít előfordulásaikat illetően.

HOGY? HOL? MIKOR?

Az utca az árucsere és a szimbolikus csere folyamatos körforgásának a színtere.

Tábori könyve rámutat arra a heterogenitásra, mely a különböző osztályú, különböző népcsoportokhoz tartozó és foglalkozású városlakók forgatagát képtelen egyetlen homogén szociuumba integrálni.

Lyn H. Lofland a városban élést úgy határozza meg, mint alapvetően az idegenek közt élést

Az anonimitás az urbanizáció velejárója, éppen ezért kulcsfontosságú az idegenek (vagyis a városlakók) azonosításának „kulcsait”, kódjait ismerni.

Míg a preindusztriális városban a külső megjelenés megbízható ismérveket szolgáltatott az azonosításhoz, a modern nagyváros, ahol ezek az ismérvek elbizonytalanodtak, a térbeli lokalizációval erősítette meg az egymás számára idegen városlakók osztályozását.

AZAZ, a társadalmi státuszhoz rendelésben, nem a külső öltözködés, hanem az a meghatározóbb, hogy milyen negyedből jött az adott illető.

Ez azonban kevésbé volt erőteljes Budapest esetében, ami nem jelenti azt, hogy az összes nyilvános hely minden társadalmi osztály számára egyformán nyitott lett volna.

A Városliget nemcsak a monumentális és ünnepi ruhába öltöztetett ezredévi kiállításnak adott helyet, hanem

részét képezte a kiállítás keretében létrehozott Ősbudavára nevű mulatónegyed, mely a török időket imitáló történelmi díszletek között felvonultatta a korabeli szórakoztatás népszerű formáit.

Granasztói Péter az 1870-es évek végére datálja a közép- és felső rétegek által látogatott városligeti helyek (Rundó)

és az alsóbb osztályok szórakozóhelyéül szolgáló Vurstli térbeli elkülönítését.

*vurstli*: vidámpark, össznépi szórakozóhely

A látványhoz való viszony = a vizuális örömök

A Vurstli a technikai találmányok szenzációhajhász bemutató helyeként is működött: repülőgépek, léghajók, villamos áram, melyek újfajta érzéki tapasztalatokban részesítették az egyre inkább nagyvárosi kalandokra vágyó közönséget.

A Vurstli által bemutatott termékek:

kulturális mobilitást és a magas- és tömegkultúra közti vándorlást eredményezett.

2 példa erre vonatkozóan:

1894-ben a mai Szépművészeti Múzeum helyén épített elegáns Rotundában bemutatott Feszty-körkép, mely Jókai tanácsai, közbenjárása és lobbitevékenységének segítségével jött létre, a millenniumi ünnepségeknek is egyik fénypontja volt, igazi zarándokhely. A londoni világkiállításon való sikertelen bemutató után 1909-ben a városligeti Mutatványos téren kapott helyett a „komédiásbódék és körhinták” között, az épület alagsorába pedig az olcsó népszínműveket játszó Magyar Színpad került.

A 20. század meghatározó médiuma, a mozgókép, melyet a Vurstli szenzációi között mutattak be a millennium idején jelentősebb sajtóvisszhang nélkül, viszont később

a Vurstli 1910 és 1920 között végbement hanyatlása épp annak tulajdonítható, hogy ekkor már a mozi jobban kielégítette a nagyvárosi lakosság szórakoztatási igényeit, mint a vásári attrakciók.

Az első mozik 1896-től kezdődően általában orfeumokban, kávéházakban és a vurstlik mutatványos bódéiban működtek

A millenniumi rendezvények keretében Kolta Magdolna kutatásai szerint a kiállítás területén a mozgókép két változatai:

1, az Edison-féle kinetoszkópját lehetett élvezni,

2, a másik pedig Ős-Budavárában lévő a Lumière-módszerrel működött.

A mozgófényképek vetítői olyan vállalkozók köréből kerültek ki többnyire, akik korábban is a szórakoztatóiparban tevékenykedtek

1906-tól létesülnek, épülnek állandó mozgóképszínházak, köztük az 500 férőhelyes Apolló.

Fabó Beáta szerint az 1910-es évek elején [a]z európai nagyvárosokkal számszerűen összehasonlítva Budapest valóban a mozikkal legjobban ellátott városok közé tartozott (Budapest: 114 mozi, 910 000 fő).

„A vidék is jó ütemben lépést tartott Budapesttel. Nemcsak a vándormozik jutottak el korán vidékre. Állandó mozihelyiségek nyíltak. Ahol ezt nem tudták megoldani, ott más funkciójú épületekben vetítettek. 1909-ben már csak Miskolc az egyetlen vidéki nagyobb város, ahol nincs állandó mozi. Az 1913-as évet úgy jellemzi a szaksajtó, hogy nincs olyan hét, amikor ne nyílna új mozi vidéken.”

A mozi mint intézmény népszerűsége a háború előtti években tetőzött: Keleti Adolf 1913-as könyvében, A mozgó-színházban arról számol be, hogy akkoriban Budapesten kb. 117 mozi működik, ami napi 17.550 és évi 6 millió látogatót jelent.

Keleti a „népszórakozási” lehetőségek:

1, magyar viszonyok közti szűkösségével,
2, a mozi olcsóságával,
3, naprakész híreivel és
4, az időtöltés rugalmasságával

magyarázza ezt a hirtelen jött népszerűséget.

Magyar Bálint periodizációja, aki a magyar némafilm hét korszakát különbözteti meg, jórészt a gyártás, a forgalmazás és a bemutatás, vagyis a mozi intézményrendszerének kiépültsége függvényében:

1896-1901 – külföldi cégek magyar vonatkozású filmjei;
1901-1908 – kisipari filmkészítés;
1908-1912 – híradó- és dokumentumfilm-gyártás rendszeresülése;
1912-1915 – játékfilmgyártás elindulása;
1916-1918 – játékfilmgyártás virágkora, amikor a háború miatt a filmexport korlátozása a hazai gyártást fellendíti.
1919 – állami filmgyártás,
1920-1931 – hanyatlás, széthullás. 1920 után sajnos ez a folyamat megtorpan, és a magyar film dicsőségét pusztán a külföldi filmgyártásokban foglalkoztatott emigráns alkotók tudják némiképp meghosszabbítani.

Az 1910-1920-as években két irányban differenciálódik a moziról szóló diskurzus

megjelennek a szűkebb szakmai közösséget és a mozinézőket informáló szaklapok

A legkorábbi folyóirat a Mozgófénykép Híradó (1908-1922),

a tízes években alakul a Mozihét (1915-1922) (Korda Sándor és Várnai István szerkesztésében) és

a Mozi-Világ (1918-1938) (Lenkei Zsigmond a szerkesztője).

a szűkebb filmszakmát (gyártás, forgalmazás), valamint a szakmai egyesületeket érintő híreken kívül a lapok célja a reklámozás: legnagyobb részüket egész oldalas, hirdetésszerű plakátok teszik ki.

Ezen kívül ajánlókat, filmismertetőket, hirdetéseket, statisztikákat, interjúkat és más, rövidebb írásokat közölnek.

egy filmet általában a következő paraméterek szerint írnak le:

műfaj,
felvonások száma,
főszereplők,
hossz,
feliratok,
cenzúra engedélye, minősítése (super, special, klasszis, A),
filmgyár,
a kölcsönző és bemutató mozi.

valamint kialakul az az esztétikai diskurzus, amelyben a film mediális, formanyelvi, narratív összefüggéseit tárgyalják

A húszas évek magyar vonatkozású esztétikai diskurzusa arra keresi a választ, hogy

1, művészetnek tekinthető-e az alapvetően technikailag és attrakcióként definiált mozgókép,

2, melyek lehetnek a művészi alakítás felületei,

3, hogyan vonatkozik a filmre a klasszikus esztétika forma és anyag fogalompárosa.

Balázs Béla 1930-as A film szelleme című műve a magyar filmelméleti írások kifejezetten esztétikai-mediális szempontrendszerét kiegészíti a társadalmi aspektussal, a mozit már nemcsak a kifejezés és az esztétikai megjelenítés felületeként, hanem társadalmi gyakorlatként is (át)értékeli.

A „romantizálás” és a tárgyiasság egyaránt kispolgári ideológiákként, „ideológiai biztosítószelepként” tűnnek fel, melyek a modernitás problémáit „esztétikai meneküléssel” próbálják orvosolni.

A mozgókép egy olyan termékeny területté válik, ahol megfogalmazhatóak a tömegkultúra, a technikai médiumok és a művészet történeti átalakulásának fordulópontjai.

X. Jason Mittel: Narratív komplexitás a kortárs amerikai televíziózásban.

A televíziós elbeszélés konvenciói

A hagyományos televíziós elbeszélés egyik legjellemzõbb tulajdonsága, hogy különbséget tesz két fõ műsorszerkesztési mód között:

Epizodikus

A történeteket a 30 vagy 60 perces műsoridő végén le kell zárni.

Az alapszituáció egyensúlyhelyzetének gyors felborítása majd visszaállítása határozza meg.

általában két cselekményszálat mozgatnak (A és B szál), melyek tematikailag egybecsenghetnek, de megoldásuk többnyire egymástól független,

Azonban félórás részek esetén nem ritka az egyetlen cselekményszál, míg az egyórás epizódok néha kisebb C vagy D szálakat is kínálnak.

A feszültség maximalizálása érdekében az epizodikus formában is talányos pillanatokkal zárulnak a reklámszünet előtti jelenetek, de az egyes részek szinte soha nem fejeződnek be megoldatlan rejtéllyel (hacsak nem dupla epizódról van szó).

Minden rész megoldása visszavezeti a szereplőket az adott szituáció egyensúlyi helyzetéhez — a levont tanulságot, illetve a szereplők jellemében bekövetkező változásokat pedig a következő hétre elfelejtik a sorozat készítői vagy egyszerűen nem törődnek velük.

a folyamatosság csak az alapszituációk hasonlóságában és a szereplők azonosságában érhető tetten

A tévéműsorok narratív tendenciái megfelelnek a klasszikus hollywoodi film sajátosságainak, ugyanakkor el is térnek tőlük.

1, rendkívül világos történetmesélési mód

2, a redundancia még a játékfilmekben tapasztaltnál is nagyobb: a tipikus helyzetek részről részre megerősítést nyernek, a fordulópontokat az epizód folyamán, többnyire a reklámszünetet követően, többször is megismétlik

3, a cselekményszálak jellemzően a hollywoodi film narratív logikáját követik: világos oksági viszonyok, célorientált protagonisták és a műfaji konvenciók

4, az időkezelés kronologikus, ha mégsem, akkor a flashbackek, a fantáziajelenetek vagy a beágyazott történetek határait egyértelműen jelzik az alkotók

5, a televíziós elbeszélés általában kevesebb helyszínnel szeret dolgozni, mint a film

6, az eseményeket inkább vizuálisan ábrázolja, mint egy szereplő vagy narrátor által mesélve el

A televíziós sorozatnak az egyedi elbeszélés sajátosságai:

a történetek kezdetének és végének alapfunkciója megváltozik

epizódról epizódra előkapható, könnyen összefoglalható narratív helyzetekre épít

Az új nézők számára minden részben el kell ismételni a szereplők viszonyát és az alaphelyzetet, de anélkül, hogy a sorozatot jól ismerő rajongókat untatnák; ezt a célt többnyire a főcím-képsorok [credit sequences] valósítják meg

Expozíciói általában kevésbé összetettek, cserébe viszont könnyen azonosítható

1, kapcsolatokat (például családi vagy a munkahelyi),

2, figurákat (jellegzetes típusok és foglalkozások),

3, helyszíneket (munkahelyi közeg vagy kertvárosi otthon) és

4, helyzeteket (a műfajnak és a helyszínnek megfelelő) kapunk.

Habár mind az epizodikus, mind a szerializált sorozatok élnek a narratív expozíció eszközével, ezekben a bevezetőkben olyan események köszönnek vissza, amelyeket a közönség egy része már látott; így aztán a néző a televíziós elbeszéléshez szinte mindig menet közben csatlakozik

Ritka a televíziós elbeszélésnél a befejezés. Ez hatványozottan igaz a szerializált műsorokra, melyeket a folyamatosság, a folytatólagosság jellemez.

Míg az adott epizód cselekménye megoldódhat, az alapszituáció nem engedi, hogy az egyensúly
olyan mértéket érjen el, ami már meggátolná a későbbi
bonyodalmakat.

ritkán bonyolódnak olyan fejleménybe, ami gyökeresen felforgatná az elbeszélés alaphelyzetét — kapcsolatok újraíródhatnak, szereplők meghalhatnak (vagy újjászülethetnek), gonoszokból hősök lehetnek, de a központi cselekményvilág mindig szigorúan megmarad az elbeszélés alap szcenáriójánál, legyen szó a kertváros világáról, egy nagycsalád zűrzavaros életéről vagy egy kórház hétköznapjairól.

Az amerikai tévé epizodikus és szerializált műsorai aszerint mérik a sikert, hogy meddig tudják elkerülni a befejezést, éveken vagy akár évtizedeken át folytatva egy-egy sorozatot.

Az epizódokat tetszőleges sorrendben nézhetjük, nem kell tartanunk tőle, hogy a kapcsolatok vagy a helyzetek változása összezavarna bennünket.

az epizodikus műsorok vonzzák az alkalmi nézőket

jól illenek a szindikált sugárzás rendszertelen struktúrájába.

*A szindikált sugárzás*: az adott programot egyszerre több tévécsatornának is értékesítik.

A mégis előforduló változások szövegen kívüli fejleményekbõl adódnak — egy-egy színész otthagyja a sorozatot, vagy a kor nyomot hagy rajta.

Az idő múlását leginkább:

1, a gyerekek születése és növekedése, valamint
2, a szereplőgárda bővítése vagy ritkítása mutatja meg

Szerializált

Az 1980-as éveket megelőzően az amerikai televíziózásban a szerializált forma, néhány főműsoridős próbálkozástól eltekintve hagyományosan csak a délelőtti szappanoperákra korlátozódott.

szerializált elbeszélésforma a televíziózás kutatóitól aránylag nagyobb figyelmet kapott, mint az epizodikus műsorok, annak ellenére, hogy a tévék műsorában viszonylag ritkán volt jelen.

egyik legfőbb jellemezője a több epizódon át folytatódó cselekmény.

A folyamatos történetmesélésben rejlő potenciális gazdagság egyértelműen a televízió médiumának egyik legnagyszerűbb sajátossága.

a XIX. század folytatásos regényei, hosszabb képregényei és az 1930-as filmsorozatok az ennek elődei

gyakori nézet volt, hogy a folytatásokban csak a nők és az ifjúság leli örömét

Valószínűleg az 1990-es évek televíziójának komplex elbeszélése az első példa arra, hogy a szerializált szerkezetet a nem szerializált formával szembeni, pozitív kulturális változásként ünneplik.

Robert Allen rámutatott, hogy a szerializált elbeszélés nem egyszerűen a folyamatos történetmesélést jelenti; számos alapvető narratív szabályt követ:

A szerializált tévé műsorok többsége a kapcsolatokat az események elé helyezi: szappanopera: a „mi történt?” gyakran másodlagos ahhoz képest, hogy „ez hogyan befolyásolja a kapcsolatok hálóját?”

Ennélfogva az eseményeket nagyfokú redundanciával tálalják a közönségnek azért, hogy

1, minden néző kellőképpen tisztában legyen a történettel

2, kiderüljön, hogy vajon egy esemény újbóli elmesélése miként hat a szappanoperák szereplői körében

Még ha egy néző már hetedszerre is hall az előző hét nagy fordulatáról, újabb információk birtokába kerül azzal kapcsolatban, hogy ez az esemény milyen hatással van azokra, akik épp értesülnek róla, finom árnyalatokkal gazdagodik ezirányú tudása.

amennyiben egy szappanoperában gyilkosságok, balesetek vagy cselszövések történnek, jellemzően úgy kerülnek előadásra, hogy a nézőt érzelmileg sokkal jobban megérintse.

kapcsolati változásokra koncentrálnak, semmint az ok-okozati összefüggések láncolatára

szerializált forma élvezetéhez hozzátartozik a történet hosszú távú folyamatos követése

Habár a hagyományos szerializált sorozatok a folyamatosan alakuló történetszálakat helyezik előtérbe,

az epizódok alapszerkezete:

Minden rész néhány — jellemzően 3-5 — egymástól független, megoldásra váró cselekményszálat vonultat fel, ide-oda váltogatva köztük.

A délelőtti szappanoperák, amelyeknek hétről hétre komoly mennyiségű műsoridőt kell kitölteniük, igen lassan váltogatnak a cselekményszálak között:

1, minden visszatérés egy cselekményszálhoz a korábban történtek felidézésével indul, jellemzően párbeszédes részekkel gördítve tovább kissé a cselekményt, majd

2, egy megválaszolatlan kérdéssel (cliffhanger) zárul

A főműsoridős szappanoperák jellemzően

1, heti egy részbe sűrítik délelőtti társaik terjengősségét, for- dulatértékű eseményeket helyezve előtérbe a vég nélküli fecsegéssel szemben, azonban

A, a több szálon futó cselekményt,

B, a kapcsolatokra helyezett hangsúlyt, valamint

C, a reklámszünetek és epizódvégek előtti cliffhangerekre kihegyezett történetmesélést megtartják.

narratív komplexitás

központi sajátossága, hogy az epizodikus és a szerializált szerkesztés szabályai keverednek benne

A hagyományos elbeszélésben a szerializált és epizodikus formák közötti határokat az 1980-as évekig szigorúan vették és ritkán lépték át.

Egyesek „regényszerű”-nek nevezik ezt az új formát, Mittel szerint kizárólag a TV médiumának sajátja

Az innovatív narratív formákra példák:

a Seinfeld (1989—1998)
a Lost (2004—),
az X-akták (The X Files, 1993—2002)

Az HBO óriási hírnévre és nagyszámú előfizetőre tett szert az olyan komplex elbeszélésű sorozatok révén, mint

a Maffiózók (The Sopranos, 1999—2007) és
a Drót (The Wire, 2002—2008).

Jason Mittel külön elbeszélésmódnak tekinti a narratív komplexitást

A televízió narratív komplexitása a történetmesélés olyan jellegzetességein alapul, amelyek

1, kizárólag a televíziót a filmtől elválasztó sorozatstruktúrát jellemzik, és

2, megkülönböztetik azt a hagyományos epizodikus és szerializált formáktól.

A narratív komplexitás a ’90-es évektől terjedt el.

Nem vette át a hagyományos formák helyét — máig sokkal több hagyományos vígjáték- és drámai sorozat fut a tévékben, mint ami komplex elbeszélést használ.

KÉRDÉS: Korunk televíziója mennyire fogalmazta újra — a „komplexnek” nevezett eszközökkel — a narratív konvenciókat?

Jason Mittel kizárólag a visszatérő helyzeteket és/vagy szereplőket használó, szórakoztató célú fikciós sorozatokkal foglalkozik

A komplex elnevezését értéksemleges kifejezésként használja

A narratív komplexitás azonban a kreatív lehetőségeknek és a nézői reakcióknak a televíziózás közegében szokatlanul széles skáláját kínálja

A komplex elbeszélés kínálta örömök gazdagabbak és sokrétűbbek lehetnek, mint amit a hagyományos sorozatok nyújtanak, az értékítéleteknek mégis az egyedi műsorokhoz kell kötődniük, ahelyett, hogy egy egész elbeszélésmód vagy műfaj magasabbrendűségét hirdetnék.

Jason Mittel vizsgálatának tárgya: hogyan és miért változtak meg az elbeszélői stratégiák, tekintetbe véve a változással járó szélesebb kulturális következményeket is.

A televíziózás kutatói eddig jellemzően vonakodtak a médium elbeszélő formáira összpontosítani vizsgálataikat, mivel a televíziózás kutatása a tömegkommunikáció és a kritikai kultúrakutatás, hajlamosak inkább a társadalmi hatásokat preferálni.

A hagyományos televíziós elbeszélés elemzői meglepően kevesen vannak.

A médiakritika kezdi figyelmét a formai és esztétikai kérdések felé fordítani, amelyeket a televíziózás kutatásának eddigi története során jellemzően lesöpörtek a színről.

Amikor a narratív komplexitást elbeszélésmódként vizsgáljuk, a történeti poétika paradigmáját követjük, amely a formai fejlődést:

a gyártás,
a terjesztés és
a befogadás sajátos történelmi kontextusába helyezi.

a média formai újításait a történelmi erők együttes munkájaként értékeljük, ami képes bármilyen kreatív gyakorlat által megalapozot konvenciók átalakítására.

Egy ilyesfajta elemzés a médium formális elemeit vizsgálja, továbbá azokat a történelmi kontextusokat, amelyek az újítások formálódását és bizonyos konvenciók megszilárdulását segítették elő.

Melyek azok a releváns kontextusok, amelyek hozzájárultak a (kortárs televíziózásban megjelenő) narratív komplexitás kialakulásához?

A médiaipar, a technika és a befogadói magatartások számos lényegbevágó átalakulása egyszerre zajlott a narratív komplexitás előretörésével

az 1990-es évekbeli televíziós gyakorlat főbb változásainak rövid áttekintése megmutatja mindazt, hogy ezek a változások

1, milyen hatással voltak az alkotófolyamatra, mind pedig azt, hogy

2, a formai jellemzők miként nyúlnak mindig túl a szöveghatárokon

az egyik legnagyobb hatással:

1, a médium elismertségében bekövetkező változás és ennek

2, az alkotókra gyakorolt vonzereje volt.

Az elmúlt 30 év újszerű televíziós műsorainak jó része olyan alkotók műve, akik

1, karrierjüket egy hagyományosan nagyobb kulturális presztízzsel bíró médium területén, filmesként kezdték: David Lynch (Twin Peaks) mint rendezők, Joss Whedon (Buffy, a vámpírok réme [Buffy the Vampire Slayer, 1997—2003], és J. J. Abrams (Alias [2001—2006] és Lost) mint forgatókönyvírók.

A vonzerő részben abból ered, hogy a televíziót producerközpontúnak tartják, ahol az írók és az ötletadók sokkal erősebb kontrollt tudnak gyakorolni művük felett, mint a film rendezőcentrikus világában.

Az írók nagy része él is a nagyobb kihívást és kreatív sokszínűséget rejtű sorozatforma adta lehetőségekkel, hiszen a hosszan tartó karakterfejlődés, a folyamatos cselekménybonyolítás és az epizodikus variációk egyszerűen megvalósíthatatlanok egy kétórás film keretei között

a legnagyobb tévés sikerek között számos komplex elbeszélésű alkotást találunk, ami arra enged következtetni, hogy a televíziónézők többre becsülik a komplexitást, mint a mozik közönsége.

Ahogy a csatornák száma emelkedett, az egy műsorra eső nézőszám pedig csökkent, a hálózatok és a csatornák eljutottak annak felismeréséhez, hogy egy kicsi, de odaadó közönség állhatatos rajongása elegendő lehet egy műsor gazdaságosságának biztosításához.

Sok komplex sorozat kifejezetten olyan műveltebb, igényesebb közönséget vonz, akik Az elnök emberei, A Simpson család (The Simpsons, 1989—), a Maffiózók és más hasonló műsorok kivételével nem néznek tévét

Az a közönség, amelyik egyébként alig néz televíziót, a hirdetők szemében különösen értékes.

Az HBO-hoz hasonló kábelen jövő adók számára az olyan sorozatok, mint a Drót, presztízsükkel alátámasztják azt a csatornáról kialakított képet, miszerint az kifinomultabb a hagyományos tévéadóknál, és így megéri a havi előfizetés díjat.

sok komplex sorozat sosem kap elég időt, hogy megalapozott törzsközönsége alakuljon ki, ezek a rövid életű műsorok DVD-n új erőre kapnak, amikor a lelkes rajongók felfedezik maguknak, hogy ez az a forma, amelyben a tévésorozatokból is érdemes gyűjteményre szert tenni.

Ezt a trendet aztán a médiaipar — az „újranézésre” leginkább alkalmas műsorok indításával — mohón meg is lovagolja

A kábeltévék és a videó aranykora, az 1980-as évek közepe óta a nézi kontroll vált fontossá — a csatornák elszaporodása révén az ismétlés megszokottá vált, így a nézők bármikor csatlakozhatnak a kronológiai sorrendben megismételt sorozatokhoz, vagy egy héten többször is megnézhetik a legfrissebb kábelen jövő műsorok egy-egy elmulasztott epizódját.

A videó és a digitális felvevő technikák lehetővé tették, hogy a néző maga döntse el, mikor néz meg egy adott műsort, de emellett

a néző így arra is képes, hogy egy-egy rész vagy jelenet újranézésével komplex mozzanatokra derítsen fényt.

a DVD egy újfajta tévénézési szokás elterjedését idézte elő: a rajongók a sorozatokat évadonként fogyasztják

a szindikált formában az ismétlés egyre gyakoribb lett, az epizódokat jellemzõen össze-vissza vetítették, ami az epizodikus elbeszélés elterjedését ösztönözte, hogy az egyes részeket szinte véletlenszerű sorrendben lehessen vetíteni.

A tévétől független technikai változások is hatással voltak a televíziós elbeszélésre. Ilyen volt az INTERNET

Az internet elterjedésével a rajongók a különféle információkból, értelmezésekből és a komplex elbeszélések személyes részvételt kívánó megvitatásából egyfajta „kollektív tudást” hozhatnak létre — maguk az alkotók is beszálltak a vitákba, visszacsatolásként — tetszési és érthetőségi indexként — használva ezeket a fórumokat.

Más digitális technikák, mint a videojátékok, a blogok, az online szerepjátékoldalak és a rajongói honlapok olyan birodalmat nyitottak meg a nézők előtt, ahol sokkal aktívabb részesei lehetnek ezeknek a fantáziavilágoknak, mint a hagyományos tévénézés egyoldalú folyamatában.

Ezáltal az olyan komplex narratíva szülte metaverzumok, mint a Simpsonék Springfieldje egy teljesen interaktív, személyes részvételt kívánó birodalommá tágulnak.

Habár a narratív komplexitás elterjedésére közvetlenül ezen technikák egyike sem hatott, a belőlük fakadó lehetőségek, illetve a médiaiparra és a nézőkre gyakorolt ösztönzés előmozdítják az ilyen sorozatok sikerét.

ezen tényezők együttese előkészítette a terepet az új forma kialakulásához és a növekvő népszerűségéhez.

A videóra rögzítés, a DVD-zés és az online részvétel révén a nézők egyre aktívabban fogyasztották a komplex elbeszélésű tévéműsorokat, elősegítve ezzel azok médiaiparon belüli sikerét

A narratív komplexitás műsortípusa aktív és figyelmes értelmezést kíván, a kortárs televíziózás kínálta összetett történetek és elbeszélésmódok csak így fejthetők meg.

Steven Johnson szerint a komplexitásnak ez a formája egyfajta „kognitív edzést” nyújt a nézőknek, ami erősíti a problémamegoldó és megfigyelési készségeiket

A közönség hajlamos hagyományosabb társaiknál sokkal szenvedélyesebben és odaadóbban befogadni a komplex műsorokat, amelyek

1, hatalmas rajongói kultúrák kialakításához és

2, a televíziós iparnak címzett visszajelzésekhez adnak alapot (főleg amikor a kedvenc sorozataikat a megszüntetés veszélye fenyegeti).

A narratív komplexitás előretörése maga után vonta az amatőr tévékritika megjelenését is.

De mi is tulajdonképpen a narratív komplexitás?

a folyamatos történetet helyezi előtérbe műfajok egész során keresztül

A kapcsolati háló fölé rendelt a cselekmény:

a cselekményszövést a szappanoperáknál jóval központibb kérdésként kezelik, és a kapcsolatok, valamint a személyes drámák kibontakozásának kevésbé adnak teret

A komplexitás felé mozdulás történetileg az 1970-es évek végére, 1980-as évek elejére tehető, amikor bevezették a szerializált történetmesélést a krimi- és a kórházsorozatok, valamint a sitcomok világába.

ezek a műsorok az epizódokon átívelő történetek és a folyamatos kapcsolati problémák mellett egy adott részre korlátozódó cselekményszálakat is használnak.

a kapcsolati bonyodalmak, akárcsak a szappanoperák esetében, több részen át húzódtak, míg egy bűnügy vagy orvosi eset egyetlen epizód — vagy egy dupla rész — alatt megoldódott.

Az 1990-es években és az azt követően született műsorok a cselekményszálakat több epizódon vagy évadon keresztül bonyolították.

Az ilyen évadokon átívelő történetmesélés felé tett első próbálkozások sem közönségre, sem követőkre nem találtak, míg az 1990-es évek elején a Twin Peaks be nem robbant a köztudatba.

a krimi, a szappanopera és a művészfilm ötvözete volt

az 1990-es évek elején utat nyitottak az olyan sorozatoknak, amelyek — elsősorban a Seinfeld és az X-akták — már szabadabban nyúlhattak a történetmesélési formákhoz, és sokkal több nézőt vonzva alapozták meg a narratív komplexitás repertoárját.

gyakran ingadoznak az évadokon átívelő cselekményszálak és az önmagukban kerek epizódok között = önálló „a hét szörnye” sztorik

a narratív komplexitás egyik kulcsproblémájára: az epizodikus és szerializált konvenciókhoz kötődő eltérő elvárásokat és az általuk nyújtotta eltérő örömöket valahogy egyensúlyba kell hozni.

Az igen népszerű (és meglehetősen parodisztikus) Látogatók (Jose Chung’s From Outer Space, 1996) című epizód a nézőket bizonytalanságban hagyta afelől, hogy hogyan illeszthetők az események hézagmentesen a sorozat cselekményvilágába.

A Buffy és az Angel vitathatatlanul ügyesebben lavíroznak a szerializált és epizodikus élmények támasztotta kettős igények között. Miközben mindkét sorozat (együtt és külön-külön is) gazdag és folyamatos mitológiát épített a jó és a rossz erőinek összecsapásából, a cselekményszálak középpontjában egy konkrét gonosszal, vagy „rosszfiúval” folytatott, egész évadon át tartó küzdelem áll.

Egy adott évadon belül szinte minden epizód előreviszi az évad történeti ívét, miközben koherens egészet alkot, aminek a végén még kisebb lezárást is kapunk.

A Seinfeld sorozatának elég vegyes kapcsolata van a szerializált cselekményszervezéssel — egyik-másik évadban olyan több részen átívelő szituációk jönnek elő.

Ezek a cselekményszálak a belső poénok és öntudatos utalások hátteréül szolgálnak. Azonban ezek a cselekményszálak és ívek alig igényelnek a korábbi részekkel kapcsolatos tudást, mivel maguk a cselekvések és események ritkán nyúlnak át egyik részből a másikba — mert egy apró-cseprő részletekről és jelentéktelenségekről van szó.

A Seinfeld és sok más komplex elbeszélésű vígjáték sorozat, így A Simpson család is úgy használja a televízió epizodikus formáját, hogy aláássa a helyzetek folytatólagosságával és az egyensúlyi állapot visszatérésével kapcsolatos hagyományos elképzeléseket:

egyes cselekményszálak valóban folytatódnak, míg másokról soha többé nem esik szó.

A Simpson család az epizodikus formát ugyanígy kezeli, úgy tagadva meg az epizódok közti folytonosságot, hogy

mindig visszatérünk az örök jelen egyensúlyi állapotába, ahol Bart negyedikes, a család pedig a megszokott működésképtelenségben rekedt.

Vannak azonban olyan mozzanatok, amelyek eltérnek ettől a szabálytól, így például Apu házassága és nyolcas ikrei, ami arra enged következtetni, hogy Springfield életében legalább két évet haladtunk előre — habár öregebb senki más nem lett.

A Simpson család gyakran teremt nem egyértelmű elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy egy-egy epizód végén vajon mely változások válnak semmissé és melyek lesznek tartósak a szerialitás szabályainak megfelelően — mint például Maude Flanders halála.

A Seinfeld a narratív komplexitás egy másik oldalát testesíti meg.

a cselekményszálak közti viszonyok megváltoztatásával összefonódó történeteket hoz létre, amelyek gyakran ütköznek vagy találkoznak egymással. A Seinfeld a rá jellemző négy cselekményszálat rendszerint teljesen külön indítja el

A Félig üres és Az ítélet: család átvette és tovább is fejlesztette ezt az egymásba fonódó cselekményszövést: az ütközéseket és találkozásokat több epizódra is kiterjeszti.

narratív látványosság

narratív látványosság egy másik szintje kiterjedhet akár egész epizódokra is. Talán a Buffy használja legügyesebben a narratív látványosságokat: egész részek épülnek olyan narratív technikákra, mint

1, a történetmesélő eszközök erős korlátozása (a Csend némasága),

2, a műfajkeveredés, a nézőponteltolások vagy

3, egy szokatlan narrátor előtérbe helyezése.

meghatározó élmény, hogy tanúi lehetünk annak a bámulatos elbeszélésbeli virtuskodásnak, ami igen látványosan, a szemünk láttára rúgja fel a történetmesélési konvenciókat.

Az operatív esztétika segítségével ezek a komplex elbeszélések arra ösztönzik a nézőt, hogy a formai elemzés szintjére helyezkedve boncolgassa a történetmesélési fortélyok látványos megjelenítésére használt technikákat.

Ezek a sorozatok erősen bátorítják ezt fajta a formatudatos tévénézést, mivel az általuk nyújtotta élvezet a tudatosságnak csak egy olyan szintjén válik hozzáférhetővé, ami meghaladja a nézők többségére jellemző, kizárólag a diegetikus cselekményre koncentráló tradíciót.

Narratív komplexitásának néha a cselekmény váratlan fordulatot vesz, aminek következtében

a teljes szcenárió mintegy újraindítja magát, megváltoztatva szinte minden szereplő szakmai és interperszonális dinamikáját.

Például valakiről kiderül, hogy dupla ügynök

A narratív látványosságokat már egy sorozat szerkezetének alapjaiba is bele lehet építeni — a 24 leginkább valós idejű elbeszélésszerkezetéről híres, ami narratológiai szempontból azt jelenti, hogy a cselekmény és az elbeszélés ideje megegyezik.

A Reunion (2005) egy gimnáziumi baráti társaság húsz éven átívelő története, amelynek minden egyes epizódja életük egy-egy évét meséli el.

Ami ezekben a sorozatokban igazán lenyűgöző és jellegzetes, az nem a sztorijuknak köszönhető, hanem azoknak az elbeszélői stratégiáknak, amelyekkel ezeket elmesélik.

A narratív komplexitással élő műsorok egy halom olyan történetmesélési eszközt is alkalmaznak, amelyek ugyan nem kizárólag ennek az elbeszélésmódnak a sajátjai, e műsorok mégis olyan gyakorisággal és rendszerességgel használják őket, amitől inkább válnak szabállyá, mint kivétellé.

Például az analepsziszt, azaz a kronológia megváltoztatását.

a flashbacket vagy arra használják, hogy

1, felidézzék az elbeszélés szempontjából kulcsfontosságú múltbeli eseményeket, vagy arra, hogy

2, múlt időbe helyezzék egy teljes epizód cselekményét

Ugyanígy élnek a hagyományos sorozatok az álom- vagy fantáziajelenetekkel, eljátszva a különféle szcenáriók adta lehetőségekkel vagy betekintést nyerve egy szereplő belső életébe.

„Rasómon*-effektusnak” nevezett technika, amely ugyanazt a történetet több szemszögbõl meséli el.

A belső hang, a narrátor a televízió-műsorokban igen ritka vendég, de az érzelmi hangsúlyok megteremtéséhez és a magyarázó átvezetésekhez.

A történetmesélési stratégiák efféle váltakozása a komplex elbeszélésű kortárs sorozatokban sokkal szokványosabb; az ilyen műsorok készítői nem félnek időről időre összezavarni a nézőket.

A fantáziajelenetek mentesek az egyértelmű határvonalaktól vagy jelzésektől.

bemutat olyan eseményeket, amelyek a szereplők szubjektivitása és a diegézis valósága között ingadoznak, és a kettő közötti folytonos határátlépések révén teremtik meg a karaktermélységet, a suspense-t és a komikus hatást.

Ezekben a műsorokban a világos történetmesélési támpontok és útjelzők hiánya zavaros pillanatokat teremt, ami a közönséget a történet megértése érdekében sokkal aktívabb elköteleződésre ösztönzi, a rendszeres nézőket viszont, akik már kiismerték az adott műsor komplex elbeszélésének belső szabályait, megjutalmazza.

Ezek a stratégiák hasonlóak a művészfilmek formális vonatkozásaihoz, ám ezekben a műsorokban ott a jutalom ígérete, hogy végül egy komplex, de koherens, kerek egész vár ránk, nem pedig

a művészfilmek jó részére jellemző többértelműség és megkérdőjelezhető oksági viszony.

Manapság a média számos területén szembeötlő, hogy mennyire elengedhetetlen a befogadó számára a jártasság megszerzése a történetek és diegetikus világok dekódolásában.

Létfontosságú a rejtvényfilmeknek nem az a céljuk, hogy rejtélyeikre idő előtt fény derüljön; sokkal inkább az, hogy a nézők kellőképpen tisztán lássanak narratív stratégiáik követéséhez, mégis élvezni tudják az abból fakadó örömöket, hogy a film sikeresen manipulálta őket.

Így teszik ezek a sorozatok a nézők jó részét amatőr narratológusokká, akik észreveszik a szabályok betartását és megszegését, helyre teszik a kronológiát, és kiemelik az egyes epizódok vagy akár egész szériák következetlenségeit és folytonosságait.

Sok ilyen műsor nem is rejti véka alá, hogy nagymértékű elköteleződést kíván.

Ezekre a sorozatokra nem tekinthetünk úgy, mint számunka közvetlen menekülési lehetőséget biztosító, valósághű cselekményvilágokra nyíló ablakokra; a komplex elbeszélésű tévéműsorok megkövetelik, hogy magára az ablakkeretre is figyeljünk.

Konlúzió

az elmúlt két évtizedben a televíziós történetmesélés területén új paradigma jelent meg, amely

1, újrarajzolja az epizodikus és szerializált formákat elkülönítő határt,

2, magasabb fokra emeli a történetmesélési mechanizmusokkal kapcsolatos öntudatosságot, és

3, megköveteli a diegetikus élményekre és a formatudatosságra koncentráló, fokozott nézői elköteleződést.

Korunk komplex elbeszélést használó televíziózása a szövegértés és a médiában való tájékozódás képességét helyezi előtérbe, amelynek a nézők többsége birtokában van

A komplex elbeszélés gyakran lépi át a negyedik falat

IV. Boyd, Danah – Crawford, Kate: Az adatrengeteg kínos kérdései: Vitaindító egy kulturális, műszaki és tudományos jelenségről.

adatrengeteg: Big Data

Kranzberg: a technológiának és a műszaki újítások hatást gyakorolnak
a környezetre és az emberek szociális kapcsolataira gyakran messze túlhaladva azt a célt, amelyről a létrehozói kommunikáltak kezdetben

a tudósok az embereket, a dolgokat és a kapcsolataikat leíró, folyamatosan termelődő, hatalmas adatmennyiséggel dolgoznak

A Big Data válaszul szolgálhat olyan dolgok tekintetében, hogy a belefektetett erő (pénz és idő) függvényében megéri-e foglalkozni a következő dolgokkal:

génszekvenciák,
közösségi médiabeli interakciók,
egészségügyi feljegyzések, és
más, emberek hagyta digitális nyomok elemzésének

KÉRDÉSEK

Hozzásegít-e a masszív adatok kereshetősége az eszközök, szolgáltatások és közjavak javításához, vagy inkább a magántitoksértés és a tolakodó marketing új hullámát vezeti be?

Megkönnyíti-e az online közösségek és politikai mozgalmak megértését, vagy a tiltakozók lenyomozását és a szólásjog elnyomását szolgálja majd?

Átalakítja-e az emberi kommunikáció és kultúra kutatásának mai módszereit, vagy inkább teljesen feleslegessé tenné ezeket?

ma gyakran igen nagy tömegben állnak rendelkezésre az adatok, csakhogy ez még nem az újfajta adat-ökoszisztéma meghatározásának kritériuma.

(pl. a valamely témáról szóló Twitter-üzenetek összessége) VS. (pl. népszámlálási adatok) az egyik jelentősebb mint a másik?

Elsősorban NEM az adatok nagyságáról szól, hanem inkább

a nagy adathalmazok keresésének, felhalmozásának és kereszthivatkozásokkal való ellátásának lehetőségéről.

Danah Boyd – Kate Crawford definíciója szerint a Big Data olyan kulturális, műszaki és tudományos jelenség, mely a következő tényezők összjátékára támaszkodik:

(1) Technológia: a számítókapacitás és algoritmikus pontosság maximalizálása a nagy adathalmazok gyűjtése, elemzése, összekapcsolása és összevetése végett.

A számítógépes adatbázis nem újdonság.

A világ első automatizált számítóberendezését – a lyukkártyagépet – már 1890-ben bevetette az USA Népszámlálási Hivatala

(2) Elemzés: nagy adathalmazok vizsgálata olyan mintázatok azonosítása végett, amelyek alapján gazdasági, szociális, műszaki és jogi állítások tehetőek.

INSERT VECTOR SPACE AI

(3) Mitológia: az a széles körben elterjedt hit, hogy a nagy adathalmazok magasabb rendű intelligenciát jelentenek, és belőlük igaz, objektív és pontos tudás nyerhető.

Utópikus retorika:

gyógyírt adhat a társadalom különféle problémáira és olyan változatos területeken kecsegtet új eredményekkel, mint a

rákkutatás,
a terrorizmus és
a klímaváltozás

Disztópikus retorika:

a „nagy testvér” nyomasztó megnyilvánulásának tűnnek, amely

szabad utat kínál a magánszféra megsértéséhez,
csökkenti a polgári szabadságot, és
erősíti az államok és nagyvállalatok hatalmát.

Az internet lehetővé teszi bárki számára, hogy adatokat generáljon, osszon meg, kezeljen és rendszerezzen

Ez Savage és Burrows (2007) által az empirikus szociológia válságának nevezett jelenséghez vezetett.

Olyan adathalmazokat, amelyek valaha áttekinthetetlennek és nehezen kezelhetőnek számítottak, és ekképp csak a társadalomtudósok érdeklődésére tartottak számot, ma már ömlesztett formában mindenki elérhet, akit csak érdekel – előképzettségtől függetlenül.

Mivel egyre inkább automatizálható az adatok gyűjtése és elemzése --> Mely rendszerek hajtják és melyek szabályozzák ezeket a gyakorlatokat?

Lessig: 1999: a szociális rendszerekben 4 szabályozó erő működik:

piac
törvény
társadalmi normák
architektúra, vagyis – a számítástechnika esetében – a kód.

A piac csupa lehetőséget lát a nagy adattömegben:

a marketingesek célzott reklámra használják,
a biztosítók ajánlataik finomítására,
a Wall Street bankárai pedig a piac kiismerésére.

6 db provokatív tézist tartalmaz, amelyekkel diszkussziót kívánunk indítani az adatrengeteg különböző aspektusairól.

1. Az adatrengeteg átalakítja a „tudás” definícióját

A fordizmus a munka és termelés viszonyát változtatta meg

vs.

A Big Data sem egyszerűen óriási adattömböket és az ezek kezelésére és elemzésére használatos eszközöket és eljárásokat jelenti, hanem

a gondolkodás és kutatás komputációs fordulatát is

Ford újítása: a korábban összefüggő, holisztikus feladatokat a gyártósor segítségével egyszerű, atomisztikus, mechanikus feladatokra bontotta. Ezt specializált eszközök tervezésével érte el, amelyek erősen meghatározták és behatárolták a munkás cselekvését.

vs.

A Big Data specializált eszközeinek ugyanígy megvannak a maguk beépített határai és korlátai. A Twitter és a Facebook például olyan forrásai a Big Data-nak, amelyekben az archiválás és visszakereshetőség funkcionalitása igen gyenge.

Ennek következtében sokkal valószínűbb, hogy a kutatók a jelen vagy a legfrissebb múlt eseményeivel foglalkozzanak – például valamely választásra, tévésorozat évadzárójára vagy természeti katasztrófára adott reakciók követésével –, mivel a régebbi adatokhoz végletesen nehéz, vagy egyenesen lehetetlen hozzáférni.

Anderson, a Wired magazin főszerkesztője így ír az általa „a petabájtok kora” névvel illetett jelenséget méltatva:

"Olyan világ ez, amelyben minden más bevethető eszköz helyére a masszív adattömeg és az alkalmazott matematika lép.. Ki tudja, miért teszik az emberek azt, amit tesznek? A lényeg, hogy teszik – ezt pedig eddig sosem látott pontossággal tudjuk nyomon követni és mérni. Ha elegendő az adat, a számok magukért beszélnek."

Azt a háttérelvet jelzi ez, amely szerint az elemzés minden más formája mellékesnek minősíthető.

A szerzőpáros nem ért ezzel egyet

2. Az objektivitás és pontosság ígérete félrevezető

Az adatrengeteg új lehetőséget kínál a humán diszciplínáknak (szociológia), hogy kvantitatív tudomány és objektív módszertan ígéretével lépjenek fel. A korábbinál sokkal több szociális tér kvantifikálását teszi lehetővé. Ám valójában az Big Data-val végzett munka még mindig szubjektív.

téveszme: a kvalitatív kutatást végzők történeteket értelmeznek, a kvantitatív kutatással foglalkozók tényeket termelnek. Fennáll tehát a kockázat, hogy az adatrengeteg újraírja a tudományos módszerről és a társadalomtudomány és humán kutatás létjogosultságáról folytatott réges-régi vita határvonalait.

Objektivitását hangoztatja valaki, miközben ezen objektivitás szubjektív megfigyeléseken és választásokon alapul.

Minden kutató értelmezője is az adatoknak.

Lehet matematikailag megalapozott a modell, érvényesnek tűnhet a kísérlet, de amint a kutató értelmet keres az eredményeiben, megkezdődik az interpretáció folyamata. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden interpretáció egyenlőnek teremtetett, inkább csak annyit, hogy nem minden szám semleges.

a kísérlettervezési döntések arról, hogy mit kell mérni. Így például a szociális média adatainak feldolgozásakor sor kerül az „adattisztogatás” folyamatára is: ennek során döntjük el, mely tulajdonságokat és változókat vesszük számításba, és melyeket nem.

problémát jelentenek az adathibák is. Az internetes forrásokból származó nagy adathalmazok sokszor bizonytalanok: gyakori bennük az adatkiesés és adatvesztés.

Lehet egy halmazban sokmilliónyi adat, de ez sem véletlenszerűségét, sem reprezentatív voltát nem garantálja.

Mielőtt statisztikai alapon állítanánk valamit egy adathalmazról, tudnunk kell, honnan származnak az adatok; ugyanilyen fontos, hogy tisztában legyünk a kérdéses adatok gyengéivel, és kezeljük ezeket. Mindezen túl az adatokról adott kutatói értelmezésünk elfogultságát is tudnunk kell kezelni.

AZAZ önreflexiót kell alkalmazni és az elfogultságot visszaszorítani.

Az adatrengeteg túlságosan is könnyen enged teret az apoféniának: annak, hogy mintákat vegyünk észre ott, ahol valójában nincs minta

Ennek egyik figyelemreméltó példájaként Leinweber (2007) demonstrálta, hogy az adatbányászat módszereivel erős – ámde valótlan – kapcsolatot lehet találni az S&P 500 tőzsdeindex és a bangladesi vajtermelés között.

3. A több adat nem mindig jobb adat

A társadalomtudósok régóta érvelnek azzal, hogy munkájuk azért kifogástalan, mert szisztematikus megközelítést alkalmaznak az adatgyűjtés és -elemzés során (McCloskey 1985).

Például: A kérdőíves felmérések készítői szigorúan felülvizsgálják a mintavétel mechanizmusait és a kérdések torzítását. Azaz, korrigálják az elfogultságukból eredő torzításokat.

A minta mibenlétének megértése fontosabb ma, mint valaha.

Például szolgálhat erre a Twitter egy statisztikai elemzés kontextusában.

Mivel a Twitter adatait könnyű megszerezni – vagy „lekapirgálni” (scraping), a kutatók számos különböző mintázatot vizsgáltak már pl. hangulatritmusokat, médiaeseményekbe való bevonódást, politikai felkeléseket és társalgási interakciókat.

Bár sok humán tudós lelkiismeretesen kitér publikációiban a Twitter-adatok korlátaira, az ilyen kutatásokhoz kapcsolódó nyilvános diskurzus

jobbára a rendelkezésre álló bejegyzések puszta számára koncentrál. Még amikor újsághír lesz az ilyen kutatásból, akkor is inkább azt hangsúlyozzák, hány millió „embert” vizsgáltak.

A Twitter nem reprezentálja az „összes embert”, és hiba azt feltételezni, hogy az „emberek” és a „Twitter-felhasználók” kifejezések egymás szinonimái.

1, A Twittert használók populációja nem reprezentatív a globális sokaságra nézve, emellett

2, a Twitter-fiókokat sem tekinthetjük egyenértékűnek a Twittert használókkal. Vannak több fiókkal rendelkező felhasználók, és vannak több ember által használt fiókok.

3, Vannak, akik nem készítenek saját fiókot, csak webes felületen használják a Twittert.

4, A fiókok egy része bot, amely automatikusan – közvetlen emberi közreműködés nélkül – termeli az üzeneteket.

5, az „aktív fiók” fogalma is problémás: a felhasználók egy része gyakran tesz közzé tartalmat vs. mások inkább „hallgatózókként” vesznek részt a közösségben

Subtopic

Egy adathalmaz mérete önmagában érdektelen, ha nem vesszük figyelembe a mintavétel módját.

egy kutató a bejegyzések téma szerinti gyakorisági eloszlását szeretné vizsgálni, de a Twitter kicenzúráz a forgalomból minden olyan találatot, amelyben problematikus szó vagy tartalom jelenik meg (például pornográfia vagy spam), akkor a talált eloszlás pontatlan lesz, a minta pedig nem lesz reprezentatív.

Ha egy kutató adott adathalmazt vizsgál, meg kell értenie – és nyilvánosan tárgyalnia kell – nem csupán az adathalmaz korlátait, hanem annak korlátait is, hogy milyen kérdéseket intézhet ehhez a halmazhoz, és milyen értelmezéseket fogadhat el.

Jesper Anderson – a FreeRisk nevű nyílt hozzáférésű pénzügyi adattár egyik alapítója – rámutatott, a több forrásból vett adatok (halmazainak) összevonása sajátos kihívásokat teremt. „Minden egyes forrásnak vannak hibalehetőségei"

fontos felismernünk a „kis adatok” értékét. A kutatás bármely szinten – egészen szerény léptékben is – eredményre vezethet. Olykor akár egyetlen személy tanulmányozása is rendkívül értékes lehet.

Veinot (2007) egyetlen dolgozót követett nyomon (egy vízenergiával dolgozó áramszolgáltató cég szerelőakna ellenőrét), hogy megismerje egy kékgalléros munkás információszerzési gyakorlatát.

4. Kontextus nélkül az adatrengeteg értelmét veszti

A közösségi hálózati webhelyek terjedésénél a személyes kapcsolatokat „szociális grafikonnal” is ábrázolhatók.

A közösségi médiában megjelenő kapcsolatok azonban nem feltétlenül egyenértékűek a szociológusok és antropológusok kutatásaiban már az 1930-as évek óta használt szociogramokkal és rokonsági hálózatokkal

A szociológusok és antropológusok eleddig kérdőívek, interjúk, megfigyelések és kísérletek segítségével gyűjtöttek adatokat az emberek kapcsolatairól

Az adatrengeteg hozadéka két újfajta, közkedvelt szociális hálózat, amelyek adatnyomokból vezethetőek le:

„deklarált hálózat”

különféle műszaki infrastruktúrákban – például e-mailes és mobiltelefonos címtárukban, azonnali üzenetküldők barátlistáiban, közösségi webhelyek ismerőslistáiban és más szociális médianemek „követő”-listáiban – rögzítenek, vagyis deklarálnak

Számtalan oka lehet, hogy egy személy miért vesz fel valakit a különféle listákra:

az ilyen listákon egyaránt szerepelhetnek barátok, kollégák, felületes ismerősök, hírességek, barátok barátai, közéleti személyiségek, sőt érdekes idegenek.

„viselkedési hálózat”

a közösségi médiában folytatott interakciók szolgálnak

SMS-ezni szoktak egymással, olyanok, akiket a Facebookon közös fotón azonosítottak, olyanok, akik e-mailen leveleznek, és olyanok, akik egyazon térben tartózkodnak – legalábbis a mobiltelefonjuk pozíciója szerint.

Az előbbi kettő: mégsem egyenértékűek a személyes hálózatokkal

Gyakori hiba, hogy a kötődés erejét gyakoriság alapján vagy a nyilvános deklarálások száma alapján próbálják mérni. Sőt, még az összeköttetés hiánya sem feltétlenül jelenti azt, hogy nem létezik kapcsolat.

5. Csak mert hozzáférhető, még nem biztos, hogy etikus

2006-ban egy, a Harvardon dolgozó kutatócsoport begyűjtötte 1700 felsőoktatásban tanuló Facebook-felhasználó profilját, hogy a diákok érdeklődési körének és baráti kapcsolatainak időbeni változását tanulmányozza (Lewis et al. 2008). Az elvileg anonim adatokat közzé tették a nagyvilágnak, hogy más kutatók is vizsgálhassák és elemezhessék őket.

Az eset a lapok címoldalára került, a tudósokat pedig fogas kérdések elé állította:

1, mi hát a közösségi webhelyeken lévő, úgynevezett „publikus” adatok státusa?

2, Fel szabad ezeket használni külön engedély nélkül?

3, Mi lenne a kutatók számára a helyes etikai gyakorlat?

4, Történt az adott pillanatban károkozás? És történik-e 20 év múlva?

Az intézményi kutatásetikai bizottságok (IKEB-ek) az 1970-es években alakultak meg a humán kutatások felügyelete céljából.

Céljuk, hogy keretet állítson fel, amelyben egy-egy adott vizsgálat etikus volta értékelhető, valamint hogy fékek és ellensúlyok rendszerével biztosítsa a vizsgálati alanyok védelmét („informált beleegyezés”).

Bár az IKEB-ek nem képesek minden egyes vizsgálat károkozó potenciálját megjósolni, azonban mégis magukat a kutatókat is munkájuk etikai vonatkozásainak kritikus átgondolására késztetik.

Az, hogy valamilyen tartalom nyilvánosan elérhető, még nem jelenti azt, hogy bárki bármire használhatja. Az online adatok begyűjtésének és elemzésének komoly etikai vonzatai vannak (Ess 2002).

Az elszámoltathatóság érvényes lehet akkor is, amikor a magánszféra hagyományos értelemben vett megsértése nem merül fel.

Az elszámoltathatóság többirányú kapcsolat: tartozhat valaki ilyen kötelezettséggel a feletteseinek, kollégáinak, kutatása résztvevőinek, sőt a nyilvánosságnak is (Dourish–Bell 2011).

Igen jelentős az adatrengeteg tanulmányozásában az igazság, irányítás és hatalom kérdése is: a kutatók rendelkeznek eszközökkel és hozzáféréssel, a közösségi média felhasználói pedig általában véve nem.

Az adatrengeteg kutatói ritkán ismerik el, hogy a nyilvános jelenlét (mint amikor valaki egy parkban üldögél) távolról sem ugyanazt jelenti, mint a nyilvánosság (vagyis a figyelem aktív felhívása) (boyd–Marwick 2011).

6. Az adatrengeteg hozzáférhetőségének korlátozása új digitális határokat teremt

Adatokat gyűjteni mindeddig nehéz, idő- és erőforrás-igényes munka volt.

Amint Manovich (2011) megjegyzi, „csakis a közösségi médiát szolgáltató cégek férhetnek hozzá az igazán nagy tömegű szociális adatokhoz – különösen a dinamikus (más néven tranzakciós) adatokhoz. A Facebook alkalmazásában álló antropológus vagy a Google alkalmazásában álló szociológus olyan adatokhoz férhet hozzá, amelyek tudóstársai számára elérhetetlenek.

Vannak cégek, amelyek:

1, teljesen korlátozzák adataik elérhetőségét;

2, mások díjat szabnak a hozzáférésért;

3, megint mások szűkített adathalmazokat tesznek elérhetővé az egyetemi kutatók számára.

Ez erősen egyenlőtlenné teszi a rendszert: akinek van pénze (vagy aki bennfentes egy cégnél), az máshogyan kutathat, mint a többiek.

Aki nem rendelkezik hozzáféréssel, az sem megismételni, sem bírálni nem tudja azokat a módszereket, melyekről privilegizált szaktársai számolnak be.

az elsőrangú, bőséges forrásokkal rendelkező egyetemek megengedhetik maguknak, hogy adathozzáférést vásároljanak, és e kiemelt egyetemek diákjait hívják majd legnagyobb eséllyel dolgozni a nagy közösségimédia- szolgáltatók.

A hozzáférés kérdésén túl felmerül a hozzáértés kérdése is. Az API-val való birkózás, a hatalmas adattömegek lekapirgálása = csak a számítástechnikai háttérrel rendelkező tudósoknak.

új hierarchiák rögzülnek aszerint, hogy „ki tud olvasni a számokból”

az adatrengeteghez való hozzáférés nehézsége és költsége a kutatási eredmények kultúráját is korlátozza. A nagy adatkezelő cégeket semmi sem kötelezi adataik közzétételére, ellenben teljességgel megszabhatják, ki férhessen hozzá ezekhez.

A védett adathalmazokhoz hozzáféréssel bíró adatrengeteg-kutatók – attól tartva, hogy elveszíthetik e hozzáférésüket – kisebb valószínűséggel választanak olyan kérdéseket, amelyek a közösségimédia-szolgáltatók érdekeit csorbíthatják.

Azaz, "Don't bite the hand that gives you food!"

Derrida: „A demokratizálás hatékonyságát mindig mérhetjük e lényegi kritériummal: ki kerül be az archívumba, ki fér hozzá, miből áll és hogyan értelmezik”.

Manovich: 2011: az adatrengeteg birodalmában az embereknek 3 osztályuk van:

1, akik adatokat alkotnak (akár tudatosan, akár digitális lábnyomuk hátrahagyásával)

2, akiknek módjukban áll az adatokat begyűjteni

3, akik képesek kielemezni azokat

Mind a kormányok, mind az ipar keményen igyekszik a lehető legtöbb adatot gyűjteni és belőlük maximális információt kivonni – akár célzott hirdetés, akár terméktervezés, közlekedésszervezés vagy bűnmegelőzés végett.

Adatok újragondolva

A munkanélküliség rátája és ennek híre a tőzsdepiacra óriási hatást gyakorol, ezért a pénzintézetek mindent megtesznek (gyorsabb optikai kábelt fizetnek), hogy ennek híre minél hamarabb eljusson hozzájuk és el kezdhessék elemezni.

Ehhez képest az állam elég keveset fizet ahhoz, hogy kiszámítsa a munkanélküliség rátáját (amely hetekbe telik). De miért van így egy olyan világban, ahol minden kattintást rögzítenek?

Jeremy Ginsberg, aki a Google-nál dolgozott mérnökként gyanította, hogy akik influenzások lesznek a Google-on rákeresnek a tünetek után, ezzel bejelentve betegségüket.

A keresések száma indikatív volt a fertőzöttség rátájával.

A Google Correlate szolgáltatása lehetővé teszi kutatók számára, hogy bevigyenek bármilyen időszakon belül nyomon követett adatsort, és megnézhetik, hogy milyen Google-keresések korrelálnak leginkább az adathalmazukkal.

Például milyen keresések követik leginkább a lakásárak alakulását.

A munkanélküliek pornóra és számítógépes kártyajátékra kerestek rá legtöbbször. A kikapcsolódáshoz kapcsolódó keresések alapján lekövethető a munkanélküliségi ráta.

Big data: nem a mennyiség a lényeg (pl. mennyi pornót néznek), hanem a megfelelőbb és jobbfajta információ (Bill Clinton és a Fehér Ház honlapja)

A Google előtti keresőmotorok kevésbé voltak hatékonyak (pl. AltaVista).

Például ha valaki Bill Clinton, akkori amerikai elnök nevének keresett utána, akkor olyan oldalak bukkantak fel, amelyek a legtöbbször foglalták Bill Clinton nevét az oldalba.

A régi keresők a szavakat számolták az oldalakon (autós pornóoldalak).

A Google keresési algoritmusa más, mint a riválisaié. Nem szavakat számol, hanem linkeket és véleményeket. Előre jelezték, hogy mi a témában a leghasznosabb információ. Mennyiség helyett minőség (linkelemzés).

Sergey Brin és Larry Page arra jöttek rá, hogy a weboldalak szerzői sokszor linkeltek be olyan honlapokat, amelyek segíthetnek a tárgyalt téma jobb megértésében.

A test mint adat

A lovaknál a pedigréből jelezték előre a szakemberek a sikert, pedig az csak egy a számos tényező közül (például a lovak járása).

Jeff Seder feltérképezte a versenylovak különböző tulajdonságait, hogy melyek korrelálnak a teljesítményükkel. Ez 10 évvel az internet előtt volt. Hordozható ultrahang készülékkel a lovak belső szerveit vizsgálta. Első nagy áttörés 12 év után történt (bal szívkamra és a nagyobb lép mérete).

Archivált videókból kizárt bizonyos lójárásokat, a sikerkönyvből.

Ha új módszerrel akarunk forradalmasítani egy területet, akkor olyat válasszunk, ahol a régiek rosszak.

Az előrejelzést nem kell megmagyarázni, hogy miért működik. Nem a miért a fontos, hanem az összefüggés.

Hurrikánok előtti napokban az emberek nagyobb mértékben vásároltak epres ízű Pop Tarts-ot, mivel sem hűtést sem főzést nem igényelt.

Orley Ashenfelter, a Princeton közgazdásza a bor minőségét vizsgálta a szőlő növekedésében betöltött időjárás függvényében: téli csapadék, a szüret idején lévő csapadék mennyiség és az átlaghőmérséklet a szőlő növekedési időszakában.

Rugalmasan kell meghatároznunk, hogy mi minősül adatnak (pl. test). Friss, eredeti nézőpont kell (a hagyományostól eltérő).

A szó mint adat

Google Ngrams nevű eszköze: egy-egy szó vagy kifejezés előfordulása több millió digitalizált könyvben 1800 utánról.

Erez Aiden és Jean Baptiste Michel a nyelv történetét tanulmányozták. Bizonyos szavak elterjedését.

Megtudták, hogy az amerikai nemzeti identitás miként alakult és azt is, hogy 2010 környékére kevésbé volt megosztott az USA mint korábban.

Egyes számban, "az Egyesült Államok megosztott" kerestek rá a szóhasználatra, nem pedig úgy, hogy "megosztottak". 1880 után kezdett el nagyobb mértékben megváltozni az emberek gondolkodásmódja az egységes ország vonatkozásában, amely 15 évvel a polgárháború után volt.

Gentzkow és Shapiro azt mérték, hogy mennyire mérhetők az újságok elfogultsága a homoszexuális emberek iránt a szóhasználatuk alapján.

Daniel McFarland, Dan Jurafsky és Craig Rawlings: Azt vizsgálták, hogy egy első randi után mennyire valószínű, hogy második is lesz.

A randizók hangfelvételeit megvizsgálták a hangszín, hanglejtés, használt szavak és a nevetés alapján.

A tetszés jele a férfiaknál: nevetés a nők viccein és mélyebb hangon való kommunikálás.

A tetszés jele a nőknél: váltogatják hangmagasságukat, illetve halkabban és rövidebb intervalllumokban beszélnek. Határozott szavakat alkalmaznak. Magukról szeretnek beszélni. Megkérdezik, hogy "érted?". Szeretik, ha ők irányíthatják a beszélgetést és a férfiak pedig elgedelmeskednek ennek.

A sok kérdezés, viszont az unalom jele lehet.

Pszichológusokból álló kutatócsoport a Facebook-posztokat elemeztek:

Nemcsak a férfiak és nők beszélnek máshogyan, de ugyanaz az ember is a kor előrehaladtával másabb szakakat használ gyakrabban.

Azt is meg tudták határozni, hogy mennyire vidám vagy lehangoló egy adott szövegrész. A Facebook adattudósai, így minden nap meg tudták becsülni egy adott ország bolgodságmutatóját DGH (Daily Gross Happiness) (pl. karácsony az év legboldogabb napja). Ezt azonban más mutatókkal is ki kellene egészíteni.

De lehet így kódolni könyvek és filmek jeleneteit is (a Kaliforna Egyetem Berkely School of Informatics-nál dolgozó Andy Reagen): hangulatelemzés például a 127 óra című filmről.

Történetek többsége beleillik az alábbi 6 struktúrába:

1, koldusból királyfi (emelkedik)

2, királyfiból koldus (süllyed)

3, ember a gödörben (süllyed, majd emelkedik)

4, Ikarosz (emelkedik, majd süllyed)

5, Hamupipőke (emelkedik, süllyed, majd emelkedik)

6, Ödipusz (süllyed, emelkedik, majd süllyed)

Gentzkow és Shapiro az amerikai Kongresszus jegyzőkönyveit vizsgálták: Vannak politikailag liberális és konzervatív szavak, pl. haláladó vs. örökösödési adó.

A szóhasználat megmutathatta, hogy a kongresszusi képviselő republikánus vagy demokrata, ugyanúgy, mint hogy egy újság jobbra vagy balra húz.

Az újságot a terület határozza meg, ahol megjelenik, és a piac, nem a tulajdonos. Az amerikai sajtó azt adja a népnek, amit akar --> bevétel. Kicsit balra húz az egész ország.

A kép mint adat

A Brown Egyetem és Berkely Egyetem közös tanulmánya:

A történelem során hogyan változott a pózolás a fényképhez. Évkönyvekből kiderül, hogy 1905 körül nem mosolyogtak, most már igen.

A kutatócsoport megalkotta minden egyes év "átlagos arcát", azaz az arcjegyek átlagos elhelyezkedését és formáját.

Megjelenésekor a festményhez hasonlították a fényképet. A festményeken nem mosolyognak. Kodak: reklámban rá akarták venni az embereket, hogy meg akarják mutatni, mennyire boldogok.

A gazdasági növekedés mérése az űrből (tudományos dolgozat):

Sok fejlődő országban nem túl eredményes a bruttó GDP mutatójának mérése, mivel sok tevékenység feketén zajlik, a mérést végző kormányzati szervek erőforrásai pedig korlátosak.

Éjszakai fényerősség alapján mérték a GDP-t, mert a szegények nem tudják fizetni a villanyszámlát. Kombinálták a kormányzati adatokkal, így pontosabb lett, mintha csak az egyiket vagy másikat használták volna.

Joseph Reisinger találni akart egy módszert, amely Nigéria gazdasági teljesítményéről pontosabb képet szolgáltatott.

Megalapította a Premise nevű céget, amely Nigériában önkéntes fotósokból beküldött képeket, amelyek a gazdaság szempontjából relevánsak lehettek, adatokká alakított át.

Ugyanazokról a helyekről például: gyümölcsös ládák, benzinkutaknál az autósorok hossza stb.

A gazdaság olyan szektorait is az elemzés tárgyává tették, amelyek korábban kimaradtak, így a 2014-es jelentésnél Nigéria GDP mutatói 90%-kal megugrott az előző évhez képest.

VI. BERNHARD SIEGERT: (Nincs) a helyén: a rácsozat, avagy a terek megvonalazásának kultúrtechnikái

[Az alcím többszörös szójáték; a „ruling”

1, egyrészt a kormányzásra és (navigációs) kormányozásra, az uralkodásra és uralásra, valamint az effajta szabály- és rendelethozatalra vonatkozik,

2, másrészt a vonalra (és a vonalzóra), ezen keresztül a szabályozásra és szabványosításra.

Az -inges alak 2 dolgot is jelenthet:

A, a terek saját uralási technikái,

B, a terek uralásának technikái.

Xenophón: Oeconomicus című művében a gazdasági szféra alapvető kultúrtechnikájaként vezeti be a taxist. A taxis [’elrendezés, rendelkezés’]: a dolgok azon rendjére vonatkozik, amelyben miden egyes tárgy olyan rögzített helyre van helyezve, ahol azt meg lehet találni.

A taxis egyfajta viselkedési reakciót jelent, amikor egyes élőlényekre egy adott irányból érkező hatás valamilyen irányult mozgást vált ki (például valamilyen hatásra mozognak egy adott irányba, stb.). A taxis szó eredete ógörög, ahol elrendezést, intézkedést jelentett.

Oeconomicus egy szókratészi párbeszéd, elsősorban a háztartások vezetéséről és a mezőgazdaságról. Az Oeconomicus az ókori görög szóból származik, az oikos az otthonra vagy a házra és a nemein kifejezés, ami menedzsmentet jelent, szó szerint „háztartáskezelésnek” fordítva.

Dolgok Vs. az emberek

A Siegert által idézett angol fordításban az szerepel, hogy az ember számára nincs megállapított
hely.

AZAZ, az embereknek nincsen fix pontjuk, ahol mindig meg lehetne őket találni, mivel állandóan mozgásban vannak.

A modernitás: az embert előhívható tárggyá képes alakítani. E modern taxist olyan kultúrtechnika implementálta, amely érzékeli, hogy valami nincs a helyén --> ismeri az üres hely fogalmát.

Ennek a technikának a neve: a RÁCS.

Azaz, valami a helyén van-e vagy sem.

KITÉRNI: Amazon munkásokat ellátott technikai kütyük, amelyek megfigyelik a mozgásukat!

A RÁCS képes egyesíteni az emberek és a dolgok reprezentációjának műveleteit a kormányzáséval.

Az egyesítés itt a cellaegyesítés (merge) értelemben értendő, míg a kormányzás (governance) szó politikai horizontja.

Deleuze Foucaultról írásáról: a 16. és 17. század között általános gyakorlattá válik a rácsszerű irányítás, amely a modern fegyelmi társadalmak alapját adta.

Feltételezi azt a képességet, hogy jelöljük a hiányt, üres tereket.

A hely e fogalma ezért elválaszthatatlanul kötődik a rendéhez, azaz ha minden a helyén van akkor fennáll a rend

Hely = rend

A REND hatással van:

a képfeldolgozási technológiák és a matematikai, topográfiai, geográfiai, valamint kormányzati tudás közötti interakcióra.

Kultúrtechnikaként a rács 3 funkciója:

1, képfeldolgozási technika, amely egy algoritmus révén lehetővé teszi, hogy egy háromdimenziós világot kétdimenziós síkra vetítsünk.

2, egy általános diagrammatikus eljárás, amely meghatározott címeket használ arra, hogy adatot tároljon.

3, arra szolgál, hogy létrehozza a dolgok szubjektum által elképzelt világát.

Röviden: a rácsozat médium, amely működésbe hozza [operationalize] a deixist.

*deixis*
Rámutatás szerűen utalnak tárgyakra, személyekre vagy a szöveg egyéb vonatkozásaira, tényezőire.

a rács nem csupán a reprezentáció vagy a hatékony adatkezelést megkönnyítő eljárások, hanem az emberek hétköznapi életének különféle szubjektivizációs módjai

*szubjektivizáció*: olyan nyelvi aktus, amely a beszélő attitűdjét vagy nézőpontját közvetíti

Leírható-e a nyugati kultúra XVI. és XX. század közötti terjeszkedése a rácsozat növekvő egyeduralmával?

Különféle rácsozatok típusai:

a reprezentációs rácsok

Leone Battista Alberti 1435-ös De pictura (A festészetről) c.

A rács = képfeldolgozási elmélet eleme

Alberti hálója (velum) a [’természetes perspektíva’] technikája, amelyet a tárgyak körülírására dolgozott ki.

Az ABLAK: festmények matematikai konstrukciójának metaforája

a HÁLÓ: a festmények technikai megalkotottságának metaforája.

Alberti hálója a XX. századig minden olyan képfeldolgozási eljárás alapjául szolgált, amely reprográfiás technikákat alkalmazott, mint például a lyukminta vagy az autotípia.

Az 1642-ben feltalált *borzolásos nyomtatási technika* egybevágott az érzékelt optikai adat feldolgozásának Descartes-féle fiziológiai elméletével: az érzéklet analitikus felbontása lyukmintákba történik, amelyek bevésődnek az agyba.

*amely egy barnára festett rézlemez törlését jelentette*

A textilkép eleve technikai kép volt, mert a lánc- és vetülékfonalak mechanikus elosztása alkotta meg.

Alberti a szövésre és a textilképekre hivatkozik, amikor a központi perspektíva bonyolultságát tárgyalja. A XV. század elején valóban elég elterjedt volt Európában az a vélekedés:

a szőnyegek értéke > a festmények értéke

Alberti pedig annyira kötődött [rooted in] a textilparadigmához, hogy állítását szüntelenül keresztezik azok a magyarázatok, amelyek újra a szövés művészeténél lyukadnak ki.

Filippo Brunelleschi a firenzei keresztelőkápolna burkolatának vázlatához egy velót használt, amellyel bizonyította a központi perspektíva „igazságát”. Négyzetrácsos lapot használt ahhoz, hogy topografikusan rögzítse a régi római romokat. Életrajzírója, Antonio Manetti szerint Brunelleschi „mérési rajzokat készített a római épületekről, felhasználva ismereteit a szabványos földmérési technikákról. Eredményeit pergamendarabokra rögzítette [...] a lap négyzetekre osztásának révén arab számjegyekkel és olyan karakterekkel, amelyeket egyedül Ő értett

Antonio di Pietro Averlino részletesen ecseteli a négyzetrácsos papír hasznosságát az építészetben, leginkább a méretezésre való tekintettel, hiszen így a méretarányos tervrajzok lehetővé teszik az olvasók számára, hogy érzékeljék az elképzelt épületek arányait.

Hely/locus kategóriája:

„Minthogy a festészet a látott dolgok bemutatására törekszik, vizsgáljuk meg, miként látszanak a dolgok. Először: amikor észreveszünk egy dolgot, akkor úgy látjuk mint olyasmit, ami elfoglal egy helyet.

Alberti szerint csak a helyét elfoglaló tárgy ábrázolható tárgy. Ami nem rendelkezik azonosítható hellyel – mint a régi aranyhátterek vagy glóriák, amelyeket Alberti megvet –, azt nem lehet és nem szabad megfesteni.

Jóval Alberti előtt az olyan festők, mint Giotto is szenvedtek attól a problémától, hova helyezzék a fénylő glóriákat a képen, hogy azzal a mélység illúzióját keltsék.

Alberti rácsozata elrendezett terület. Olyan terület, amely fejet hajt a kultúrtechnikák azon hatalma előtt, hogy azok képesek dolgokat és figurákat [figures] saját helyükhöz rendelni.

Hubert Damisch ezt az „adatteret” a ’legitim szerkezet’ „paradigmatikus dimenziójaként” határozta meg:

„[m]indegyik figurának saját hely: az alapul szolgáló sakktáblaminta minden egyes pontjánál csak egyetlen adat helyezhető el a lehetséges adatok közül.”

A tárgyaknak a festészeti síkon történő reprezentálása magában foglalja kicserélhetőségüket

A rács megelőzi a benne helyet foglaló tárgyat (ami feltételezi mind azt a lehetőséget, hogy címezhető legyen egy üres hely, mind pedig azt a kontingenciát, hogy ott egy tárgy elhelyezhető) megegyezik a nulla szemiotikájával.

Brunelleschi Albertihez hasonlóan tagja volt annak a bizonyos társadalmi rétegnek, amely a trecentóban [az 1300-as években] először fogadta be és terjesztette az arab számjegyek ismeretét. Minden egyes figurának saját teret, minden egyes számjegynek saját helyet: mellesleg Németországban még a XVII. században is figurae-ként ismerték e számjegyeket.

a kartográf rácsok

A térképészek teret rendező technikaként használták a rácsozatot.

Ptolemaiosz volt az első, aki megküzdött azzal a problémával, hogy a gömbfelületet síkfelületre vetítse, és szintén ő volt annak a módszernek az úttörője, amely alapján a síkot szélesség és hosszúság hálójára osztjuk.

A második században jegyzett térképészeti értekezése, a Geográfia c.:

~300 város időmérés alapján készített koordinátáit tartalmazza. A hosszúságot az alexandriai délkörtől vett időbeli távolság alapján határozta meg úgy, hogy egy óra 15 hosszúsági foknak felelt meg. A szélességet a leghosszabb nap tartama alapján határozta meg. Minél messzebb van az egyenlítőtől, a leghosszabb nyári nap annál hosszabb az északi féltekén.

Az 1970-es évektől használt mátrix képernyők, a pontok sorok és oszlopok általi megcímzése általános képalkotó technikává vált.

Míg a vektorgrafika képalkotó technikája megegyezik a loxodromán (egy pontot az origóhoz képest bezárt szöge és az origótól való távolsága alapján határoznak meg) alapuló középkori portolántérkép navigációs technikájával, a mátrix képernyő a hosszúsággal és szélességgel történő navigációnak felel meg.

A vektorgrafika: egy egyenesnek csak a kezdő- és végpontját tárolja.

Mátrix képernyő: minden egyes pontot rögzít egy egyenesen.

*portolántérkép*: A térképeket a keresztükasul behálózó vonalak hálózata jellemezte. Az irányvonalak általában egy központi helyről indulnak és 32 lehetséges irányban haladnak. Később a vonalak metszéspontjait ékesen megrajzolt szélrózsákkal helyettesítették.

a topográf rácsok (Dél-Amerika)

a tárgyak önazonossága térbeli helyzetük függvényé válik.

A szélesség és hosszúság alapú navigációs technika lehetővé teszi, hogy bármely térbeli pont felé vehessük az irányt azon címek segítségével, amelyek megelőznek minden tárolt adatot.

Eredménye a koramodern gyarmati kormányzati praxisok [governmentality] közös paradigmájának létrejötte.

*governmentality*: magában foglalja a kormány és a mentalitás szavakat, vagyis alapvetően azokra a gyakorlatokra vonatkozik, amelyek révén a kormány a politikai céljainak leginkább megfelelő polgárok kitermelését végrehajtja.

A latin-amerikai telepek a Milétoszi Hippodamoszhoz kapcsolt városrendezés sakktábladizájnjához lettek igazítva.

A gyarmatosítás szabadjára engedi és mozgásba hozza azt az utópikus társadalmi potenciált, amely Latin-Amerika rácsozott heterotópiájában rejlik. A három különösen fontos szempont:

1, a hiány regisztrálásának lehetősége
2, az adatok és címek megkülönböztetése
3, az időbeli és térbeli kiterjedés potenciális végtelensége

*heterotópia*: a tér azon típusa, ami minden más térrel kapcsolatban áll, és valós hellyel rendelkezik.

A latin-amerikai sakktáblavárosok régóta hosszú viták témájáiul szolgáltak. Minden valószínűség szerint azok a középkori, illetve koramodern kísérletek szolgáltak eredetükül, amelyek a római katonai táborok építészetét kívánták honosítani.

A római castrum [’(légiós) tábor’] a centuriatio gyakorlatát idézi. A centuriatio a föld felosztása négyzetegységekre (centuriákra) római földmérők által. Róma minél inkább kiterjesztette hatalmát Itáliára, annál égetőbbé vált, hogy a közterületeket felosszák, és új gyarmatokat létesítsenek.

A legfőbb római mérőeszköz a groma volt, amellyel egyeneseket, derékszögeket és négyzeteket fektettek le. Bevett gyakorlat volt, hogy a földmérő felosztotta a földet, parcellákat rajzolt ki a földbirtokosoknak, és a telepeseket a földjeikre vezette. Ő térképet (forma) készített, összeállította a nyilvántartást.

A rácsozat elrendezése, illetve az egyes egységeinek elnevezése két főút vagy tengely mentén történt meg

Erwin Walter Palm mutatott rá, hogy a kataszterek, a gyarmatok és a castra kapcsán a spanyolok már 1492 előtt átvették a római rendszert. Ami ennek következtében az Újvilágba átkerült

a római castrum: egy olyan négyzet foglalja magában, ahol a négy kapu a 2 főút végeinél helyezkedik el

vs.

a gyarmati, megtervezett heterotópiák: megköveteli a végtelen terjeszkedést.

A hagyomány a Kr.e. 5. században élt milétoszi Hippodamosznak tulajdonítja a szabályos utcahálózat kialakítását, de a korábban épült városokat megfigyelve ez nem valószínű, mivel már előtte is léteztek ilyenek. Ami viszont esetleg csakugyan a nevéhez köthető, az a tervezéskor a városrészek funkciója, az éghajlat és a terepviszonyok megfigyelése és figyelembe vétele. A gyakorlatban szabályos utcahálózatot jelentett – de csak ahol erre lehetőség volt, ezenkívül a városrészek funkciójának elkülönítését is magában foglalta. Ez a funkciók szerinti elkülönítés a gyakorlatiasságon kívül az adott város gazdasági és politikai berendezkedésének legjobban megfelelő megoldást is lehetővé tett, hiszen a népgyűlés helyének kijelölése, a katonai létesítmények nagysága vagy a kikötő mérete nagyban függött a polisz jellegétől.

Hippodamosz dolgozta ki a kikötőváros, Pireusz rostélyalaprajzát. Szintén neki tulajdonítják Rodosznak és maga Milétosz sakktáblaszerű elrendezését, amelyet a perzsák Kr. e. 494-ben elpusztítottak.

A hippodamoszi rácsot szabályos négyezetek alkották, amelyeket egymást derékszögben metsző utcák alakítottak ki, ami nyilvánvalóan annak a sajátos logikának a konkrét megvalósulása, amely a milétoszi iskolát jellemezte: a városi rend megfeleltetése a politikai rendnek.

Arisztotelész szerint Hippodamosz volt „az, aki a város részekre osztását kitalálta, s Peiraieüszt szabályozta”. Ugyanakkor Arisztotelész szemében Hippodamosz kevésbé egy újfajta urbanizmus úttörője volt, mint inkább feltalálója egy olyan új eljárásmódnak, amellyel a lakosságot három csoportba lehet osztani:

1, kézművesek

2, földművesek

3, harcosok és fegyveresek

Milétoszban és Pireuszban a körülzáró falak megépítése, ideértve a kapukat is, sokkal inkább földrajzi jellemzők és hadászati megfontolások, semmint a várostervezés függvénye volt.

Limát a legjellegzetesebb latin-amerikai városnak tartották. A jezsuita misszionárius és történész Bernabé Cobo (1583–1657) az alapításáról így számol be 1535-ben: „Hogy megalapíthassa a várost, a kormányzónak először el kellett készítenie az utcák és háztömbök rajzát, amelyekre lejegyezte, hogy ki melyik telekhez tartozik úgy, hogy ráírta annak a nevét. […] egymástól [a tömbök] utcákkal voltak elválasztva úgy, hogy kötelekkel biztosították az utcák 40 lábnyi szélességét.”

A Cobo által leírt alaprajz egyidejűleg terv, nyilvántartás és kataszter is. A várost egy képzeletbeli telep alapján. Ezt a képzelgést az tette lehetővé, hogy lehetséges volt az üres helyet jelölni, vagyis az a képesség, hogy szó szerint fenn tudták tartani a helyet az ismeretlennek.

*Kataszter*: Nyilvántartó könyv, amely egy településhez tartozó földterület gazdasági adatait, és a föld tulajdonosaira vonatkozó adatokat tünteti fel.

Ez pedig előfeltételezi adatok és címek szétválasztását. A személyek adatokká váltak, és rögzültek a későbbi előhívás érdekében, ami olyan címekkel történik meg, amelyek mind logikailag, mind időbelileg megelőzik őket.

A latin-amerikai heterotópia ezért az első konkrét megvalósítása annak a tárolási modellnek, amelyet ma munkamemóriaként ismerünk.

Az argentínai San Juan de la Frontera városának 1562-es alapító okirata arról a jövőorientáltságról tanúskodik: A rácsozat folytathatósága a potenciális határtalanságra vonatkozik, a négyzeteinek sokszorosítása.

A spanyol padrón kettős jelentése: diagram és nyilvántartás. Semmi sem mutatja ezt hatásosabban, mint Buenos Aires 1583-as városterve. Nyilvántartásnak tűnhet, de valójában városterv.

A föld és a bürokrácia nomosai (közigazgatási egységei) egybeesnek. Valamelyik újonnan alapított latin-amerikai városban élni annyit tesz, mint nyilvántartásban lenni egy rácsozatban, ahol – Albertit idézve –: minden a saját helyéhez rendelt.

A városok egyszerre fizikai terek és technológiai memóriák.

A levelek és memorandumok, amelyeket Gerónimo de Mendieta ferences szerzetes vetett papírra a Consejo de Indias számára, rávilágítanak e városi adatterek ontológiai státuszára.

Mendieta a gyarmatok gazdasági és társadalmi körülményeinek javítására tett javaslata kétfajta kormányzati technika körül forog:

1, a nyilvántartások bevezetése és

2, új (természetesen rácsszerű) telepek megalapítása.

Az általa felvázolt törvénytervezet, amely a spanyol gyarmatokon a lakosságnyilvántartás érvényesítését érintette: a nyilvántartással megbízott hivatalnoknak „mindenkit a saját helyére kell helyeznie.” A nyilvántartásbeli hely és a lakóhely átfedésbe kerültek.

a spekulatív rácsok

1785-ös Földrendelet: a „földet birtokló” és „földnélküli” államok közötti vita arra kötelezte a kongresszust, ragaszkodjon ahhoz, hogy a földet birtokló államok lemondjanak a követelésükről, és hozzon létre egy közös területet. A földnélküli államok szemében a földet birtokló társaik azt a fenyegetést képviselték, hogy az egész konföderációt uralni fogják.

Az Egyesült Államoknak le kellett dolgoznia a függetlenségi háború költségeit.
Megfosztva az adóztatási jogától, a kongresszus az Északnyugati területek felmérésében és felosztásában látta az alkalmat arra, hogy a földeladásokból szerzett bevétellel kiegyenlítse hiteleit.

A XVI. századi dél-amerikai rácstól eltérően e XVIII. század végi észak-amerikai rács kevésbé kormányzati technika volt, inkább egy terv, miként lehet tőkét kovácsolni a szövetségi törvényekből.

A téglalapalakú földmérés [rectangular survey] (amelyet az 1785-ös Földrendelet előírt) csak az Appalache-hegység és a Mississippi közötti területeket érintette --> ez vált az egész földrész további kisajátításának és gyarmatosításának modelljévé.

A kongresszus arra kapott felhatalmazást, hogy „törvényt hozzon egy olyan hatalmas terület felméréséről és elosztásáról, amelyet még el se foglaltak.”

Thomas Jefferson javaslata: az egyenesekkel és derékszöggel dolgozó téglalapalakú földmérés, ezt alkalmazták a New England-i államok is a gyarmatosítás korai szakaszában. Ez azt jelentette, hogy egy kerület [township] hosszúságok és szélességek alkotta rácsozatát rávetítették az Ohiótól nyugatra fekvő területekre.

Szigorú irányelveket fektettek le: családok kerületbeli számától kezdve a telkek méretének a kiosztott földhöz képesti arányán keresztül egészen a helyi iskoláig, és hogy hány hektárnyi zöldterület legyen.

„a déli rendszerben a földvásárlás olyan tanúsítványok mellett történt, amelyek mindössze a hektárokat és általános elhelyezkedést igazoltak. Ha egyáltalán volt földmérés, az csak akkor történt meg, ha egy kedvező helyen egy megfelelő méretű telken történt”

A földmérőket figyelmeztették a mágneses tű változásainak jelentőségére.

A határozat továbbá azt is kikötötte, hogy a kerületek és a parcellák miként adhatók el. Északról délre, keletről nyugatra az egész kerületek és a parcellánként eladott kerületek váltották egymást, kiadva a jólismert sakktáblát.

A kormány mindegyik kerületen belül megtartott négy parcellát, a 8-ast, 11-est, 26-ost és 29-est egy jövőbeni üzlet reményében, a 16-os pedig az állami iskolának lett fenntartva.

A rácsmintázatok, a gyarmatosítás és az ingatlanspekuláció egybeestek. „Az így kijelölt földet könnyen azonosította a telepes, a bankár, az uzsorás, és ha kellett, megtalálta a sheriff és az iskolafelügyelő.” Mihelyst a kongresszus spekulánsokkal kezdett tárgyalni, az amerikai kontinens földje [soil] olyan átviteli rendszer tárgyává vált, amely előmozdította ugyan az ingatlankereskedelmet, de nem mindig biztosította a föld optimális parcellázását letelepedési célokra.

Mert bár a földmérőket utasították arra is, hogy terepmunkájuk során vegyék számba a föld minőségét, a vizet és egyéb természeti erőforrásokat, a vásárlók könnyen egy mocsár, egy homokzátony vagy egy őslakosokhoz tartozó terület darabjának tulajdonosaivá válhattak.

A pénzügyi és elméleti spekulációk szinonimákká váltak. „Ez a rendszer nem csupán egyszerűbbé tette a földadásvételt, ami közrejátszott a földfoglaló társaságok és – mellékesen – a spekulánsok sikereiben, de hozzájárult azon álláspont elterjedéséhez is, hogy a föld árucikk.”

Hét terület földmérése [Seven Ranges survey] eredményesen formálta meg az Egyesült Államok egész nyugati területét. A kerületrács az ismételhetőségre épült: fő jellemzője a projektivitás, vagyis magában foglalja a lehetőséget, hogy végül az egész észak-amerikai kontinenst lefedje.

A tér uralására irányuló kultúrtechnikaként a rács nem az urbánus telepek potenciálisan végtelen terjeszkedéseként jelenik meg, hanem ténylegesen a teljes földterületre vetődik.

A telepek többé nem központok, amelyek centrifugális terjeszkedésbe kezdenek, hanem parcellák egy homogén rácsozatban, amely az egész területet beteríti.

A spanyol gyarmatosítás mindent összevetve egy városi ügy volt.

A római centauriatio és a spanyol gyarmatosítás által létrehozott rácsok a középpontjaiktól kifelé terjeszkedtek egymás felé meglehetősen véletlenszerűen.

vs.

Jefferson víziója alapjaiban városellenes, hiszen az az ősi mítosz fűtötte, hogy a városok a bűn emésztőgödrei, míg a vidéki élet elősegíti [nurtures] az erények természetes burjánzását. Amerika nemzetállamnyi kertvárossá alakítása előreprogramozott volt.

A szélességi körök és délkörök észak-amerikai rácsa az egész területet lefedi.

Az észak-amerikai rács modelljéül a római castrum és a hippodamoszi sakktábla helyett a hosszúságok és szélességek ptolemaioszi rácsa szolgált.

Mivel a föld annyira tagolatlannak tűnt, mint az óceán, a korai gyarmatosítók a mérőlánchoz, valamint a hajózási navigáció eszközeihez folyamodtak, mint amilyenek az iránytű, a Jákob- pálca.

Amint jóváhagyták a föld téglalapalakú kerületekre és parcellákra történő rácsalapú felosztásának elvét, bürokratikus mechanizmusokat [használtak] annak érdekében, hogy az egyenesek folytatódjanak az Ohio folyótól nyugatra. „Csaknem semmi nem állta ennek útját. Az egyenesek a prérin, dombokon, hegyeken, mocsarakon és sivatagokon, sőt még sekély tavakon keresztül is terjeszkedtek.”

A kerület a kormányzati célok alapvető egysége lett: az adóztatásé, a népszámlálásé, az elektori kerületeké és az útépítésé.

Semmi sem maradt érintetlenül: a téglalaprendszer biztosította, hogy egy talpalatnyi föld sem marad úr nélkül. Legyen szó vadonról, fennsíkról, erdőről vagy mocsárról, a téglalapalakú kerületek és körzetek egységes rendszere mindenhez hozzárendelte a saját helyét. Nincs olyan, amire ne terjedne ki a rács.

a háromdimenziós (teljes) rácsok

Ha egy harmadik derékszögű tengelyt is hozzáadunk a geodéziai (geodesic) rácshoz, egy háromdimenziós szerkezet bomlik ki.

Az építészet ennek megfelelően a képalkotás, a kartográfia és a kormányzati rácsok további dimenziójaként is érthető.

(Bauhaus építész Ernst Neufert)

Ernst Neufert 1943-ban megjelent kötete lefektette a rácsozat minden szintű teljes szabványosításának és totálizálásának módszerét: a rostély nem csak épületeket köt össze egy adott telken, és határozza meg azok pozícióját és arányait, hanem a szélességgel és hosszúsággal dolgozó rácsozathoz hasonlóan kiterjed az egész glóbuszra is.

Neufert rácsa a sima felületen történő navigáció --> a saját-helyen-lét mindenütt jelenlevő paradigmája: „Akárcsak az óceánon, a négyzetrács (megengedi) nekünk […], hogy azonnal és egyértelműen meghatározzuk az épületek, illetve bármely más építmény helyzetét. Amikor egy normához idomulva építünk, az épületek elkerülhetetlenül illeszkedni fognak ehhez a rácsozathoz.”

AZAZ, a szabványosítás koncepciója érződik szavaiból.

Neufert mérési tervei és lokalizáló rácsa ezért a Google Earth által megvalósított mátrix képernyő és a globális koordinátarendszer összekapcsolódását előlegezik meg. Globális mértékben teszik potenciálisan lehetővé az egyes épületek pontos helymeghatározását.

Az épület szintjén pedig arra szolgálnak, hogy meghatározzák minden egyes tárgy méretét és pozícióját a házban, a falaktól az ajtókon és ablakokon keresztül a lépcsőkig és a bútorokig.

Ha Neufert normái határoznák meg a teljes ipari termelésünket, akkor az új épületek éppen olyan hibátlanul [seamlessly] illeszkednének bármilyen új telepbe, mint az ajtók bármilyen ajtókeretbe.

Kibomolva három dimenzióba a rácsozat maga válik építészetté.

A XX. század kezdetén a betonhoz és fémvázhoz hasonló új technológiák és anyagok lehetővé tették egy épület belülről kifelé történő megépítését.

Walter Prigge „Az 1920-as évek racionális építészeti utópiája abban állt, hogy a legkisebb térbeli sejtből [a cellából] uniformizált világot építsenek.”

Le Corbusier, azon építészeti nézet úttörője volt, amelyben a cellák az építkezés legkisebb és leggyakoribb elemeként funkcionáltak.

Történetileg ez a beállítódás a fegyelmi társadalomban és a biológiában gyökeredzik.

Egyrészt a fegyelmi építészet azon kiterjedt hagyományából ered, amely magában foglalja mind a szerzetesi cellát, mind a börtöncellát. A cella hangsúlyozása a legkisebb lehetséges emberi élettérként, valamint a modern építészet térbeli szabványosított egysége.

Másrészről Le Corbusier a sejtbiológia diskurzusára támaszkodik, amely a cellát az élet legalapvetőbb építőkockájának tartja.

Nem véletlen, hogy emberekre szabott cellákról és a cellaalapú „lakozógépről” alkotott elképzeléseit egy óceánjáró fedélzetén dolgozta ki. A hajó kabinjai Le Corbusier szemében a celluláris elv optimális megvalósulását jelentették, amelyet a tengeri közlekedés térbeli korlátozásai követeltek meg. Az emberre szabott, 15.75 négyzetméteres, cellaszerű kabinok pontosan igazodnak az 1929-ben Bordeaux-ból Buenos Airesbe tartó hajó luxuslakosztályainak méretéhez.

A cella már az 1920-as évek elején Le Corbusier építészetelméletének központi eleme volt. Az Argentínában és Brazíliában tartott 1929-es előadássorozata keretében pedig bővítette a celluláris koncepcióját: már nem a családokra szabott egységek megtervezéséről volt szó, hanem hárommilliós városokéról. Építészeti víziója a moduláris dizájn szabványosított, iparilag előregyártott és könnyen szállítható lakócelláin alapult.

A háromdimenziós rácsozat tovább viszi a kétdimenziós topografikus rács korlátlanságát.

A rácsozat a tér mediatizációjának alapja

II. Médiarendszerek

Észak-amerikai és nyugat-európai médiarendszerek összehasonlításának 4 dimenziója:

1, médiapiacok fejlődése

(az újságok tömeges terjesztések szintje)

legnagyobb terjesztés: Észak-Európa-i skandináv országok pl. Norvégia

vs.

alacsonyabb terjesztés: Dél-Európa: pl. Görögország

újságolvasó közönség különbségei: ahol a 19-20. század fordulóján nem terjedt el tömegesen a sajtó, ott később sem (analfabetizmus felszámolása és politikai-gazdasági fejlődés ellenére sem)

Nem csak mennyiségbeli különbség, hanem társadalmi és politikai kommunikáció különbség is:

Észak-Európa

1, széles tömegekhez szólnak, nem feltétlenül politizálnak. Vertikális kommunikáció: közvetít a politikai elit és az átlagpolgár között.

2, nagy példányszámú lappiac --> erős kereskedelmi médiavállalatok, de nem kommercializálódott,

A tömegesen terjesztett sajtó a politikai sajtó mellett megélt

Dél-Európa

1, szűk elit, magasan képzett, politikailag aktív réteghez szól. Kifinomult, az elit csoportok közötti horizontális vitát és párbeszédet segíti elő.

2, Mivel nem volt kifizetődő, politikai szereplők támogatták

3, nemek közötti nagy különbség --> írni-olvasni tudás és a média funkcióbeli eltérését jelzi --> mivel a média szorosabban kötődött a politikából, ahonnan ki voltak zárva a nők, így a nők körében nem terjedt el az újságolvasás

Nyomtatott és elektronikus média: Ha kevés a nagy példányszámú nyomtatott lapok, akkor a tömegek az elektronikus csatornákra (TV) támaszkodnak.

Médiarendszerek, ahol a szenzáció-központú bulvársajtó és az elitet megcélzó minőségi sajtó szétválása (Nagy-Britannia) vagy nem?

Országos lapok dominanciája --> politikailag differenciáltabb sajtó

2, politikai párhuzamosság (média és pártok összekapcsolódásának mértéke)

(mennyire tükrözi a médiarendszer a társadalom főbb politikai választóvonalait)

Seymour-Ure: Párt-sajtó párhuzamosság fogalma

Az újságírás funkciói:

1, tájékoztatás
2, szórakoztatás

3, politikai hitvallás, közvélemény befolyásolása.
18-19. század fordulóján utóbbi a legfontosabb. Sok esetben az újságokat pártok támogatásával hozták létre

19. század végén változott: Újságírók politikai kommunikáció semleges bírái, politikai érdektől és céloktól független információközlés.

Kereskedelmi sajtó kialakulása --> politikai szolgálat helyett pénzcsinálás vált céllál (a hirdetők igényeinek kielégítése)

Nincs semleges sajtó sehol (lásd):

1, Információszerzési gyakorlatok
2, Újságírói toborzás
3, Ideológiai felvetések

Nincs éles határ politikai és kereskedelmi sajtó között.

Seymour-Ure: Párt-sajtó párhuzamosság fogalma

Minden hírközlő médium egy-egy párttal szövetkezik (nézeteit közvetíti [pl. Dánia a 20. század elején]). Mára ez ritka.

Politikai párhuzamosság mutatói:

1, tartalmi jegyek: mennyire tükrözik a médiumok a politikai orientációkat hírekben, tudósításokban és szórakoztató tartalmakban.

2, média és pártok szervezeti összefonódása: támogatás.

3, médiaszereplők politikai aktivitásra való hajlama: egyre ritkább.

4, A média közönség pártirányultsága: mást olvasnak, hallgatnak, néznek.

5, újságírói szereporientáció és gyakorlat:

A, publicista: közvélemény befolyásolása

B, semleges információk és szórakoztatás hordozói: alacsony szintű párhuzamosság

Ehhez mérten:

elemzés és kommentár műfajok írása vs. szimplán a hírek gyűjtése

színes vs. informatív stílus

riporteri vs. kommentátori szerep szétválasztása

Politikai irányultság:

1, külső pluralizmus: sokféleség a médiarendszer egészén, sok csatorna és intézmény --> magas párhuzamosság

2, belső pluralizmus: az egyes csatornákon és intézményeken belüli sokféleség --> alacsony párhuzamosság

Politikai párhuzamosság az elektronikus média irányításában és szabályozásában

A közmédia irányításának 4 alapvető formája: Humphreys: 1996:

Kormányzati modell:

a közszolgálati média a kormány vagy politikai többség közvetlen ellenőrzése alatt áll (pl. francia De Gaulle): eleinte sokan követték, de később kivonták a közmédiát a politikai többség ellenőrzése alól; (Görögország) --> magas politikai párhuzam

Spanyolországban a közszolgálati média igazgatóságát a parlament jelöli ki.

Professzionális modell:

média elhatárolódik a politikai ellenőrzéstől, és hivatásos műsorszolgáltatók művelik (BBC, CBC) --> alacsony politikai párhuzam

Parlamentáris/arányos képviseleti modell:

a közmédia feletti ellenőrzés arányosan oszlik meg a politikai pártok között (Olaszország, RAI 1,2,3), ahol koalíciós kormány van, ott hasonlít a kormányzati modellhez

Civil/korporatista modell:

a közmédia feletti kontroll megoszlik a különféle társadalmi és politikai csoportok között; nem csak politikai, hanem társadalmilag releváns csoportok is (szakszervezet, vallási szervezet, etnikai szervezetek) (Hollandia)

A valóságban valamilyen szinten mindig vegyülnek ezek a modellek.

Minden műsorszolgáltatónak kell szakember, és azoknak szabadság. Minden modern közmédia ki van téve a kormány nyomásának.

3, újságírói professzionalizmus fejlődése

A legrangosabb hírközlő médiumokban sokkal ritkább az újságíró-diploma, mint a kevésbé neves intézményekben. A szakmába való belépés követelményei sem egyértelműek. Csak Olaszországban kötelező a szakma gyakorlásához vizsga

Az újságírói professzionalizáció 3 dimenziója:

1, Autonómia

a professzionalizáció lényege, hogy sok szakma igazoltan gyakorolhasson kontrollt a munkafolyamatok felett (bizonyos döntéseket csak ők hozhatnak meg, külső beavatkozás helytelen). Újságírásban ilyen nincs.

Az orvoslás egyéni, az újságírás tömegtermelés (nagyvállalatok fizetett alkalmazottai, nem irányítják a médiaintézményeket --> de a vállalaton belül lehetnek autonómok). Kollegiális ellenőrzés. Az autonómia inkább magára a szakmára vonatkozik.

2, Jól körül határolt szakmai normák

1, Etikai elvek (bizalmas információk kezelése, vagy hirdetés és tartalom szétválasztása)

2, gyakorlati eljárások (hírérték elvárásrendszere), szakmai kiválóság és szakmai presztízs kiérdemlésének kritériumai; saját pozíciójukat más újságírókhoz és nem külsősökhöz mérik

3, A közszolgálati orientáció

A szakma az etikus közszolgálat felé irányul

az újságírás a köz bizalmát élvező hivatás, társadalmi szerepe van; Az újságírók autonómiája és tekintélye erősen függ attól, hogy mennyire vallják magukat a köz szolgálatában állónak.

professzionalizáció vs. instrumentalizáció

A médiát külső tényezők (pártok, politikusok, társadalmi csoportok) befolyásolják. A médián keresztül akarnak a politikára hatni (magánlapok is). Alacsony professzionalizáció: nincs autonómia, szakmai kritériumok helyett politikaiak vezetik, nem a közbizalom, hanem a politikai érdekek szószólója.

professzionalizáció vs. politikai párhuzamosság

Az angolszász médiamodell normaként való beállítása: A professzionalizáció egyet jelent az objektivitással és a politikai semlegességgel.

Minden olyan rendszer, melyben a médiának kapcsolata van szervezett társadalmi és politikai csoportokkal, és az újságírók fenntartják maguknak a publicista újságíró szerepét, alacsony professzionalizációs szinttel rendelkezik.

Ha az újságírók inkább szolgálják a közérdeket, mint partikuláris érdekeket, és munkájukat saját normáik szerint végzik, és nem rájuk erőltetett rend szerint, akkor semleges információszolgáltatók.

differenciálódáselmélet: Az újságírás professzionalizációjának magas szintje, hogy az újságírás mint intézmény és gyakorlat, más intézményektől és gyakorlatoktól elválik, beleértve a politikát is.

A politikai rendszerek összetevői, amelyek befolyásolják a médiaintézményének szerkezetét

A média és politikai rendszerek kapcsolatát az együttes fejlődés jellemzi, semmint az ok-okozati összefüggés.

Gazdasági tényezők szerepe

A média sok tekintetben politikai intézmény és üzleti vállalkozás is, amelyet befolyásolnak a gazdasági tényezők.

A reklámipar fejlődése:

Észak-Amerika vs. Európa a média reklámpiaci szerepe:

Észak-Amerika piaca kontinentális szintre terjed ki

vs.

Európában csak nemzeti --> korlátozott lehetőségek --> kisebb reklámbevétel --> kisebb reklám szerep

A tőkekoncentráció:

Ahol nagy, ott az állam és a médiatulajdonosok közötti kölcsönös kapcsolat magas szintű (pl. pénzbeli támogatások, szabályozás, klientúra, párttámogatás) és a média hajlamos a külső vállalkozói érdekek befolyása alá kerülni

Az állam szerepe

Az állam szerepe a szélesebb társadalmi funkciójára vezethető vissza:

liberális demokráciák (Egyesült Államok): az állam korlátozott

jóléti demokráciák: az állam aktívabb

Az államnak minden kapitalista demokráciában jelentős, de korlátozott szerepe van.

A 20. század nagyrészében Európában a médiára elsősorban társadalmi intézményként gondoltak, másodsorban magánvállalkozásként. Elvárják, hogy az állam beleavatkozzon a médiapiacokba (politikai pluralizmus, etnikumok békés egymás mellett élése).

Amerikában minden más társadalmi értékhez képest elsőbbséget élvez a sajtószabadság.

Az európai országok többnyire szabályozzák a politikai kommunikációt (néhol a politikai hirdetések tiltása, kampányidőszak korlátozása, politikusok rendelkezésére álló idejének limitálása stb.). Amerikában ilyen nincs.

Katzenstein 3-as felosztása az államnak a társadalomban betöltött szerepe:

az Egyesült Államok és Nagy-Britannia liberalizmusa

Japán és Franciaország etatizmusa

Németország korporatizmusa

*korporatizmus*: egy politikai és gazdasági rendszer, melyben az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) egymással szemben nem ellenségesen állnak, hanem a munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik.

Etatizmus: államközpontúság (amikor az állam központilag kívánja irányítani például a teljes gazdaságot). Az állam erőteljes szerepe a gazdaságban és általában a társadalmi folyamatokban.

5 elméleti dimenzió, ahol a politikai rendszerek összefüggésben álltak a médiarendszerekkel:

A többségi vs. koncenzusos demokrácia Lijphart-fél felosztása:

többségi politika:

liberális rendszerekben a leggyakoribb;

az újságírók a közösség semleges megbízottai, nem egy politikai irányzat vagy társadalmi csoport szószólói;

Inkább jellemző a belső pluralizmus.

A pártok nem azért versenyeznek, hogy a társadalom egy szegmensét nagyobb arányban képviseljék, hanem a nemzet egészének reprezentálásáért. Általában kormányzati modell jellemzi. (Görögország)

Humphreys: (a többségi demokráciában) a köztulajdonban levő média kiszolgáltatottabb a domináns politikai tendenciáknak.

A professzionális modell gyakran párosul a többségi rendszerrel --> nehéz lenne fenntartani a közmédia közvetlen ellenőrzését (politikai konfliktus, hitelvesztés)

A többségi rendszer a közmédia-irányítás és szabályozás kormányzati modelljével indul --> eltolódhat a professzionális modell felé. Feltétele: a hatalom váltakozása miatt a fő pártok feladják a közmédia ellenőrzésére irányuló törekvéseiket.

konszenzusos politika:

többpártrendszer; a médiában külső pluralizmus.

Az ilyen rendszerekben a politika legalapvetőbb jegye a hatalommegosztás (a médiában is).

Individuális és szervezett pluralizmus

individuális pluralizmus

a politikai képviseletben a kormányzó intézmények és az állampolgárok összehangolt és szervezett --> speciális érdekek sokasága verseng egymással

szervezett pluralizmus /korporatizmus

a politikai folyamatban szervezett társadalmi csoportok kapnak központi szerepet; erősen intézményesített; a közösségi politizálásban integrálódott társadalmi csoportok képviselik a lakosság egyes szegmenseit --> közvetítenek tagjaik és a szélesebb társadalom között.

Ahol a szervezett pluralizmus magasan fejlett, ott a média jelentős mértékben integrálódik a csoportokat reprezentáló intézményrendszerbe. (pl. Holland pillérek saját újságja)

A külső pluralizmus és a politikai párhuzamosság jellemzi.

Az újságíró a különböző csoportokat és eszméket reprezentáló szervezetek szószólója.

Közmédiát befolyásolja a politika, mivel a demokrácia értelmezéséhez hozzátartozik a társadalmi érdekek közvetlen képviselete. Példa: Skandináviában a politikai és egyházi pártok alapíthatnak rádiót

Példa: Hollandia: pilléres rendszer: 20. század eleje: a különböző társadalmi rétegek kifejlesztették a maguk oktatási, kulturális, szociális és politikai intézményeit a sportkluboktól, a szakszervezeteken át a politikai pártokig.

Szegmentált pluralizmus:

Amikor a szervezett szubkultúrák a társadalmi életet a legtöbb szempontból strukturálják, és a társadalmi intézmények szubkultúránként elkülönülnek.

Olaszországban a jól szervezett hálózatoktól erősen függtek az emberek. Például: szabadidős tevékenységük, a kulturális élet, a munka, a kormányzati szolgáltatásokra volt ráhatással.

Korporatizmus

A társadalmi csoportok formális integrációja a politikai folyamatokba

Katzenstein: a kisebb európai államok sajátos politizálási formájának 3 megkülönböztető vonása:

a társadalmi partnerség eszméjének nemzeti szintű kifejeződése

az érdekcsoportok erősen központosított rendszere

ellentétes célok önkéntes és informális koordinációja az érdekcsoportok alkufolyamatában

Racionális-legális uralom és klientizmus

Max Weber: racionális-legális uralom: olyan legitimációs elv: a folyamatok formális és univerzális szabályaihoz való ragaszkodáson alapul.

Jellegzetes intézménye az autonóm közigazgatás (adminisztratív apparátus --> független a pártoktól, az egyénektől és a társadalmi csoportoktól; világosan lefektetett procedúrák alapján működik, a társadalom egészének szolgálatában áll)

NMHH: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság

A racionális legális rend 2 alapvető intézménye:

Az autonóm közigazgatás

alapvető intézményi feltétele: olyan rendszer, amely szabályozza a köztisztviselők alkalmazását, előmenetelét, szolgálati idejét, és ezt elválasztja a státuszcsoportoktól.

Automóm igazságszolgáltatás

A racionális-legális uralomnak hatása van a közmédiára és a magántulajdonú médiát szabályzó ügynökségekre.

Ahol fejlett a racionális-legális rendszer, ott ezek az intézmények függetlenek a kormányok, pártok és politikusok ellenőrzésétől --> világos szabályok irányítják. Ez nem jelenti, hogy közmédia autonóm és professzionális modellt fog követni. A közigazgatás a politikai vezetésnek tartozik felelősséggel.

Ahol a racionális-legális rendszer erős, ott ellensúlyozza a köztisztviselők szakmai autonómiája.

Ahol a racionális-legális rendszer gyenge, ott a szabályozó testületek ellenőrzése és átitatottsága a pártok által sokkal erősebb.

A racionális-legális rendszer befolyásolja a médiarendszert: Megkövetelik a folyamatok és az információkhoz való nyilvános hozzáférés feltételeinek formális törvénybe iktatása. Ez az újságírás szempontjából nagyon kedvező körülményeket teremtett.

Habermas: a nyilvános hivatali adminisztráció intézményesülése, valamint az igény, hogy a rendeleteket és intézkedéseket a nyilvánosságra hozaták --> fontos szerepe volt a sajtó kialakulásában

Az erős racionális-legális rendszerben a média instrumentalizációja kevésbé valószínű (tulajdonosok gyengébb szövetségben állnak a politikai pártokkal, kevésbé használják ezeket a politikai ügyekbe való beavatkozásra).

Az üzleti világ nem függ az egyes hivatalnokok önkényes döntésétől (akik kedveznek egy hozzájuk közel álló vállalkozásnak), a vállalkozások sorsa nem függ attól, hogy melyik párt van hatalmon.

Az erős racionális-legális rendszerben az újságírás professzionalizációja gyakoribb. Sőt, az vezetett a professzionális újságírás kialakulásához.

Újságírás és közigazgatás professzionalizációja mögötti világnézeti elvek:

Autonóm, a köz érdekét szolgáló intézmények.

Tényközpontú beszédmód.

Működését szabályok, eszközök és célok vezérlik.

A racionális-legális uralom alatt lévő rendszerek a közjó vagy a közérdek elvén működő politikai kulturával jellemezhető

Média és politikai rendszerek

vs. A politikai klientizmus (főleg Dél-Európa)

A társadalmi erőforrásokat patrónusok tartják ellenőrzésük alatt. Részrehajló, a szabályoknál fontosabbak a személyes, politikai, egyházi kapcsolatok.

Partikuláris érdekek erősek.

Közmédia és magántulajdonú média instrumentalizációjával jár.

Pártokhoz való lojalitás alapján történő kinevezések, nem szakmai kritériumok. A tulajdonosok csatornáikat a más elitekkel való tárgyalás és politikai befolyás eszközének tekintik.

Az erős politikai párhuzamosság a klientúra velejárója.

A klientizmusnál a jogi normákhoz való ragaszkodás gyengébb. A kapcsolatok felülírják a szabályokat. Partikuláris nyomásgyakorlás. A politikusok a törvények szelektív alkalmazásával befolyásolják a médiatulajdonosokat.

A klientizmus az újságírás professzionalizációjának alacsonyabb szintjével jár.

A politikai kommunikáció bezárkózik. Az újságírók hozzáférése a releváns információkhoz erősen politikai kapcsolataiktól függ. A politikai kommunikáció inkább az elit alkufolyamatait szolgálja, mint a nyilvános információszolgáltatást.

Mérsékelt és polarizált pluralizmus

Mérsékelt pluralizmus

Erősebbek a centrum felé mutató erők. A pártok ideológiája között kicsi a különbség. Az alapvető politikai rendszer szélesebb körben elfogadott.

Jobban ki tud bontakozni a kereskedelmi és professzionális média; alacsony politikai párhuzamosság és alacsony instrumentalizáció.

Polarizált pluralizmus

A választóvonalak mélyek, a koncenzus csekély, a politikai rendszer legitimációja széles körben megkérdőjeleződik.

Ideológiai távolság esetén beszélünk erről. Erősen rendszerellenes pártok. Széles politikai spektrum. A pártokat jól megkülönböztethető és élesen szembenálló ideológia jellemzi. (pl. Olaszország)

Az ideológiai polarizáció történelmi különbségekre vezethető vissza. Ott fejlődött ki, ahol erős volt a liberalizmus-ellenes konzervatív vonal.

A politikai párhuzamosság magas szintje jellemzi. Újságok = politikai irányzatok. Politikai hovatartozás megvallása. Pártos és kommentárközpontú újságírás dominanciája.

Aláássa a közjó fogalmát, és előnyben részesíti az ideológiai elköteleződést.

Politikai rezsim megváltoztatását éles konfliktusok kísérik, melyekben a média eszköz.

Történelmi gyökerek

Az európai politikai intézmények és médiarendszerek konfliktusokkal terhes társadalmi átalakulás nyomán jöttek létre. A tömegmédiumok bevonódtak a konfliktusokba.

Például: reformáció, ipari forradalom, nemzetállamok születése

Bizonyos országokban (Észak-Európa) a liberális polgári intézmények viszonylag korán felváltották a feudalizmust és az örökösödési rendszert, máshol (Dél-Európa) a liberalizmus és a hagyományos konzervativizmus közti konfliktus a 20. századig fennmaradt --> ebből erednek a különbségek.

Észak-Európa: mérsékelt pluralizmus, racionális-legális uralom, újságírói professzionalizmus magas szintje. Az Egyesült Államok eleve liberális társadalom volt.

Dél-Európa: polarizált pluralizmus, klientizmus, etatizmus. Az újságírói professzionalizmust visszavetette a klientizmus.

A lapok terjesztési mutatói tükrözik a 19. század 2. felében létrejött állapotokat. Észak- és Dél-Európa megosztottsága egyértelműen látszik ezekből a számokból. Dél-Európa alacsony számok --> kevés írni-olvasni tudó.

A pártok markáns szerepet játszanak

A civil társadalmak alulfejlettek, a szervezeti űrt a pártok töltik ki

4, az állami beavatkozás mértéke és természete a médiarendszerbe

Legjelentősebb beavatkozás a közszolgálati műsorszolgáltatásban van.

Ez minden nyugat-európai és észak-amerikai országra igaz. Sokáig a közmédia volt az elektronikus média egyetlen és legfontosabb formája. Eltolódás a kereskedelmi TV és rádió felé.

*közmédia*: állami tulajdonban álló média

Az állami tulajdonú média legfontosabb formája a közmédia. Sokáig a telekommunikációs infrastruktúrát is az állam működtette. Sokszor az állam tulajdonol közvetve vagy közvetlenül más médiavállalkozásokat is.

Sokszor van közvetett vagy közvetlen állami támogatása bizonyos lapoknak (pl. Csökkentett telekommunikációs költségek, reklámadó, tömegközlekedés-díj kedvezmény). Az állam vagy állami tulajdonú cégek sokszor jelennek meg kiemelt hirdetőként.

Az állami beavatkozás egyéb formái:

1, rágalmazással, jó hírnév megsértésével, a magánélet védelmével és a válaszadás jogával kapcsolatos törvények

2, gyűlöletbeszédre vonatkozó törvények

3, titoktartási kötelezettség (bizalmas források védelme)

4, kormánnyal kapcsolatos információkat szabályozó törvények

5, médiakoncentrációra, tulajdonosi viszony és versenyre vonatkozó törvények

6, politikai kommunikációt szabályozó törvények, különösen választási kampányok idején

7, műsorsugárzási engedélyekkel kapcsolatos törvények, a műsorok tartalmára vonatkozó szabályozások

Liberális médiarendszerek: korlátozott állami beavatkozás, piaci alapon működő média (Egyesült Államok)

vs.

Szociáldemokrata (dirigiste) hagyomány: a média tulajdonlása és szabályozása terén erősebb állami jelenlét

Az állam egyéb szerepei:
1, információforrás
2, hírek „elsődleges meghatározója”
3, formálja a közbeszéd tartalmát is

Média és politikai rendszerek

Alapja: földrajzi elhelyezkedés és a politikai rendszer fő összetevői

1, Polarizált pluralista vagy mediterrán modell

Elitre irányuló sajtó kis példányszámmal, elektronikus média nagyobb szerepű, kései sajtószabadság, az újságok anyagi támogatásra szorulnak.

Magas politikai párhuzamosság, a sajtó erősen koncentrál a politikai életre, domináns külső pluralizmus és a kommentár típusú és politikai hitvalló újságírás hagyománya.

Gyakori a média instrumentalizációja. Kik által?
- a kormányok
- a pártok
- politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók

Alacsonyabb a professzionalizmus (az újságírói autonómia korlátozott, de az új szervezetekben sokkal intenzívebb az ellenállás a hatalommal szemben)

Az állam tulajdonos, szabályozó és támogató.

A szabályozás betartása: vad szabályozatlanság: gyors és kontrollálhatatlan átmenet az állami ellenőrzéstől a kereskedelmi média felé.

A polaritás elnevezésének oka: Az országokra jellemző ideológiai diverzitás és konfliktusok, mert a liberális intézmények későn alakultak ki

Az államok erőteljes szerepet játszottak a társadalomban (gyakran autoriter módon)

A pártok megőrizték befolyásukat még a demokráciába való átmenet után is

Tovább élt a klientizmus

2, Demokratikus korporatista vagy Észak-közép-európai modell

Korán kialakult a sajtószabadság, magas példányszámok.

A pártlapok nagy hagyománya,

A politikai párhuzamosság történelmileg magas, a külső pluralizmus alacsonyabb szintje és a kommentárközpontú újságírás csökkent.

Nő a semleges, professzionális sajtó, és a információközpontú újságírás.

A média társadalmi intézmény, amelyért az állam felelősséggel tartozik, így a sajtószabadság egyszerre van jelen az erős állami szabályozással.

A pártok és szervezett társadalmi csoportok részt vesznek a közmédia irányításában, de a médiának jelentős a szakmai autonómiája.

Ellentmondásosnak tűnő dolgok:

1, Az erős kereskedelmimédia-ipar együtt él a politikailag elkötelezett médiával;
2, a politikai párhuzamosság együtt él a professzionalizmussal;
3, a sajtószabadság együtt él az állami szabályozással.

A szervezett társadalmi csoportok igen aktívak. Sok helyen szegmentált pluralizmus, a 20. század során integrálódtak a politikába --> mérsékelt pluralizmus és konszenzusos politika.

3, Liberális vagy Észak-atlanti modell

Korán kialakult sajtószabadság, napjainkra már csak közepes példányszám jellemző.

Kereskedelmi lapok uralkodnak, alacsony politikai párhuzamosság, belső pluralizmus,

magas professzionalizáció, az újságírói autonómiát inkább a kereskedelmi nyomás korlátozza, a politikai intrumentalizáció kevésbé jellemző, az állam szerepe korlátozott.

A közmédia és a kereskedelmi média szabályozása a politikától elhatárolva történik.

A piac szerepe hagyományosan erős, az állam korlátozott --> a liberalizmus intézményei hamar kiforrtak.

Az országok médiarendszerei nem homogének, vannak helyi variációk (pl. Québec és Kanada). A médiarendszereknek sem minden eleme működik ugyanazon logika alapján.

Észak- és Dél-Olaszország történelme, médiája és politikája is nagyon eltér.

A médiarendszerek az elmúlt évszázadokban nemzetállami szinten szerveződtek.

Egy adott médiarendszernek nem minden eleme működik egyazon logika vagy politikához fűződő ugyanolyan viszony alapján.

A legtöbb rendszerben a sajtó és az elektronikus média különböző dinamika mentén működik:

Nyomtatott sajtó: külső pluralizmus:
- országos: politikusabb
- helyi: kereskedelmi, kevésbé elkötelezett

Elektronikus média: belső pluralizmus

A médiarendszerek nem statikusak, hanem folyamatos történelmi változás jellemzi őket (pl. az európai médiarendszerek konvergenciája a liberális modell irányába).

Az európai történelmi fejlődés földrajzi mintázata miatt a szomszédos országok hasonlóak (pl. protestantizmus és iparosodás északon). Az országok is hatnak egymásra (Például Franciaország a napóleoni háborúk révén jelentős hatást gyakorolt Olaszországra és az Ibériai-félszigetre, hiszen az invázió idején kezdődött el ebben a régióban az újságírás). Szorosan összefüggő fejlődési folyamat.

Differenciálódás és dedifferenciálódás

Léteznek liberális országok: a média közelebb áll az üzleti világhoz, mint a politikához.

Differenciálódáselmélet: A rendszerek különbségeinek és összetartásának elemzése

Durkheim, Talcott Parsons dolgozta át rendszerelméletté, ma már nem használják explicit módon a médiatudományban.

Azon alapul, hogy a liberális médiarendszerek a legmodernebbek, és a feléjük tartó elmozdulás a modernizáció.

A differenciálódáselmélet perspektívái

Durkheim: a társadalmi munkamegosztásról: 1893:

szakmák szétválasztódása=horizontális differenciálódás. A modern társadalmak egyre bonyolultabbá válnak, és a különböző funkciók megoszlanak az arra szakosodott társadalmi szervek között.

Parsons: 1971:

a társadalmi rendszer egy elemének vagy szerkezeti egységének felbomlása két vagy több olyan elemre vagy szerkezeti egységre, amelyek jellemzői és rendszerbeli funkcionális szerepe eltérő.

A társadalmi változás a primitívtől a fejlett társadalmak felé, miközben az eredetileg összeolvadt társadalmi funkciók szétválnak: például a politika a vallástól és a gazdaságtól.

Niklas Luhmann:

Elutasítja a modernizmus felsőbbrendűségét: nem lehet beszélni fejlődésről vagy hanyatlásról.

A közvélemény a nyilvános diskurzus témáit kiválogató eszköz. Ezek a témák olyan jelentéscsoportok, amelyek rendkívül sokszínűek, ezért tulajdonképpen közös vélemény nem is létezik.

A témák a kis csoportok közötti dialógus teszi lehetővé, tágabb szinten pedig rendezik közösségi diskurzust.

Különbséget kell tenni információ és vélemény között --> ez segít két fél között a normális párbeszéd kialakítására, valamint a manipuláció elkerülésére.

A nyilvános kommunikáció önreferenciális és saját szelektivitását maga szabályozza.

figyelmi szabályok: tömegkommunikáció révén: fontos problémákra felhívják a figyelmet: tárgyal és megbeszél

vs.

döntési szabályok: politikai intézmények: a problémákról ők hoznak döntést

Jeffrey Alexander: 1981:

a társadalom akkor modern, ha az újságírói rendszer autonómiát élvez más társadalmi rendszerekkel szemben.

A hírközlő média akkor fejlődik, ha függetlenedik az értékteremtő intézményektől mint például: az egyháztól, az egyetemektől és pártoktól.

A hírközlő tömegkommunikációs eszközök differenciálódása 3 erőhatás következménye:

1, a társadalom igénye az univerzálisabb információkra

2, szakmai normák és az önszabályozás megerősödése

3, nemzeti polgári kultúrák univerzalizmusának szintje

A liberális modell (különösen az Egyesült Államokbeli változata) áll a legközelebb a differenciálódott média eszményéhez.

A professzionalizáció az újságírás differenciálódása a társadalmi gyakorlat egyéb szakmáitól.

A politikai párhuzamosság a média és a politikai rendszer differenciálódásának hiányaként értelmezhető.

A liberális modellt a média erőteljes differenciálódása jellemzi más társadalmi szervekkel szemben.

A differenciálódáselmélet kritikái

Az előző elméletekkel ellentétes teóriák a média szerepéről a társadalmi rendszerben

Habermas:

A nyilvános szféra történetét a dedifferenciálódás jellemzi.

A liberális intézmények kialakulásának hajnalán megkezdődött a Kollektív szándékformálás, amikor a nyilvános témák megtárgyalhatók voltak és létrejött az autonóm közvélemény.

Később a kereskedelmi tömegmédia megjelenésével ezt elnyomta a piac és a politika.

Az állam, a pártok és más hatalommal rendelkező intézmények magukhoz ragadták a társadalmi erőforrások feletti ellenőrzést és a politikai irányítást, és uralmuk alá hajtották a nyilvános kommunikációt.

Ebből nem derül ki, hogy a liberális modell előrehaladottabb lenne-e.

Bordieu:

Mezőelmélete: a mező a társadalmi cselekvés területe, amelynek saját szabályai, gyakorlatai és kritériumai vannak.

Heteronóm pólus (amit legjobban befolyásolnak más mezők)

vs.

autonóm pólus

Nem tételez fel egy nagyobb differenciálódás felé mutató evolúciós folyamatot. A mezők a bennük munkálkodó erők általi harcban formálódnak, a változás iránya nem előre meghatározott. A média változása nagymértékben a dedifferenciálódás útját követi.

A médiamezők a politikaitól eltolódhatnak a gazdasági felé.

A média egyre fontosabbá válik a társadalomban, a többi kulturális mező autonómiáját veszíti, mivel egyre inkább a tömegmédia befolyása alá kerülnek.

A hatalom kérdése

A differenciálódáselmélet nem fordít figyelmet a hatalom kérdésére. Középpontjában társadalmi intézmények állnak és nem szereplők vagy érdekek közti kapcsolat. Azt feltételezi, hogy a hatalom szertefoszlik, vagy annyira feloldódik, hogy kevésbé tekinthető alapvető társadalmi kérdésnek.

Az erősen differenciálódótt liberális rendszerben a hatalom részekre bomlott, mivel kevésbé koncentrált, kevésbé jelentős.

Minden rendszer hatalmi rendszer. Mindegyikben létezik a társadalmi szereplők szerkezeti egyenlőtlensége: Egyeseknek nagyobb hozzáférésük van a forrásokhoz, vagy másoknál kedvezőbb helyzetben vannak befolyásuk érvényesítésére.

Van-e eltérés a hatalom elosztásában a 3 modellben?

Lukes: 1974: hatalom 3 arca:

1, azok által közvetlenül gyakorolt hatalom, akiknek nagyobb hozzáférésük van a forrásokhoz

2, az intézményi szerkezet torzulásaiból származó hatalom

3, a domináns kultúra hatásaiból eredő hatalom

I. Manfred Prisching: Vásárolok tehát vagyok

Presztízs modell

Thorstein Veblen: hivalkodó fogyasztás: 1899

az emberek azért vásárolnak, hogy kiemelkedjenek, és elkülönüljenek másoktól.

Másokhoz hasonlítják önmagukat, az irigység vezérli őket: mindig egy kicsivel többet akarnak, a fogyasztás a presztízs megszerzése; túllicitálnak másokon.

A mobil és sebesen változó társadalmakban a fogyasztás gyorsabban és megbízhatóbban látja el ezt a feladatot, mint a dologtalanság.

Akkor sárgulnak el az irigységtől a szomszédok, ha az olyan státuszszimbólumokat látják, mint a legnagyobb lóerővel rendelkező autó, a legterebélyesebb úszómedence stb.

Ilyen funkciót tölt be:

1, a tiniknél a legmenőbb mobil,

2, a középosztálynál a török tengerparton való nyaralás,

3, a felső középosztály számára a dizájner nappali, valamint

4, a hierarchia csúcsán a háztartási személyzet tartása.

Bourdieu: az összes fogyasztási cikk szimbolikus jelentésekkel terhelt, ami miatt szükség van egy fogyasztással kapcsolatos szakértelemre, hogy a jelek befogadói helyesen tudják értelmezni a kódolt üzenetet.

Mindegyik elképzelésben (kutatásoknál, eszköztáraknál) közös az alapgondolat, miszerint mindenki demonstratívan szeretne fogyasztani, hogy lepipálja a többieket. A fogyasztók mottói: többel rendelkezem, enyém az igazán fontos, bennfentes vagyok, sikeres vagyok.

Manipulációs modell

A mikroökonómia „homo oeconomicusa”: a gazdálkodó ember, aki a saját érdekeit követi, melyeket ő ismer legjobban, tevékenységében a gazdasági elvnek megfelelően racionálisan jár el --> a lehető legkisebb áldozat árán a lehető legnagyobb haszonra törekszik.

Képes teljesen racionális döntéseket hozni.

A manipulációs modellekben: (pl. Vance Packard) az ember tehetetlen áldozatként jelenik meg, aki nem is tudja, mit cselekszik.

Packard leleplezte a „rejtett rábeszélők” stratégiáit:

1, tudattalant befolyásoló pszichológiai módszereket
2, szükségletek létrehozását
3, csábítás módozatait

Azóta finomítottak a módszereken, és a propaganda is mindenütt jelenlévővé vált.

Nem menekülhetünk a reklámoktól.

A manipulációs elmélet egyfajta tehermentesítés a fogyasztók számára, akik hajlamosak jól érezni magukat a manipuláció áldozatának szerepében. Manipulálnak minket, ezért nem is mi vagyunk a tetteinkért felelősek.

AZONBAN nem muszáj mindenben részt vennünk!

Identitás modell

Mára alapjaiban változtak meg a marketinges szakemberek indítékai: olyan fogyasztásra akarják rábeszélni az embereket, amiben kiemelt szerepet kapnak az identitások, szimbólumok, mítoszok, élmények és érzések.

Nem azért vesszük meg az új Nike cipőt, mert jó benyomást szeretnénk tenni másokra, hanem elsősorban azért, mert „jó érzéseket” közvetít, mert általa más emberré válhatunk.

A fogyasztásnak inkább az identitás keresése a lényege: a fogyasztás az emberré válás és az én megteremtésének egyik fontos eszköze.

ÚTBAN A KÉSŐ MODERNITÁSBA

Az átfogó összefüggést, az egészet kell nézni: azt, ahogyan az emberek önmagukra és társadalmukra tekintenek; azokat a stratégiákat, amelyekkel identitásukat és a társadalomban elfoglalt helyüket létrehozzák. Ezért van szükség arra, hogy számba vegyük a jelenkor értelmezésének nagy kísérleteit. Ekkor érthetjük meg, hogy mit is jelent a Nike cipő, miért nem csupán sportcipők, miért többek annál.

Az egyének és a hitelességük

„A »szocializáció« korábban azt jelentette, hogy olyanná váltak az emberek, mint a szüleik, példaképeik, tanáraik vagy a mestereik.

Hosszú előtörténete után az 1960-as évek jóléti és szociális biztonságra épülő társadalmában következett be ismét egy erőteljes individualizációs hullám. Az eltérő életformák hirtelen már nem számítottak deviánsnak vagy a bolondság jeleinek.

Például diák- és hippimozgalmak

A társadalomtudósok egyetértenek, hogy jelenkor: az individualizáció, a pluralizálódás és a flexibilizáció jelszavaival jellemezhető.

Manapság a »szocializáció« önmagunk megtalálását jelenti: annak eldöntését, hogy kik is vagyunk, vagy kik szeretnénk lenni; életutunk és életstílusunk megtervezését – röviden: önmagunk »megteremtését«” (Abels 2006).

A luxusra épülő társadalmakban az individualitás és az identitás problémájának megoldása a sikeres élet kulcsa. Aki nem akar „másképp” élni, az egyszerűen vesztesnek számít: szürke konformistának.

Az identitás megtalálására úgy tekintenek, mint ami minden fiatal szocializációjának természetes velejárója. Ezért lesz a többiek szemében mindenki furcsa, aki nem foglalkozott még 16 éves kora körül a „ki is vagyok én?” kérdéssel. Száz évvel ezelőtt még az elmezavar kategóriájába sorolták azokat, akik fel merték tenni ezt a kérdést

Míg a szocializmus „új embertípusa” a remények szerint elveszti minden individualista hajlamát, és feloldódik a szolidáris közösségben,

addig az individualizálódás korszakában az „új embernek” le kell mondania minden kollektív identitásról, hogy saját maga lehessen. Az individuum szuverénné, egyedülálló műalkotássá, mindenféle elkötelezettség terhe nélkül szabadon repdeső, színpompás pillangóvá válik.

AZ ÉNLÉNY (ICHLING) ÉS A BENŐSÉGES VILÁGA

A nagy elbeszélések és ideológiák már semmiféle receptet nem kínálnak arra, hogy hogyan teremtsük meg magunkat, ezért Mivel nincs „kívül” semmi – a keresők befelé, létezésük alappillérei, lelkük mélységei felé fordulnak.

A modernitás körülményei közepette az individualizálódás lényegében a másoktól eltérő, „más” és hiteles identitás keresését jelenti, ezen önazonosságot a belső világban remélik az emberek fellelni.

A 2. modernitás során az igaz identitás megtalálása nehéz, megterhelő, sőt lehetetlen feladattá válik. Csak abban biztos mindenki, hogy mi nem akar lenni: olyanok, mint az idősebbek.

Peter Gross (1999): az „identitásvadászat” szorosan összefügg a fogyasztás világával. A „tulajdonképpeni én” megtalálásához szükség van néhány, igazából nem is olyan kevés fogyasztási cikkre."
Paradox módon már nem is annyira vágynánk a materiális javakra, mégis szükségünk van mindenféle és egyre több cuccra (többre, mint korábban valaha), hogy kifejezhessük saját identitásunkat.

Az „új ember” posztmaterialistaként gondol önmagára, miközben annyi kütyüre és fogyasztási cikkre van szüksége, mint soha korábban – ez maga a materialista posztmaterializmus.

AZ IDENTITÁSBARKÁCSOLÓ ÉS AZ ÁLTALA LÉTREHOZOTT PATCHWORK

A társadalom a személyes stílus megkomponálásához szükséges eszközök sokaságát kínálja az egyéneknek.

Barkácsolt identitás: már nem belső tulajdonságok képezik az önazonosságunk alapját, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a sors ruházott fel velük minket, hanem külsődleges, kéznél levő anyagok és kellékek, amiket az identitás felépítéséhez veszünk igénybe. E patchwork összeállításának sosincs vége (Hitzler 2003), folyamatos tervezgetésre és varrogatásra, állandó toldozgatásra és átfestésre van szükség.

Ha meg akarunk felelni e kihívásoknak, akkor folyvást önmagunkkal kell foglalkoznunk, figyelnünk kell apró rezdüléseinkre, belső világunkra, de a külső megjelenésünkre
is gondosan ügyelnünk kell. Alig marad már energiánk, hogy kitekintsünk, és másokkal is foglalkozzunk. A posztmodernitás ideáltipikus alakja egocentrikus és narcisztikus.

A KÓDOK BARKÁCSOLÓI ÉS AZ ÜZENETEIK

A barkácsolás nehézségei mellé társulnak azok a problémák, amelyek az identitás prezentálásából, a másoknak való megjelenítés kényszeréből adódnak. Ki kell fordítanunk magunkból, hogy vizuálisan megjeleníthessük, és a színjátékokhoz hasonlóan előadhassuk; meg kell találnunk a módját, hogy egyéni stílusunkkal, individuális fogyasztási mintázatunk nyelvével fejezzük ki (Willems 2009).

Azonban az identitások játékában, amelynek során megpróbáljuk közölni másokkal, kik is vagyunk, a többieknek valahogy dekódolniuk kell a velük megértetni kívánt üzenetet.

Az a környezetmérnöknek tanuló alternatív mozgalmár hallgató, aki lakóközösségben lakik és kerékpárral közlekedik, valószínűleg ugyanannyi (azaz: ugyanolyan kevés) pénz
felett rendelkezik, mint

az erős fizikumú gépésztanuló, aki első fizetését rögtön a nagy teljesítményű, használtan vásárolt gépkocsija feltuningolására költi – mégis kölcsönösen bolondnak tartják egymást.

A fogyasztás manapság inkább egyfajta kommunikációs eszközként érdemes felfognunk, amit az emberek identitásuk szimbolikus megjelenítése érdekében vesznek igénybe.

Ha valaki az ötvenedik születésnapja körül ismét felteszi magának az élete értelmére vonatkozó kérdést, és vesz magának egy tűzpiros Porschét, ezt azért teszi, mert laza fickóként szeretné önmagát kommunikálni.

A NOMÁDOK ÉS CSEPPFOLYÓS IDENTITÁSUK

A régi erényekkel – megbízhatóság, stabilitás, kontinuitás – szemben ma a rugalmasság tulajdonságai számítanak értékesnek: az alkalmazkodókészség, a változatosság szeretete, a rövid távra tervezés és a mobilitás vállalása.

Ez persze nemcsak a képzés, a munka, a lakókörnyezet és a párkapcsolatok esetében van így, az identitások is folyamatos mozgásban vannak. Aki megállapodik, azt az a veszély fenyegeti, hogy új lehetőségekről marad le ebben a turbulens társadalomban (Bauman).

A külső életkörülmények nomadizálódik – a flexibilizálás és a mobilitás prófétái alapján mindenki vesztesnek számít, aki „letelepedett” életformával rendelkezik

AZ OPCIÓK KÖZÜL VÁLASZTÓ EMBEREK ÉS MEGBÍZHATATLANSÁGUK

A külvilágot a lehetőségek sokasága és a növekedés jellemez. A svájci szociológus, Peter Gross multiopciós társadalomnak nevezi a második modernitás világát (Gross 1994). Minden lehetségessé válik; mindenki hozzáfér mindenhez; mindenkinek szabad választása van – ezek e társadalom ígéretei.

A világ egyre több lehetőséget ígér, és ezek kiaknázása során jön létre az élet értelme és az emberi boldogság.

mi lehet az opciók növelésének leghatékonyabb stratégiája? Az egyik legfontosabb ilyen stratégia a differenciálás. A világ olyanná vált, mint egy hatalmas szupermarket (Guggenberger 2000). A domináns logika szerint egyszerűen felháborító, ha nem áll legalább néhány tucat joghurtfajta a rendelkezésünkre. Ki az a hibbant, aki a választási lehetőségek csökkentését követelné növelésük helyett?

Annak érdekében, hogy a legkülönfélébb lehetőségek állhassanak rendelkezésre, semmi sem maradhat megkérdőjelezetlenül adottként. Némely emberek például a vallási elemeket vegyítik egymással: manapság átalakult egy egyénileg összeállítandó „feel good-keverékké”.

Mi motivál minket? Ragadjunk meg és merítsünk ki minél több lehetőséget, ne hagyjunk ki semmit, és közben lehetőség szerint kerüljük el az olyan döntéseket, amelyek más alternatívákat zárnának el előlünk!

A lényeg inkább az, hogy az információk, szabályok, döntések és elvek tendenciaszerűen megváltoztathatók és megkérdőjelezhetők.

Például: Élettársunkat, lakókörnyezetünket és végzettségünket megválasztjuk, de nem visszafordíthatatlanul.

Bármiféle elköteleződés lehetőségeket zár ki. A lehetőségek növekedése ezért szükségszerűen együtt jár a kötelezettségek csökkentésével.

Nem könnyű a 2. modernitásban élni, hiszen a kölcsönös kötelezettségeket is folyamatosan a megkérdőjelezés tárgyává teszik. Törődjünk-e még az első anyósunkkal vagy a szintén magunk mögött hagyott második házasságunkból származó gyerekekkel? Kell-e egyáltalán az idősebb családtagokat gondozni, vagy elég, ha a közösségi „megőrző” és gondozó intézményekre bízzuk őket?

Az emberek életvezetési és -formálási szabadsága azonban sajnálatos módon szinte mindenhol gátló tényezőkkel kerül szembe:

Az önmagunknak való örömszerzés ugyanis nagyon sok esetben csak más emberek kötelezettségvállalása és -teljesítése által válik lehetségessé.

Például: Ha szeretnénk a hétvégén csak úgy spontán módon kirúgni a hámból, akkor vagy egy tucat szolgáltatói munkavállalóra lesz szükségünk, akiktől megtagadták a spontaneitás lehetőségét.

Eme aszimmetria miatt mégsem teljesen flexibilis a társadalom, AZAZ a „spontaneitás” strukturális szempontból aszimmetrikus.

AZ ELÉGEDETLENEK FOKOZÁSI JÁTÉKA

Gerhard Schulze vizsgálta az opciók sokaságára épülő társadalom dinamikáját. A kérdés azért fontos, mert minden egyes lehetőség fokozható. Az opciók dinamikája egy „fokozási játék”

A második modernitásra különösképpen igaz, hogy a fejlődés legfőbb elvei a bővítés, az expanzió, a növekedés, a felülmúlás és az intenzívebbé tétel.

Ez a logika a fogyasztás területén: mindig mindent tovább tudunk és akarunk fokozni.

Totális kudarcnak számít például, ha egy üzlet nem tudja a karácsonyi eladásait az előző évihez képest növelni. Ha már unalomig ismerjük Kelet-Európa összes strandját, akkor érdemes messzebbre, Kelet-Ázsia felé tekintenünk. Autója szinte mindenkinek van, de egy jacht vagy egy magánrepülő már igazán pompás lenne.

Ellehetetlenült az éppen fennálló állapotokkal vagy a statikus rendszerekkel való elégedettség, hiszen maga a statikusság is katasztrofálisnak számít.

Az abszolút nagyságokról nem vesznek tudomást, míg a változás mértéke nagy figyelmet kap: nem annyira a jövedelem, a vagyon nagysága a fontos, hanem az, hogy az előző évhez képest mennyit gyarapodtunk.

ÚTBAN A KÉTDIMENZIÓS TÁRSADALOMBA

A KÉTDIMENZIÓS TÁRSADALOM ASPEKTUSAI

A 20. századi társadalomtudósok túlnyomó többsége számára a modernitás kialakulása egy hatalmas formalizált, automatizált, racionális és technikai gépezet létrehozását jelentette.

A modernitás olyan szerkezet, amelyben az ember csupán fogaskerék, egy funkció betöltője, akit megfosztottak döntési szabadságától és képességétől.

A külső társadalmi kényszerek a belső kényszer apparátusába tevődnek át, vagyis a viselkedés külső ellenőrzése helyébe egyre inkább az egyéni érzelemháztartás belső önkontrollja, a lelkiismeret lép.

Daniel Bell: 1976: a kapitalizmus kulturális ellentmondásai: igen nehéz összeegyeztetni a jelenünket meghatározó 2 világot:

1, a modernitás alapelvei: a racionalizálódás, a produktivitás, a verseny, a formalizálás, a kényszerek belsővé tétele és az önfegyelmezés.

2, a posztmodernitás alapelvei: az önmegvalósítás, az öröm, az élménykeresés, a nárcizmus és a bohém életvitel.

Bell sejtése szerint lehetetlen e két dimenziót egy személyben egyesíteni. Ez logikusnak is tűnhet, hiszen a fegyelmezett egyének nem válnak spontánná az iroda elhagyása után sem

A második modernitás ezt az összeegyeztethetetlennek tűnő feladványt oldotta meg. A „kétdimenziós társadalom” (Prisching 2006) két elvet követ: a pénzét és az örömét.

Az élmények maximalizálása (output) érdekében erőforrásokra (pénz mint input) van szükségünk.

Csak akkor válsz személlyé, ha vásárolsz, méghozzá sokat. A fogyasztás által tudod megvalósítani önmagad. Ezért van szükséged pénzre, méghozzá rengeteg pénzre, és ezért kell minden erőddel a karriereden dolgoznod.

Akkor is önmagad vagy, az igazi éned, amikor utolsóként hagyod el az irodát.

A kényeztetés és a megterhelés nem egymás ellentétei.

Emellett azonban további követelmények teljesítése is szükséges a rendszer működőképességéhez. Az alábbiakban néhány ilyet veszek szemügyre.

AZ ÚJ ERÉNYEK KÖVETELMÉNYE

A kapitalizmus gépezetének nagy teljesítőképességét összhangba kellett hozni a fogyasztási teljesítőképességgel. A termelés ipari forradalom által előidézett hatalmas hatékonyságnövekedése szükségessé tette, hogy az emberek fejében is hasonlóan forradalmi változás menjen végbe.

a termelés produktivitásának növekedése (többé-kevésbé) szükségessé tette a fogyasztás produktivitás-növekedését is.

Az ilyesféle viselkedésváltozást azonban legitimálni kell. A mértékletesség és a szerénység erényeitől meg kell szabadulni, és a korábban bűnnek számító mohóságot és mértéktelenséget kell értékként felmagasztosítani.

A kapitalizmus valóságának ily módon a huszadik század elejétől fogva új közgazdaságtannak új alapelveire kell épülnie: a szűkösség motiválta cselekvések évszázados alaptétele helyett a határtalanságot, a kereslet és kínálat végtelen növelésének lehetőségét kell üzenetként a középpontba állítania.

A közgazdaságtan a cél-eszköz relációk leírása helyett manapság egy eufóriagerjesztő gépezet.

A SKIZOFRÉNIA KÖVETELMÉNYE

Ez az új észjárás nemcsak nyomás alá helyezi az egyéneket, hanem meg is mutatja nekik a „helyes utat”. Aki nem akar vesztessé válni, megtanulja, hogy a „helyes”, sikeres identitást alakítsa ki magában. Ennek érdekében úgy kell működnie, ahogyan azt a gépezet parancsolja. Ha okosan figyeli meg e masinéria működését, támpontokat nyerhet, amellyel össze kell barkácsolnia a piac által kínált eszközök segítségével a sikeres, eredeti és hiteles identitást.

Ezt az önazonosságunkat azonban, hogy kompatibilisek maradjunk a rendszerrel, piackonform módon kell kialakítanunk, de úgy, hogy közben az egyedülállóságunknak és önrendelkezésünknek a képzetét is meg tudjuk tartani.

Általánosan elfogadottá vált a paradoxon, miszerint csak akkor „valósítottuk meg” tökéletesen önmagunkat, ha sajátos identitáskonfigurációnkra piaci kereslet is van.

Ha ráleltünk valódi, hiteles énünkre, akkor a munkaerőpiacon is keresettek leszünk; és fordítva: ha keresettek vagyunk a munkaerőpiacon, az annak a jele, hogy megtaláltuk hiteles énünket.

A FOLYAMATOS EUFÓRIA KÖVETELMÉNYE

Ronald Hitzler szerint nem kell mindent olyan komolyan venni, úgyhogy inkább a „lét könnyűsége” mellett kötelezzük el magunkat.

Magunkra erőltetjük az ironikus mosolyt, hiszen folyamatosan bizonyítanunk kell, hogy jól érezzük magunkat, egyébként a vesztesek közé kerülnénk. Saját pozíciónkat azáltal tudjuk a legjobban bebiztosítani, ha folyamatosan prezentáljuk a többieknek, milyen fantasztikusan érezzük magunkat.

Az átélt élmények ugyan egész kellemesek, de mégsem vagyunk folyamatos eksztázisban. A mindenütt megjelenő képek hatására eksztatikusként fogjuk fel nagy általánosságban az életet, csak éppen úgy tűnik számunkra, hogy mi nem élünk a megfelelő világban, mivel a mienk kevésbé eksztatikus.

Az Instagramon is sokan azért posztolnak gyakran és a legjobb pillanatokról, hogy a követőik felé azt kommunikálják, hogy milyen szórakoztató a társaságukban lenni. Amolyan social currency-ként működnek a barátokkal való találkozásoknak az alkalmai.

PieDiePie 2017 január 6-án feltöltött "Forced Happiness" című videója a Youtube tartalomgyártói közösségét érintő kérdésről feltöltött videója ezt tárgyalja.

AZ SZÉLSŐÉGEK KÖVETELMÉNYE

Az egyének az identitás hiányosságait azáltal próbálják orvosolni, hogy olyan szituációkba bocsátkoznak bele, amelyek reményeik szerint megpendítenek valamilyen húrt a belsejükben. Akkor sikerült jól a napunk, ha valami jó élményt szereztünk.

A fokozás individuális és kollektív programja (Schulze 1999) ezért nemcsak az anyagi fogyasztást érinti, hanem az élményekre és a nagy eseményekre (event) is irányul (Schulze 1992). A fokozás logikája ebben az esetben is az élmények intenzívebbé tételét jelenti. A cél a felspannolt mentális állapot elérése; ezért veszünk részt látványos eseményeken, vagyunk kíváncsiak a szenzációkra, és próbálunk meg mindent érzelmileg felfokozni (Gebhardt et al. 2000).

Az egyszerű társadalmak egyszerű problémákkal kerülnek szembe, leginkább a fennmaradás nehézségeivel – tagjaiknak pedig sem idejük, sem kedvük nincs a filozofálgatásra.

A javakat és bármi mást az emberek környezetében aszerint ítélik meg, hogy mennyire értékesek a szóban forgó dolgok és személyek az élmények szempontjából, vagyis az érzelmi benyomások intenzitása alapján.

Igazából telítettek vagyunk már az élményekkel, és egy ponton túl minden unalmasnak tűnhet számunkra – így a valódi célunk is csak az lehet, hogy olyan "elrendezéseket" hozzunk létre, amelyek segítségével mégis szert tudunk tenni igazi élményekre.

Ezek a következőkre vonatkozhatnak:

1, magára a szituációra (például sárkányrepülésre vagy erőszakos cselekedetekre),

2, a testünkre (gondoljunk csak a tetoválásokra és a kozmetikai műtétekre),

3, és különböző lelkiállapotokra (a drogok vagy egy nagy üveg vodka által nyújtott kellemes élményekre) is.

A SZÍNPADIAS MEGJELENÍTÉS KÖVETELMÉNYE

Herbert Willems szerint a színpadias megjelenítés a jelenkori társadalmak szociokulturális dinamikájának általános logikája és irányt adó fejlődési tendenciája.

Mivel mindent létre kell hozni, mivel mindenki önmaga megjelenítésével és üzenete befogadásával van elfoglalva, természetesnek tűnnek az olyan kifejezések, mint a megrendezés, a dramaturgia vagy a színpadias megjelenítés, hiszen mi vagyunk mindennapjaink rendezői.

Mindenhol a valós élet fikcióba hajlásával találkozunk. A javak és az események fogyasztását ugyanis meg kell valahogy rendezni, a fogyasztók pedig aktív részesei e színrevitelnek.

Állandó ellenőrzés alatt kell tartani a viselkedést, a stílust, az életrajzi imázst, a mentalitást és a habitust, sőt: magát a testiséget is. A személyiség minden aspektusával kapcsolatban fontossá válik az imázsmenedzselés, ami végső soron a külsődleges siker kulcsa is.

A HAZARDÍROZÁS ÁLTALÁNOSSÁ TÉTELÉNEK KÖVETELMÉNYE

A hazárdjáték (gambling) nem csupán a szabadidőre jellemző, az általában komolynak gondolt életterületekre is beszivárgott.

Az egyének hajlandók viszonylag keményen dolgozni, amíg úgy érzik, hogy a tevékenységük összhangban van az identitásukkal.

Mára megváltozott a társadalom központi üzenete. Csak akkor játszhatsz a nagyokkal, ha ismered a megfelelő trükköket és a megfelelő embereket, ha jókor vagy jó helyen, azaz szerencséd van.

Ez az új központi üzenet is jól mutatja, hogy döntően átalakultak a sikerrel kapcsolatos elképzelések: ma már szinte senki sem beszél kemény és következetesen végzett munkáról, lemondásról és önfegyelemről, kötelességtudatról és hosszú távban gondolkodásról. Domináns víziójában a siker tipikus helyszínei a tőzsde vagy a Legyen Ön is milliomos-szerű show-műsorok.

Mindenkinek a fülébe jutott, hogy kemény munkával ugyan lehet tisztes életet vezetni, de soha nem lehet olyan magasra jutni, ahol már valóban izgalmas az élet. E legfelsőbb szintekre másképp juthatunk fel: saját munkánk által soha sem fogunk tudni igazán nagy összegeket keresni, a nagy vagyonra csak úgy lehet szert tenni, ha olyan pozíciókba kerülünk, ahol másokat dolgoztatunk magunk helyett.

A KONFORMISTA INDIVIDUALIZMUS KÖVETELMÉNYE

A gépezetnek funkcionális szempontból a konformitás magas szintjére van szüksége – ezt úgy érik el, hogy olyan viselkedésmódokat sugallnak a valódi individualitás elérésének kizárólagos eszközeiként, amik valójában tökéletesen konformak. A futószalag régi taylorizmusát a „lelkek taylorizmusa” váltotta fel (Zilian 2005).

Nézzünk csak körbe: olyan életstílusok vesznek körül minket, amelyek meglehetősen jól meghatározott elemekkel operálnak, és olyan divatok merülnek fel és tűnnek
el, amiket engedelmesen követnek az emberek.

Bárki teljesen individuálisnak számít, aki a „megfelelő” frizurával rendelkezik, a „megfelelő” mintát tetováltatta magára, és aki a „megfelelő” újságot olvassa. Bizonyos miliőkben pedig tudni illik, hogy melyek a jó borok, hol készítenek jó steaket, vagy hol van az egyetlen japán étterem a városban, ahol ehető sushit szolgálnak fel.

Akkor vagyunk individualizáltak, ha ismerjük és követjük az individualizáció játékszabályait.

AZAZ egyedinek gondoljuk magunkat, azonban mégsem vagyunk azok, ha csupán a fogyasztást vesszük alapul.

Vásárolok, tehát vagyok (Michael Prisching)

VIII. HATOS PÁL: MIT ÉR A KULTURÁLIS DIPLOMÁCIA, HA MAGYAR?

A kulturális diplomácia gyökerei a világirodalom 19. századi geneziséhez nyúlnak vissza, amely Goethéhez kapcsolódik.A világirodalom szóösszetétel (Weltliteratur) Goethe költő naplójában először 1827-ben bukkant fel.

III. Philipp Staab és Oliver NachtweyA piacok és a munkaerő feletti kontroll a digitális kapitalizmusban

A kiszolgáltatott munkaerő

XI. Shifman, Limor: Az internetes mémek definiálása

Mémek a digitális kultúrában (Memes in Digital Culture) c.: az internetes mémek interpretációs lehetőségeivel foglalkozik

IX. Füzi Izabella: A magyar vizuális tömegkultúra kezdeteinek a nyomában: a vurstlitól a moziig.

A 20. század elejére jellemző társadalmi modernitás és esztétikai modernizmus fejleményeita tömegkultúra és a hétköznapi élet tapasztalatainak feltárásával lehet megvilágítani.

X. Jason Mittel: Narratív komplexitás a kortárs amerikai televíziózásban.

A televíziós elbeszélés konvenciói

IV. Boyd, Danah – Crawford, Kate: Az adatrengeteg kínos kérdései: Vitaindító egy kulturális, műszaki és tudományos jelenségről.*adatrengeteg*: Big Data

Kranzberg: a technológiának és a műszaki újítások hatást gyakorolnak a környezetre és az emberek szociális kapcsolataira gyakran messze túlhaladva azt a célt, amelyről a létrehozói kommunikáltak kezdetben

6 db provokatív tézist tartalmaz, amelyekkel diszkussziót kívánunk indítani az adatrengeteg különböző aspektusairól.

VI. BERNHARD SIEGERT: (Nincs) a helyén: a rácsozat, avagy a terek megvonalazásának kultúrtechnikái

Leírható-e a nyugati kultúra XVI. és XX. század közötti terjeszkedése a rácsozat növekvő egyeduralmával?

II. Médiarendszerek

Észak-amerikai és nyugat-európai médiarendszerek összehasonlításának 4 dimenziója:

Média és politikai rendszerek

Alapja: földrajzi elhelyezkedés és a politikai rendszer fő összetevői

I. Manfred Prisching: Vásárolok tehát vagyok

Presztízs modell

Manipulációs modell

Identitás modell

ÚTBAN A KÉSŐ MODERNITÁSBA

ÚTBAN A KÉTDIMENZIÓS TÁRSADALOMBA

A kulturális diplomácia gyökerei a világirodalom 19. századi geneziséhez nyúlnak vissza, amely Goethéhez kapcsolódik.

A világirodalom szóösszetétel (Weltliteratur) Goethe költő naplójában először 1827-ben bukkant fel.

III. Philipp Staab és Oliver Nachtwey

A piacok és a munkaerő feletti kontroll a digitális kapitalizmusban

A 20. század elejére jellemző társadalmi modernitás és esztétikai modernizmus fejleményeit

a tömegkultúra és a hétköznapi élet tapasztalatainak feltárásával lehet megvilágítani.

IV. Boyd, Danah – Crawford, Kate: Az adatrengeteg kínos kérdései: Vitaindító egy kulturális, műszaki és tudományos jelenségről.

adatrengeteg: Big Data

Kranzberg: a technológiának és a műszaki újítások hatást gyakorolnak
a környezetre és az emberek szociális kapcsolataira gyakran messze túlhaladva azt a célt, amelyről a létrehozói kommunikáltak kezdetben