Csokonai Vitéz Mihály
A Reményhez
Verselés: rím és ritmus
hangulat
2 hangulat (ink.több)
a témára segít rá -> kihangsúlyozza
1 téma
ritmus
időmértékes
rímek
keresztrím
ragrím
dalra engednek következtetni
Stílusszintézis
Szentimentalista
természethez való viszon nagyon szoros
érzelmes
szomorúság
Rokokó
sok jelző
halálvágy jelenléte
természeti elemek
évszakok (váltakozás)
elmúlás
méhek
kert
Klasszicista
formakövető verselés
érzelmi egyensúly
szentecia
antik mintakövetés
Értékrend
hierarchia csúcsa
Lilla/Remény?
csak ő kell
"Csak Lillát hagytad volna csak magát nekem"
Képalkotás
hervadó táj
Lassú elmúlás (múlik az idő)
II. versszak
ültetés, méh
Régi jó világom
Méltatlanra vált
tél
bú
tavasz
elmúlása
elhervadása
kiszáradása
boldogság/vígság
lelki kert
"Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom"
II. "Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh
Repkedtek..."
Párhuzamok
gondolatim minden reggel -> Régi jó világom
kérem, megada <-> elfelejteném, nem irigyelném
öröm <-> gyászos ének
tél <-> bú
tavasz <-> boldogság
3. szakasz - elpusztulás, tovatűnés
2. szakasz - élet
szépen lassan, további "táptalaj" (remény) hiányában elhalnak
A remény áltatl ültetett, általa éltetett élet
növények
Szerkezet
1-2. versszak
reménnyel teli
3.-4. versszak
szomorúság, csalódottság
a tűnemény eltűnni látszik (délibáb)
II.-III. szakasz
I.-IV. szakasz
ABBA szerkezet
megsz.-kifejt.-ism.megsz.
Beszédhelyzet
Lírai én
szomorú szerelmes férfi
lassan úrrá lesz rajta a kétségbeesés
a végén mintha már meg akarna halni
az egója eg bizonyos ponton visszatérni látszik
önsajnáltatás
megcsalta a szerelme
Elpisz
Elpisztikus
gör. filozófusok
reményben látták az élet fő támaszát
virágok
szenvedés megtestesítője
nem istenség
A versszakok egymáshoz viszonyulás
Az előzőleges megszólítást mindig meghazudtolni látszik
nagy az ellentmondás
Az egész mintha a tűneményre magára épülne
nagy az ellentmondás
Az egész mintha a tűneményre magára épülne
megjelenik
isteni, magasztos
elhalványodik
az elme leszáll a földre
minden csupán emberi,
nem annyira kecsegtető
eltűnik
teljes bizonytalanság
nem is igazi
ahogy jött, úgy is ment
ember képzelte/teremtette
"Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan"
elvárunk tőle valamit
bizonytalan
nem ember, nem isten
Egy gondolat csupán
"Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"
nem több, mint a többiek
emberi
csalfa/hűtlen
tűnemény
nem az, aminek látszik
"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény"
nem emberi -> tiszta
kegyes; isteni eredetű; magasztos
Vershelyzet
Nem a jelenben játszódik
Az egész a lírai én képzeletében játszódik
nem látunk bele a kulisszákba
Nincs vershelyzet?
Műfaj
Dal
ritmusában dalszerű
rímel
egy témáról szól
dallamra íródott
énekelhető
Himnusz
Ezt az "égi tűneményt" maga fölé helyezi
beszélő lent
a magasztolás témája fent
Istenhez/Istenséghez
Óda
szerkezet
megszólítás->kifejtés->ismételt megszólítás
"Istenségnek látszó csalfa, vak Remény!"
Reményhez
"Földiekkel játszó Égi tűnemény"
Lillához
Elégia
szomorú hangvétel
"Jaj, de friss rózsáim Erhervadtnak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak,..."
értékhiány, értékvesztés
"Hittem szép szavadnak; Mégis megcsalál"
"Csalfa, vak Remény!"
forma
hosszú terjedelem
elégia
óda
himnusz?
dal
rövid sorok
vers
