Categorie: Tutti

da Hermelin Amelie mancano 4 anni

580

Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez

Csokonai Vitéz Mihály "A Reményhez" című költeménye a remény, az élet és az elvesztés köré épül. A vers szerkezete négy szakaszra tagolódik, ahol az első két szakasz a reménnyel és Lillával, az utolsó kettő pedig a szomorúsággal és csalódottsággal foglalkozik.

Csokonai Vitéz Mihály 
       A Reményhez

Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez

Verselés: rím és ritmus

hangulat
2 hangulat (ink.több)

a témára segít rá -> kihangsúlyozza

1 téma
ritmus
időmértékes
rímek
keresztrím
ragrím
dalra engednek következtetni

Stílusszintézis

Szentimentalista
természethez való viszon nagyon szoros
érzelmes
szomorúság
Rokokó
sok jelző
halálvágy jelenléte
természeti elemek

évszakok (váltakozás)

elmúlás

méhek

kert

Klasszicista
formakövető verselés
érzelmi egyensúly
szentecia
antik mintakövetés

Értékrend

hierarchia csúcsa
Lilla/Remény?

csak ő kell

"Csak Lillát hagytad volna csak magát nekem"

Képalkotás

hervadó táj
Lassú elmúlás (múlik az idő)
II. versszak
ültetés, méh
Régi jó világom
Méltatlanra vált
tél
tavasz
elmúlása elhervadása kiszáradása
boldogság/vígság
lelki kert
"Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom"
II. "Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh Repkedtek..."

Párhuzamok

gondolatim minden reggel -> Régi jó világom
kérem, megada <-> elfelejteném, nem irigyelném
öröm <-> gyászos ének
tél <-> bú
tavasz <-> boldogság
3. szakasz - elpusztulás, tovatűnés
2. szakasz - élet
szépen lassan, további "táptalaj" (remény) hiányában elhalnak
A remény áltatl ültetett, általa éltetett élet
növények

Szerkezet

1-2. versszak
reménnyel teli
3.-4. versszak
szomorúság, csalódottság a tűnemény eltűnni látszik (délibáb)
II.-III. szakasz
I.-IV. szakasz
ABBA szerkezet

megsz.-kifejt.-ism.megsz.

Beszédhelyzet

Lírai én
szomorú szerelmes férfi

lassan úrrá lesz rajta a kétségbeesés

a végén mintha már meg akarna halni

az egója eg bizonyos ponton visszatérni látszik

önsajnáltatás

megcsalta a szerelme

Elpisz
Elpisztikus

gör. filozófusok

reményben látták az élet fő támaszát

virágok
szenvedés megtestesítője
nem istenség
A versszakok egymáshoz viszonyulás
Az előzőleges megszólítást mindig meghazudtolni látszik nagy az ellentmondás Az egész mintha a tűneményre magára épülne
nagy az ellentmondás
Az egész mintha a tűneményre magára épülne

megjelenik

isteni, magasztos

elhalványodik

az elme leszáll a földre minden csupán emberi, nem annyira kecsegtető

eltűnik

teljes bizonytalanság nem is igazi ahogy jött, úgy is ment ember képzelte/teremtette

"Kit teremt magának A bóldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan"
elvárunk tőle valamit

bizonytalan

nem ember, nem isten
Egy gondolat csupán
"Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!"
nem több, mint a többiek

emberi

csalfa/hűtlen
tűnemény

nem az, aminek látszik

"Főldiekkel játszó Égi tűnemény"
nem emberi -> tiszta
kegyes; isteni eredetű; magasztos

Vershelyzet

Nem a jelenben játszódik
Az egész a lírai én képzeletében játszódik
nem látunk bele a kulisszákba
Nincs vershelyzet?

Műfaj

Dal
ritmusában dalszerű
rímel
egy témáról szól
dallamra íródott

énekelhető

Himnusz
Ezt az "égi tűneményt" maga fölé helyezi

beszélő lent a magasztolás témája fent

Istenhez/Istenséghez

Óda
szerkezet

megszólítás->kifejtés->ismételt megszólítás

"Istenségnek látszó csalfa, vak Remény!"

Reményhez

"Földiekkel játszó Égi tűnemény"

Lillához

Elégia
szomorú hangvétel

"Jaj, de friss rózsáim Erhervadtnak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak,..."

értékhiány, értékvesztés

"Hittem szép szavadnak; Mégis megcsalál"

"Csalfa, vak Remény!"

forma
hosszú terjedelem

elégia óda himnusz? dal

rövid sorok

vers