av Ferenc Török för 3 årar sedan
143
Mer av detta
A Területi Gyerkvédelmi Szakszolgálat célja elsődlegesen olyan szakszolgáltatások létrehozása, és működtetés, amelyek a szakellátásba kerülő gyermek gyermeki jogait biztosítják.
"az óvodás korú gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítése, az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődésének, a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítése, az életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével, valamint az egészséges életmód, az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása és az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása"
A gyerekekről alkotott óvoda kép egyre inkább kezd az iskoláéra hasonlítani: a gyermeket különböző, iskolai szempontokat tükröző típusokba - csoportokba sorolják (s ez már hatással van/lehet magára az iskolaválasztásra is). A mérés, képességfejlesztés, "iskolaérettség" fogalmának meghatározó jellege mind-mind az iskola befolyásáról árulkodnak.
Iskolaérettség megállapítása érdekében az óvónők felmérik a gyerekek különböző, úgynevezett részképességeit. ("társadalmi ismeretanyag", "közvetlen emlékezet", "analóg gondolkodás", "problémamegoldás", matematikai ismeretek" stb). Ez azt eredményezi, hogy egy eldöntendő kérdésből (iskolaérett-e: igen vagy nem?) egy bonyolultabb, árnyaltabb kép kezd kibontakozni. A pozitív diagnózist (igen, iskolaérett) egészíti ki, váltja fel a differenciális diagnózis, amely elvben megmutatja, hogy milyen részképesség-zavarokról van/lehet szó.
E diagnózis, bár nem célja, azt is könnyen eldöntheti, hogy melyik/milyen iskolába "érdemes" a gyermeknek jelentkeznie, illetve mely tagozatokról "édemes" lemondania: ez azt jelenti, hogy az orvosi-pszichológiai diagnózis egy általános taníthatósági, képességmegállapító diagnózissá tágul, maga mögött hagyva eredeti célját, amely szerint "intenzíven fejlesztendő", illetve "normálisan fejlett" gyerekek között tett volna különbséget. Tehát maga a differenciálás terepe is megváltozik: nem az alulteljesítők egymástól eltérő képességzavarai válnak fontossá (ők ugyanabba a fejlesztő osztályba kerülnek) hanem a "normális" gyerekek közötti különbségek.
A magyar oktatási rendszerben a szülő szabadon választhat iskolát (a választott iskola, ha nem körzeti, megtagadhatja a felvételt). A gyerekek öt éves koruktól legalább egy évet óvodában kell tölteniük. Iskolaválasztás időszakában elvileg minden gyermek óvodába jár.
Már általános iskolák első osztályai között, iskolák között és egyes iskolákon belül is. Az óvoda-iskola átmenet tekintetében a szülők státusa rendkívül jelentős szerepet játszik - a társadalmi származás, magasabb iskolafokokon egyre csökkenő mértékben befolyásolja a szelekciót.
Iskolák közötti hierarchikus rendszer nyíltan nem merül fel: a látszat az, hogy ez, az eltérő igények és nem az eltérő képességek szerint szerveződik.
A szabad iskolaválasztás alapvetően a felső- és középosztálybeliek ethoszához és szokásaihoz, családi szocializációs gyakorlatához alkalmazkodik. Az egyenlőtlenségek és a szegregáció újratermelését szolgálják: a hátrányosabb helyzetből érkező gyerekek és szüleik jelentős része már a gyermek nagycsoportos korában megtanulhatja, hogy még ha elvileg szabadon is választhat iskolák között, a gyakorlatban őt, és a hozzá hasonlókat külső szakértők és egyéb szereplők korlátozhatják e választásukban.
Feltehetően annál nagyobb egyenlőtlenségek alakulnak ki: a szülők kulturális, kapcsolati és egyéb tőkéje határozza meg a "választást", nem a gyermek képességei, érdeklődése, személyisége ("átörökített tőkéje")
A társadalmi származás kérdése a korai orientáció miatt válik különösen jelentőssé, hiszen ez meghatározza a soron következő választásokat
Az iskolaérettségi vizsgálatok deklarált célja elvben semmiképpen sem a konkrét iránymutatás, hanem annak eldöntése, hogy az adott gyermek megkezdheti-e a tanulmányait az általános iskolában, illetve a szabad iskolaválasztás a szülőre van-e bízva, vagy a Nevelési Tanácsadó, esetleg a Szakértői Bizottság ítéletére van szükség.
Korábban néhány fiziológiai jellegzetességre vonatkozott. Ma a legkülönbözőbb témákat foglalja magában: a gyermeknek legyen kialakult "feladat-tudata", képes legyen egy ideig egy meghatározott dologra koncentrálni, elsajított-e bizonyos konkrét tudáselemek. Ezen kritériumoknak az "iskolaköteles" korúak harminc százaléka nem felel meg.
Az "iskolaérettség elérésében" az életkor és az óvodában töltött idő hatásánál jóval erőteljesebb tényezőnek tűnik a társadalmi háttér.
