arabera Hricó Iván 1 year ago
157
Honelako gehiago
A gazdag ifjú.
17Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 18„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. 19Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” 20„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” 21Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” 22Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
1Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. 2Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 6Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! 8A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? 9Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, 10de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. 11Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 12A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 14Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. 15Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! 16Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
17Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 27Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
28Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. 29Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 31A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. 34Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 35Jézus könnyekre fakadt. 36A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! 37Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? 38Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. 40Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 41Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
46Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. 47Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! 48Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 49Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! 50Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. 52Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.
